Vakáció

Az elején megpróbáltunk mindent minden este összeszedni, de mióta a manók kiadták az ukázt, hogy a – természetesen homokból, agyagból és kéznél levő mindenfélékből készült mátyikának, azaz – tortának, levesnek, főzeléknek, pudingnak, szóval az egész étkészletnek s vele együtt a teljes eszköztárnak békesség adassék, mert különben lázadás lesz, azóta szanaszét hever minden. Mondjuk, a szerszámaimat leszámítva. Nincs mese. S ki akarja fokozni a helyzetet ebben az amúgy is eléggé zűrzavaros időszakban?

Úgyhogy amit és amennyire lehet, kerülgetjük, kerülgetjük. De most már késő és reménytelen minden rendcsinálás. Mert Barni hozzánk szegődött, és azonnal a manók pártjára állt – hiába, a kicsik összefognak! –, és örökös játékos kedvében ő is alaposan segít abban, hogy az udvar úgy nézzen ki, mint Florida Betty után. Hiszen Barni jóvoltából most már meszelőkefe, lyukas bőrkesztyű, fűző nélküli munkacipő, küszöbön felejtett házipapucs, olajos rongy és természetesen kániszmerga is hever a zöld gyepen. Szóval zajlik az élet. Ami nem csak abból áll, hogy naphosszat ricsajg és zsivajg az udvaron összesereglő gyermeksereg, élén a visítozó lányokkal s hátul az őket játszva kergető Barnival, hanem abból is, hogy este, a zuhanyozás és a kakajós kávé között azért előkerül egy kis olvasnivaló vagy valami ismeretterjesztő film. Például a Hogyan készül. Isten áldása ez a műsor, nemcsak azért, mert a kisebbeknek is leköti a figyelmét, hanem azért is, mert értelmes, hasznos dolgokról szól. Mert a fagylaltkészítés bemutatása közben a manók könnyebben megértik, hogy a tehénkék teje mennyi mindenre jó és miért kell szeretni ezeket a jámbor négylábúakat, akik csak legelnek és bámulnak, bámulnak és legelnek, néha az utcában nagyokat pottyantanak, de attól még a barátaink. Sőt.

Azért, mert finom tejkót adnak a dudájukból az esti és a reggeli kakaós kávéhoz, a sajtos kiflihez és a túrórudihoz is. S akkor azt is meg lehet értetni velük, hogy látjátok, hogyan készül a jó meleg bundás téli csizma és a kesztyű, s miért nem kell addig rúgni a havat, amíg a cipő talpa lejön, vagy a kesztyű ronggyá foszlik szánkózás közben. S hogy a fa nemcsak tüzelésre jó, hanem arra is, hogy könyvespolc, ruhásszekrény, asztal, szék, bababútor, hegedű, síléc és egyéb hasznos tárgy készüljön belőle, ha pedig eszetlenül bántjuk és rongáljuk és pusztítjuk az erdőt, nem lesz fa, amiből mindez elkészüljön. És levegő sem marad, mert az erdő olyan a földnek, mint nekünk a tüdőnk. Egy-egy apró nézeteltérés akkor szokott keletkezni anya és lánya között, amikor előbbi kiadja a vezényszót: késő van, fogat mosni, lefekvés!, utóbbi pedig ugyanazzal a lakedaimóni szókincsből merített remekkel válaszol, hogy: nem. Pont. Újabban a többségi nemzet iránti mérhetetlen előzékenység és a multikulturalitás félreérthetetlen jeléül teljes román szókészletét latba vetve szokta közölni, hogy: nu. Ennek a kétbetűs szónak a jelentését legalább érti, a da-ét is, csak azt sokkal ritkábban használja.

S akkor előfordult, hogy anya és lánya, vagyis az asszony s a legkisebbik manó egy ilyen ellenkezős alkalommal összekaptak rendesen. Aminek az lett a végkimenetele, hogy az asszony kicsit megcibálta a manót, mire amaz jogainak és sértettségének teljes tudatában rákérdezett: milyen anya vagy te, hogy a kicsi gyermekedet úgy lököd ide, lököd oda, mint egy kicsi… mint egy kicsi… mint egy kicsi… Kíváncsian vártuk, hogy tudniillik hol és mivel ér véget a manó eszmefuttatása, s akkor befejezte, hogy: mint egy… kukacot?! Hogyhogy kukacot?, nyögtük ki általános és mindenkire egyformám kiterjedő röhögés közepette, s akkor ő megmagyarázta, hogy a kukacot szokták cibálni erre és arra a csirkék, nem? Ez a kis vihar hamar elmúlt, s minap este a vizek fölöttébb hasznos voltáról folyt eszmecsere. Hogy mennyire káros, ha a patakokba, folyóvizekbe vagy tavakba beleengedjük a vécét, a fürdővizet, a mosogatólét, vagy beledobáljuk a dobozokat, a zacskókat és mindenféle más szemetet, s a tengerekbe, óceánokba a sok szennyet. S hogy anya, melyik a legnagyobb víz a világon? Hát az óceánok. Az Atlanti. Az Indiai. A Csendes. És a Hangos?