Uffe Ellemann-Jensen: Tisztességes megoldás Törökország számára

Ha az első két kérdésre a válasz a „nem” – és véleményem szerint így van – a harmadik kérdés létfontosságú.
Valóban, Törökország lezárta kikötőit a Ciprusról – pontosabban a sziget görög feléről – érkező hajók előtt, ez pedig az egyezmények megszegését jelenti. Ámde az is igaz, hogy Ciprus északi, török része nem fér hozzá a szabad kereskedelemhez, és az EU-tagságból eredő egyéb előnyökhöz.
Ennek oka, hogy Ciprus továbbra is kettéosztott sziget, amelynek az eredeti elképzelések szerint egységesen kellett volna csatlakoznia az EU-hoz 2004-ben. A török fél elfogadta az ENSZ egyesítési tervezetét, de a ciprusi görögök ellene szavaztak, mivel vezetőik nem igazodtak az EU-val való hallgatólagos egyezséghez, miszerint támogatják az egyesülést.
Mindazonáltal, Ciprus az EU tagjává vált – de csak a sziget görög része. Ez egyértelműen hiba volt, mivel az uniót is belevonta a konfliktusba. Lehetőséget biztosított a ciprusi görög vezetőknek, hogy megakadályozzák az előrelépést az EU és Törökország közötti tárgyalásokban. Ilyen körülmények között hogyan bízhat tovább Ankara az unió korrektségében?
Az utóbbi években Törökországban figyelemreméltó politikai és jogi reform zajlott, amelyre ösztönzőleg hatott a törökök vágya, hogy közelebb kerüljenek az EU-hoz. Csakhogy az uniós tagság lakossági támogatása rohamosan csökkenni kezdett, miután a törökök érezni kezdték, hogy nem tisztességes megállapodást ajánlottak nekik.
Ez felerősítette azokat a hangokat, amelyek szerint Törökországnak más irányba kellene fejlődnie, és egy modern szekuláris állam helyett erőteljesebben iszlám társadalommá kell alakulnia. Ezért a törökországi reformok folyamatában az utóbbi időszakban tapasztalható stagnálás az EU viselkedésével is magyarázható.
Így tehát szembesülünk a harmadik kérdéssel: miféle Törökországot szeretne az EU?
A válasz egyértelmű: az EU érdeke az, hogy a török demokrácia és gazdaság tovább erősödjék.
Több mint negyven évvel korábban ígéret született arra, hogy ha Törökország egyszer megfelel majd az uniós tagság előfeltételeinek, az EU szívesen befogadja.
Itt az ideje, hogy az európai vezetők komolyan vegyék ígéretüket. Szomorú tény, hogy az uniós szavazópolgárok nagy többsége ellenzi Törökország EU-tagságát. Csakhogy ők a jelenlegi helyzetre reagálnak. Jóval többen válaszolnának igennel arra a kérdésre, hogy elfogadnának-e partnerként egy megreformált Törökországot – amely teljes mértékben megfelel az uniós tagság koppenhágai feltételeinek (demokrácia, a törvények uralma, az emberi jogok tisztelete és működőképes piacgazdaság).
Az európai vezetőknek így tehát két kihívással kell szembenézniük. Elsősorban világosan közölniük kell saját választóikkal, hogy az EU-nak meg kell tartania a Törökországnak tett ígéretét, ez pedig minden európai polgár tágabb érdekeit szolgálja. Másodsorban tisztességes megoldást kell ajánlani Ankarának a tárgyalások során.
Az európai vezetés első tesztje a kikötőkhöz való hozzáférés gyakorlati problémája. Finnország, az EU jelenlegi soros elnöke olyan pragmatikus megoldást kezdeményezett, amely a konfliktusban érintett mindkét felet figyelembe veszi. A finn kezdeményezésnek erőteljes támogatást kellene kapnia az EU vezetői részéről.
Ugyanakkor újabb erőfeszítéseket kell tenni a Ciprusra vonatkozó ENSZ-javaslatok felélesztésére. Ha ez nyomásgyakorlást jelent bizonyos szereplőkre az unión belül, hát legyen.

Uffe Ellemann-Jensen – Dánia egykori külügyminisztere
Fordította: Fall Sándor
 Project Syndicate, Krónika 2006.