Találkozásaim Habsburg Ottóval

A vele kapcsolatos személyes élményeim közreadásával tisztelgek emléke előtt. 1990 szeptemberében fogadott Strasbourgban, az Európai Parlament épületében. A megadott időpontban személyesen lejött a bejárathoz, nem a titkárnőjét küldte értem. Fél évvel a marosvásárhelyi fekete március után természetesen erről érdeklődött, és fejcsóválva vette tudomásul, hogy a román igazságszolgáltatás a jogos önvédelmet gyakorló magyarokra és magyar cigányokra sújtott le, az agresszorokról és a szervezőkről pedig megfeledkezett. Átnyújtottam egy francia nyelvű memorandumot, amelyben összefoglaltam a témával kapcsolatos mondanivalóm, javaslataim.

Mivel ott, Strasbourgban javították ki a nyelvtani hibákat, és csak egyetlen javított példánnyal rendelkeztem, azt javasoltam a főherceg európai parlamenti képviselőnek, hogy csináltasson egy fénymásolatot. Habsburg Ottó felpattant a székéből, bement a fénymásoló terembe, és saját kezűleg lefénymásolta a dokumentumot. Arra gondoltam, mit szólna édesanyám, ha látná, hogy elsőszülött fiának a ,,titkárnője” az osztrák–magyar trónörökös….

Beszélgetésünknek volt egy humoros mozzanata is. Budapesti rokonságom kölcsönadta a Magyar Vadászok lapjának egy 1890-es évekből származó számát, amelyik üknagyapám fővadászmesterségének ötvenedik évfordulójáról emlékezett meg. A Munkács környéki gróf Schönborn- (azelőtt Rákóczi) vadászbirtok fővadászmesteréről leírták, hogy néhány évvel korábban segítségével Rudolf trónörökös két medvetrófeát ejtett. A trónörökös örömében egy „brillantokkal ékesített arany nyakkendőtűt” levett a nyakkendőjéről, és üknagyapámnak ajándékozta. Eddig jutottam az ismertetéssel, amikor közbeszólt az állatvédő Habsburg Ottó: ,,szegény medvék”…

Miután a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz benyújthattam panaszom a Maros megyei főügyészség által ellenem indított és öt és fél évig elodázott nyomozati eljárás miatt, és hazajöhettem, Habsburg Ottót itt Marosvásárhelyen, a római katolikus plébánián üdvözölhettem. Alkalmam volt megköszönni, hogy fél évvel a Marosvásárhelyről való elmenekülésem után ő volt az első politikus, aki megkérdezte, hogy: ,,Kincses úr, hogy alakul a sorsa, van miből éljen?” Miután elmondtam, hogy budapesti unokatestvéremnél, Szerdahelyi Istvánnál húzom meg magam és nem kértem letelepedést, mert, remélem, hogy rövidesen hazatérhetek Marosvásárhelyre, azonnal felajánlott egy három hónapos bécsi ösztöndíjat.

Habsburg Ottó közbenjárására Versoix-ban fogadott Mihály román exkirály is. A királlyal folytatott beszélgetés egy mondatát, a róla újabban kialakult polémia kapcsán felidézem: ,,a nácizmus bukása után minden, a nácik által eltávolított uralkodót visszahelyeztek trónjára; a kommunizmus bukása után egyetlen, a kommunisták által elkergetett királyt sem helyeztek vissza a trónra”. No comment!
Habsburg Ottóban egy igazi európait és egy nagyon tehetséges politikust gyászolunk. Milyen jó lett volna, ha a Habsburg-dinasztia uralkodói valamennyien hasonló képességekkel lettek volna megáldva!

Kincses Előd

A szerző marosvásárhelyi ügyvéd