Támogatáspolitika és RMDSZ

Mivel az európai parlamenti választások körüli politikai csaták – az RMDSZ közös listára invitálja Tőkés Lászlót, miközben alig egy esztendeje hallani sem akart olyan listáról, amelyen a református püspök is szerepel – több, erdélyi magyar közösségünk szempontjából meghatározó kérdés napirendre tűzését hozták el, s a közös lista kialakítása attól függ, hogy ezekben a kérdésekben sikerül-e megegyezni a feleknek. A tárgyalások egyik lényegbevágó kérdésköre a támogatáspolitika. Szilágyi Zsolt, Tőkés László kampányfőnöke és tárgyaló csapatának a tagja felkért – utalva MCSZESZ-elnöki minőségemre –, hogy készítsek egy elemzést a támogatáspolitika helyzetéről, civil szemmel. A szöveg elkészült, és azt átadták az RMDSZ tárgyaló csoportjának. *
Az elemzés közérdekű kérdést taglal, s ezért döntöttem úgy, hogy a sajtóban nyilvánosságra hozom. Akár megegyeznek a tárgyaló felek, akár nem – civil szempontból fontos, hogy az elemzés nyilvánosságot kapjon, hiszen az évek óta tartó vita a támogatáspolitikáról eddig semmilyen pozitív változást nem hozott, miközben negatív változásra több példát is fel lehet hozni. Az alábbiakban vázlatosan elemzem a romániai magyar támogatáspolitika helyzetét, és megfogalmazok néhány javaslatot a szükséges reformot illetően.

I. A támogatáspolitika
helyzete:
A támogatáspolitika mind a román, mind a magyar közpénzek elosztását illetően általános válságban van. Ennek kiváltó és meghatározó eleme: a támogatáspolitika mind struktúrájában, mind pedig a pénzelosztást illetően elpolitizált (mindent egyedül az RMDSZ, a román politikai élet egyik versenypártja ellenőriz), s a szervezet érdekeinek megfelelően klientúrát építő és arra alapozó. Magánalapítványok kezelnek közpénzeket, ami contradictio in adjecto: a közpénz akkor és addig közpénz, amíg közösségi ellenőrzés alatt áll. Magánalapítványok tehát jogtalanul kezelnek közpénzeket.
– Közpénzeket kezelnek Communitas Alapítvány, Iskola Alapítvány, Progress Alapítvány, Janovics Jenő Alapítvány, Eurotrans Alapítvány (a sor nem teljes) – ezeket az RMDSZ nevében, a szövetség által kinevezett személyek hozták létre. Közalapítványi feladatokat kapnak, ugyanakkor nincs közbeszámolói kötelezettségük, nincs olyan kisebbségi köztestület, amely ellenőrizné a tevékenységüket.
– A döntési folyamat elpolitizálódott, az RMDSZ kisajátította a döntéseket minden szinten (saját embereit nevezi ki mindenhova, még a szaktestületekben is a Szövetség politikusai vannak túlsúlyban). Évek óta nehezményezi ezt a civil szféra, az RMDSZ válasza: szükség van a reformra, de nem változik semmi.
– Nem világosak az elvi szempontok: magyarországi közpénzek felhasználását illetően (elvben nem kaphat román állami intézmény beruházásra magyar közpénzt, a gyakorlatban igen – lásd a dévai iskolaközpontot).
– Nincs transzparencia – a döntéseket megalapozó értékelési folyamatról semmi információ (nem közlik az elutasított pályázatok névsorát, a pályázó nem kap információt a beadott pályázat értékeléséről, ezért érzik igen sokan azt: osztogatás és nem érdem szerinti elosztás történik).
– A fő prioritásokat és szempontokat a pártközpont – RMDSZ Elnöki Hivatal – dönti el, ezért léphetnek fel hatalmas aránytalanságok: pl. egyik megye nagyságrendileg kap nagyobb összeget, mint a másik.
– Konkrét bírálatra igen kevesen vállalkoznak, mert anyagilag függnek az RMDSZ-től, illetve mert ezzel kizárják magukat a további támogatásokból: az RMDSZ vezetői olykor nyíltan megfogalmazzák: a támogatási pénzekért politikai támogatást várnak el. Zsarolás vagy zsarolásízű ez a gyakorlat.
Az eredmény: az RMDSZ általános kisebbségi ügyintéző szerepében minden kisebbségi közösségi érték és vagyon kezelőjének tekinti magát. Teljes az elégedetlenség és bizalmatlanság, főleg a civil szféra részéről. Ez az RMDSZ számára sem lehet cél. Ebből a gyámsági állapotból ki kell szabadítania a civil szférát.

II. Támogatáspolitikai
döntések
Radikális változtatásra van szükség, a jelzett hibák és jogtalanságok nem oldhatók fel felszínes beavatkozással. A megoldáskeresés érdekében vizsgáljuk meg, milyen típusú döntéseket feltételez a támogatási pénzek elosztása.
A támogatáspolitikai döntések négy szintre elemezhetők szét:
1. stratégiai döntések:
– a döntés a támogatási szándék létét nyilvánítja ki
– meghatározza a támogatáspolitika célterületeit – oktatás, szociális politika, tudomány stb.
2. közpolitikai döntések:
– az egyes támogatandó területre jutó támogatások mértékének – arányának – a meghatározása (pl. az oktatáson belül mennyi a közoktatásra, mennyi a felsőoktatásra, mennyi működtetésre, mennyi fejlesztésre stb.)
3. strukturális döntések:
– a támogatáspolitikát végrehajtó intézményi struktúrára és a támogatáspolitikai gyakorlatra vonatkozik
4. szakmai döntések:
– a támogatott szakterületekről beérkező pályázatok elbírálása
A fentiek értelmében fogalmazódik meg a kérdés: az egyes döntési szinteken ki illetékes a döntések meghozatalára?

III. Javaslat a létező válság feloldásának menetrendjéről
A kisebbségi léthelyzet nem teszi lehetővé a nemzeti keretek közötti közintézmények létrehozását, ezért – autonómia hiányában – olyan struktúrákat kell kialakítani, amelyek a közösségi konszenzus és ellenőrzés megvalósítását elősegítik. Ez azt jelenti, hogy minden közösségi döntést egy, a cél érdekében létrehozott speciális szervre kell bízni.
1. Elvi kérdések
A fentebb megállapított döntési szinteknek megfelelően
– A stratégiai döntés kimondottan politikai – itt a támogatottnak nincs szerepe. Ezen a szinten legitim módon megválasztott politikai testületek szoktak dönteni. Kisebbségi helyzetben – ha nincs autonómia és belső választás – gyakran a politikai pártként működő szervezet veszi át ezt a szerepet: egyáltalán nem természetes módon. Ugyanis közösségi konszenzus szükséges a stratégiai döntésekhez, tehát be kell vonni a kisebbségi társadalom meghatározó tényezőit (miként a Sapientia Alapítvány esetében történt).
– Közpolitikai döntések – a döntés politikai, de előzetes konzultáció szükséges/pozitív hatású, hogy jó döntések szülessenek
– Strukturális döntések – szükséges a konzultáció, hiszen sok pénz és energia megy el értelmetlenül, egységes és mindkét fél – támogató és támogatott – részére optimális rendszerre van szükség
– Szakmai döntések – független szakértői testületekre kell bízni, ennek rendszerét ki kell dolgozni.
2. Megvalósítás
A jó megoldás kialakítása az alábbi lépéseket feltételezi:
a) Konzultációs folyamat
– Javaslatok begyűjtése a strukturális és a szakmai döntések szabályozását illetően – ez az elemzés egy ilyen javaslatnak tekintendő.
– Tárgyalás és egyeztetés a felek – támogatók és támogatottak képviselői, illetve a szakértők – között a bevezetendő módszert illetően.
b) Menetrend:
– A jelenlegi helyzet megvitatása a támogatáspolitika valamennyi szereplőjének részvételével (politikai szféra, civil szféra, egyházak, szakértők) és ennek alapján átfogó helyzetelemzés elkészítése – még 2007-ben.
– Javaslat kidolgozása a helyzet rendezésére, külön a magyarországi és külön a romániai források vonatkozásában, szintén minden érdekelt fél képviseletének a bevonásával, és ennek közvitára bocsátása – 2007-ben.
– Az új rendszer kialakítása és elindítása – 2008-ban.
c) Támogatói kör:
Jelen javaslat szerint az alábbi támogatók forráselosztó tevékenységét kell megvizsgálni
Magyarország
– Általános észrevétel: a támogatónak konzultálnia kell a támogatottal, ezt Magyarországon törvény szabályozza a befelé irányuló támogatást illetően. A határon túlra irányuló támogatást illetően a konzultáció nem szabályozott, és ha működik, csak a kisebbségi politikai szervezeteket célozza meg, nem elfogadható módon. A magyar közpénzekkel kapcsolatos döntések előkészítésébe be kell vonni a civil szférát és az egyházakat.
– Támogató kiléte:
1. minden közalap és közalapítvány
2. szakalapítványok (tudományos támogatások)
3. más közpénzekre támaszkodó források (minisztériumok, közintézmények
Románia
– Communitas Alapítvány
– Iskola Alapítvány
– Magyarországi támogatók (Szülőföld Alap, szakminisztériumok) programjait bonyolító szervezetek. 

IV. Konkrét javaslatok
a reformot illetően
A II/1–4. döntési szinten (lásd az elvi kérdéseknél) politikai döntéshozó testületeket kell létrehozni. A testületben paritásos alapon vennének részt a politika, a civil szféra és az egyház képviselői. A cél elszakítani a civil döntéshozást a választási eredmények játékától, ami stabilitást jelent, és visszahat a politikai együttműködésre. A jelölés és a megválasztás módozatát illetően külön javaslatot dolgozunk ki.
Stratégiai döntések
– Politikai döntéshozó testület létrehozása – erre vonatkozóan az illetékesekkel (három szféra) konzultáció
– A testület működési szabályzatának elfogadása és nyilvánosságra hozatala.
Közpolitikai döntések
– Politikai döntéshozó testület létrehozása – azonos lehet a stratégiai szintű testülettel – konzultáció erre vonatkozóan az illetékesekkel (három szféra)
– Kérjék ki az egyes területek szakmai képviseleteinek a véleményét az alapok elosztását megelőzően
– Hangolják össze a magyarországi és romániai támogatási rendszert, a maximális hatékonyság érdekében
Strukturális döntések
– Döntéshozó testület létrehozása, ebben mindenképpen szükséges a 3 szféra mellett a szakértői jelenlét – konzultáció erre vonatkozóan az illetékesekkel (három szféra)
– A döntés vegye figyelembe a következőket
– Egységes rendszerre van szükség – a pályázat elkészítésének és beadásának formai követelményeit egységesíteni kell
– Forráskímélő rendszerre van szükség – a sok pénzbe kerülő mellékleteket ne a pályázattal kelljen beadni, hanem legyen kétszintes az elbírálás: a támogatásesélyes pályázóktól kérjék csak a (jogi, anyagi helyzetre vonatkozó) dokumentációt (lásd: Phare)
– Transzparens rendszerre van szükség – minden pályázó kapja meg pályázatának értékelését, s ne csupán egy üres, udvarias visszautasítást (Lásd: Phare)
Szakmai döntések
A kialakítandó szaktestületek működését, összetételét illetően figyelembe kellene venni az alábbiakat
– Politikus ne vehessen részt szaktestületben
– A döntés semlegességét biztosítandó, az olyan pályázónak a pályázatát, aki szakértőként tagja a szaktestületnek, külön testület bírálja el
– A szaktestületek összetételét illetően javaslatot tehetnek:
a. A szakterület civil szervezetei
b. Független szakértők
c. Egyházak
– Döntések
a. A szaktestület összetételére vonatkozó döntést a politikai döntéshozó testület hozza meg – ha valakinek a jelölését visszautasítja, akkor azt indokolni kell.
b. A szaktestület döntéseit a politikai döntéshozó testület visszaküldheti újratárgyalásra, de nem bírálhatja felül.
Ez a szöveg vitaanyag. Reményeim szerint a vitában majd igen sokan szólalnak meg, hiszen a támogatáspolitikával kapcsolatos kérdések jelentős részét nem sikerült érintenem. Azt sem gondolom, természetesen, hogy akár politikus, akár civil vezető minden szempontot az itt felvázolt módon fog értelmezni. Arra viszont számítok, hogy építő és a szükséges változásokat megalapozó vita alakul ki a Krónika, de akár más lapok hasábjain a támogatáspolitika feszítő kérdéseiről.

* Az alapszöveg saját munkám, a MCSZESZ Igazgató Tanácsa tagjai és elemzők részéről 6 kiegészítő szöveg érkezett, ezeket bedolgoztam a végső változatba.
A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének (MCSZESZ) elnöke