Szlovákia: élet Fico után

A szűk parlamenti többséget biztosító egység törékenységét a Fico leváltása érdekében egy csapatba tömörült jobbközép pártok nyilvánvaló ideológiai különbözőségei valószínűsítik, elég csak a kereszténydemokraták (KDH), valamint a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) programjának éles ellentéteire gondolni. Ráadásul a pártokon, sőt a pártfrakciókon belül is jól érzékelhető ellentétek vannak, ilyen belső konfliktusok gyötrik a KDH-t, a SaS-t és a Most-Hidat, utóbbinál a szlovák polgári konzervatív párt hallgatólagosan külön politikai entitást képez a kétnyelvű formációban. Egyelőre sajátos módon sikerült túllépni a szembenállásokon: mindkét párt lemondott – legalábbis a kormányprogram szintjén – a szívéhez közel álló céljáról. Így a hivatalos dokumentumban nem jelenik meg a lelkiismereti szabadságról szóló vatikáni szerződés megkötésének fontossága, de a homoszexuálisok együttélését szabályozó törvény és a marihuána fogyasztásáért járó büntetés eltörlése sem. S hogy a Bugár Béla vezette Most-Híd párttal se legyen gond, a kétnyelvű formáció vezetését sikerült lebeszélni a programjában szereplő, kisebbségekre vonatkozó törvények kezdeményezéséről, ennek következtében a kisebbségi nyelvhasználat, az oktatási és a kulturális önkormányzatiság kérdése sem kerül be a kormányprogramba.

Kettős szorításban Bugár pártja

Az már most nyilvánvaló, hogy a Most-Hídnak nem lesz egyszerű az élete az elkövetkező években. A magát kétnyelvű, magyar–szlovák pártként meghatározó formáció nyilván úgy számolt, hogy a pozsonyi törvényhozásban jelen lesz a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is, így a számára kényelmetlen magyar ügyek nyílt felvállalása Csáky Pálék feladata lesz, Bugáréknak pedig marad a két nemzet közötti közeledés segítése mint igazi „európai” feladat. Csakhogy az MKP kiesésével a Most-Hidat is más szemüvegen keresztül nézik. Bugárék pillanatok alatt válhatnak nemzetárulókká a felvidéki magyarok körében és javíthatatlan magyar nacionalistákká a szlovákok szemszögéből. Egy ilyen szorításban pedig a párt könnyen elmozdulhat az egyik, számára kedvezőbb irányba, amivel viszont saját önmeghatározását s ezzel létjogosultságát zúzza porrá. A Most-Híd programja és az új szlovák kormányprogram között máris óriási szakadék tátong. Bugárék kiemelten szorgalmazzák Knut Vollebaeknek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet főbiztosának ajánlásait a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény módosítására, illetve az átfogó kisebbségi törvény megalkotására vonatkozóan. A párt programjában megjelenik a kisebbségiek kultúrájának támogatásáról szóló jogszabály ígérete, de bő teret kap a magyar intézményi hálózat kiépítése és az önkormányzatiság erősítése is. Ehhez képest az, ami a kormányprogram tervezetében a magyarokra vonatkozóan megjelenik, alapvetően nem a Most-Híd érdekérvényesítő képességének eredménye, hanem a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) által korábban már több alkalommal kinyilvánított állásfoglalásainak rögzítése. Az SDKÚ még ellenzéki pártként szorgalmazta, hogy a nyelvtörvényből töröljék a büntethetőségre vonatkozó kitételt, a magyar állampolgárság megszerzése pedig ne járjon együtt a szlovák elvesztésével.
Bármenniyre is szerények, ezek a lépések – amennyiben megvalósulnak – megadhatják a magyar–szlovák államközi kapcsolatok alaphangját. Fico és szélsőséges koalíciós társainak eltűnése a pozsonyi hatalomból, párosulva a magyar kormány sokat hangoztatott közép-európai együttműködési törekvéseivel új kezdet lehet a kétoldalú viszonyban. Radicováék programja szerint a külügyminisztérium feladata egyebek mellett „a békés és baráti kapcsolatok ápolása a szomszédokkal, a viszony javítása különösképpen a Magyar Köztársasággal”. A nagyvonalú nyitást ugyanakkor gyorsan árnyalja egy másik megfogalmazás, miszerint elutasítják „a Szlovák Köztársaság szuverenitásába való beavatkozást, amilyen például az intézményi kapcsolat egy idegen állam és Szlovákia polgárai között anélkül, hogy arról a Szlovák Köztársasággal külön szerződést kötnének”, s ellenzik „az exterritoriális jogszabályok külföldön történő elfogadását is”.

Változik a magyar–magyar viszony

Nemcsak a kétoldalú államközi kapcsolat, hanem a magyar–magyar viszony is változik Felvidék vonatkozásában. Az újdonságot nem a Most-Híd politikai irányzata, hanem a párt öndefiníciója jelenti. Ha valaki megnézi a formáció honlapját, akkor a nyitólapon a Most-Híd név alatt Az együttműködés pártja – Strana spolupráce önmeghatározást olvashatja. Bugárékra nem kívülről és korántsem hátsó szándékkal aggatták rá a magyar–szlovák, avagy a kétnyelvű jelzőt, ezt ők maguk büszkén vállalják. És ezzel semmi baj nincs, főleg, hogy a felvidéki magyar szavazók kétharmada őket találta szimpatikusnak. A gond ott van, hogy a baloldali kormányok alatt szüneteltetett s most újrainduló Magyar Állandó Értekezletben (Máért) intézményes formát is öltő összmagyar együttműködés – nevéből adódóan – a határon túli legitim magyar szervezetekre és az anyaországi pártokra épül. Mit lehet kezdeni ez esetben a Most-Híddal? Ha csak azért kap meghívót, mert tizennégy fős parlamenti frakciójának fele magyar képviselőkből áll, akkor miért ne lenne helye az egyeztetésen például a liberális SaS-nak, amelynek sorait a dunaszerdahelyi Somogyi Szilárd is erősíti, vagy például az új pozsonyi törvényhozásban az SDKÚ színeit képviselő galántai Horváth Zoltánnak? Bugár Béla szerint „nem attól ilyen vagy olyan egy párt, hogy milyennek vallja magát, hanem attól, hogyan cselekszik”. Ilyen alapon – kis túlzással – a jelenlegi szerb kormányt is meg lehetne hívni a Máért ülésére, hiszen a kulturális autonómia törvényes kereteinek elfogadtatása miatt kétséget kizáróan pozitívan cselekedett a vajdasági magyarok ügyében. A Most-Híd „cselekvésére” jellemző, hogy Bugár Béla – magáévá téve a szlovák álláspontot – kifogásolja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának jogi kötelékét az Országgyűléshez.

Korai leírni az MKP-t

Az érezhető nézeteltérésektől függetlenül, elengedhetetlen az Orbán-kabinet kapcsolata a Most-Híddal, hiszen jelenleg ez a párt a legnépszerűbb a felvidéki magyarok körében, és egyben egy olyan jobbközép kormány tagja, amely Ficóék után már puszta megalakulásával felüdülést jelent. Az éppen csak a törvényhozási küszöb alatt maradt MKP ezzel együtt az egyetlen legitim magyar formáció a Felvidéken, európai parlamenti képviselete van, a tavalyi megyei választásokon jól szerepelt, alaposan rávert a Most-Hídra, így a megyék szintjén az elkövetkező három évben megkerülhetetlen lesz. Az MKP-t korai lenne leírni, s a novemberben esedékes szlovákiai önkormányzati megméretésen várhatóan komoly ellenfele lesz az immár hatalmon lévő Most-Hídnak. A szlovák parlamentben most először nem lesz magyar párt. Ebben a helyzetben pedig belegondolni is rossz, milyen következményekkel járt volna a felvidéki magyarságra nézve a Robert Fico által irányított baloldali–szélsőjobboldali szörnykoalíció országlásának újabb fejezete.

Pataky István

(a szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese)