Unió és Erdély

Aligha képzelte az ellentételezést úgy, hogy az RMDSZ végig azt fogja hajtogatni: nem fogunk bejutni, nem leszünk ott, szemben a Tõkés-stábbal (velünk), akik az elemi matematikai ismeretekre alapozva többször és többféle formában közvetítették – Tõkés László egyetlen egyéni jelöltnek kétszer nagyobb az esélye a bejutásra, hiszen csupán a szavazatok 2,83 százalékára van szüksége, míg a pártlistáknak legkevesebb 5 százalékra. És látszólag errõl szólt a kampány és a „kampányfinis” is. Markó Béla elnök úr személyre szóló levélben zsolozsmázza, hogy csakis az RMDSZ jelöltjeinek van esélye a bejutásra, minden másra adott szavazat elvész. Mi meg közleményben hívjuk fel az Elnök úr csúsztatására a köz figyelmét, illetve arra, hogy az RMDSZ valószínûleg visszaélt a választók bizalmával, hiszen több választópolgár is jelezte (nekünk személyesen vagy világhálós felületeken): a levél kiküldéséhez az Iskola Alapítvány adatbázisát használták fel. Most persze feltevõdik a kérdés, melyik a negatív kampány: a szövetségi elnök személyes üzenetbe csomagolt „oldalvágása” és a bizalommal való visszaélés, vagy ha mindezt szóvá tesszük?

Amikor szeptemberben nekifogtunk a tényleges kampány elõkészítésének, néhány alapvetõ dolgot tisztán láttunk: nagyon nehéz lesz üzenetünket torzításmentesen eljuttatni a választókhoz a vetélytárs hatalmas médiafölényével és bejáratott propagandagépezetével szemben. Azt is tudtuk, hogy lélektani gátakat kell átszakítanunk, egyszerre többet is: a romániai magyarok 17 évig csak szavaztak (vagy nem, ez maradt protesteszköznek), most választhatnak is. Tudtuk, nehezen tehetõ érthetõvé, hogy az eddigi választási gyakorlattal ellentétben most nem a listáknak, hanem a független jelöltnek van nagyobb esélye. Azt is tudtuk, hogy ez a megmérettetés nemcsak az Európai Parlamentbe való jutásról szól, hanem belpolitikai tétje is van, és – mint minden normális politikus – vetélytársaink foggal-körömmel ragaszkodnak majd hatalmukhoz, pozícióikhoz, tehát nem épp demokratikus eszközök használatától sem fognak visszariadni. Mondjuk, arra nem számítottunk, hogy önkénteseinkkel szemben erõszakot alkalmaznak (Csíkszeredában szerdán verték meg két plakátolónkat).

Okosan és türelemmel kellett dolgoznunk. Elsõ lépésben egyáltalán témává kellett tenni az RMDSZ-lista hiteltelenségét: hogyan tarthatom hiteles képviseletnek azt a listát, amelyen politikai széljárástól függõen cserélgetik a befutókat? Nem elég arra figyelmeztetni a választókat, hogy Tõkés az EMNT elnökeként már tavaly õsszel azt ajánlotta az RMDSZ döntéshozóinak, hogy közös, egységes nemzeti listát indítsanak. Akkor a javaslatot lesöpörték az asztalról, késõbb is csak a szûk pártlistára szerették volna felcsalogatni. Hiába mondtuk volna, hogy Frunda György májusban még egyáltalán nem akart EP-képviselõ lenni, mert erre a válasz az, hogy európai politikus, Európai Tanács, Európai Parlament, hát nem mindegy? Nem mindegy.

Ezért találtuk ki a cserebogárjátékot. Sokaknak nem tetszett, az analfabéták csótányoztak is eleget (a játék címe: „Küzdd le a cserebogarakat!” – nagy betûkkel ki volt írva), de a célját elérte: aki egyszer végigjátszotta, akaratlanul is a cserebogarakra gondolt, amikor a listáról beszéltek. (A játék a honlapunk látogatottságát is növelte, elsõ héten tízezer fölötti nézettséget regisztráltunk, és amikor valamely nem épp barátságos médiatermék ütni akart rajtunk, naponta ezresével növelte a látogatottságot.)

Tudtuk, hogy erre a válasz a bûvös „Program” szó lesz. Hogy mindegy, ki a képviselõ, hiszen ott van a jól kidolgozott program. Erre nem elég azt a választ adni, hogy az EP-képviselõk statútuma szerint a képviselõ független pártjától, programjától, kiküldõitõl, nem számoltatható el stb. Hanem egyfelõl rá kellett mutatni arra, amennyiben az RMDSZ ténylegesen jól mûködõ érdekvédelmi szervezet, akkor nem feltételezhetõ, hogy csak a kampányra ütöttek volna össze valamiféle tervezetet, elvileg már a csatlakozás testközelbe kerülésétõl készülniük kellett. Tehát a már három teljes jogú RMDSZ-es EP-képviselõ minden bizonnyal e program szerint dolgozik. Megkérdeztük a választóktól: tudják, hogy már három képviselõnk ott ül az EP-ben?

Nem tudták.

Másfelõl pedig az is világos volt számunkra, hogy nincs az a választópolgár (megkockáztatom: politikus sem), aki több tíz oldal szakszerûnek tûnõ szöveget végigolvas, majd az asztalra csap, és azt mondja, ez kell nekem. Ha nem sikerül emberközelbe hozni programunkat jól megválasztott hívószavakkal, akkor az élet- és emberidegen marad. Úgy kellett a programunkat megmutatni, hogy az szerves egységbe fonódjon Tõkés László személyével. Lépésenként, témánként kellett adagolnunk, hogy minden egyes momentuma mögött érezhetõ legyen: Tõkés személyes felelõsséget vállal az általa gondoltakért, elmondottakért. Mert hát errõl szólt a kampányunk: a személyes felelõsségvállalásról.

Azt is tudtuk, hogy az RMDSZ vezetõsége szokása szerint nem fog felelõsséget vállalni a megegyezés sikertelenségéért (ki látott már felelõsségre vont RMDSZ-es csúcsvezetõt?, õk legfeljebb kommunikációs hibákat követnek el), és nem lesz elég nekik Szász Jenõt diabolizálni, elõbb-utóbb el fognak jutni Tõkés László személyéhez. Tõkést nekünk nem kellett „felépítenünk”, személyét mindenki ismeri – kíváncsian vártuk, ki lesz, aki elõször ki fogja mondani: Tõkés László a megosztó. Ez a szerep Markó Béla elnök úrnak jutott, nem lesz könnyû neki a sok kizárt, eltávolított, elmart, kiábrándított értelmiséginek elmagyaráznia, hogyan is gondolta.

Hagyni kellett a propagandagépezetet mûködni, és mint a bögöly, néha szurkálni, terelgetni õket. Sejtettük, hogy ha jó hívószavakat találunk ki, akkor a rosszul megválasztott szlogenjük árnyékában nemsokára átveszik, „lenyúlják” tételmondatainkat. Ez olyannyira sikeredett, hogy a marosvásárhelyi tizenkét pont címének mi más kívánkozik: Unió, Erdéllyel!

És hagyni kellett az RMDSZ-es korteskedõket, hadd sulykolják az egyik legfontosabb üzenetünket az erdélyi magyarok fejébe: a tárgyalássorozatokon a Tõkés vezette nemzeti oldal által kidolgozott javaslatok, megoldások java részét elfogadta az RMDSZ küldöttsége. Persze, garanciák és konkrét felelõsségvállalás nélkül. Az elvi keretek tehát adottak az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum létrehozására, amennyiben az RMDSZ-en belül is változás indul meg, és az RMDSZ vezetõi végre belátják, hogy a pártérdeknél sokkal fontosabb a nemzeti érdek.

Demeter Szilárd

A szerzõ a PKE adjunktusa, szerkesztõ, Tõkés László kampánystábjának sajtófelelõse.