Szigethegység, arany, Verespatak

Tehát: ha életről, egészségről, jövőről van szó, jobb, ha „erdei gyümölcsöt szedünk”, de nem vetjük alá magunkat a megbetegedett tömegek testi nyomorának és pusztulásának azzal, hogy nehézfémes, lantanoidás, aktinoidás elemeket tartalmazó vizeket iszunk, és ionizált környezetben élünk.

Veszélyes elemek

Figyelem, hogy évekig tartó vitában „pró és kontra” értelmetlenül hangoztatják a ciántechnológia veszélyeit – ez mind helyénvaló –, de az igazi katasztrófáról senki nem beszél! A ciánvegyületek legtöbb húsz év alatt elpárolognak, de ott marad időtlen időkig a fent említett elemekkel megfertőzött hatalmas mennyiségű víz, ott, a föld mélyén, amely az Erdélyi-szigethegységben táplál több mint 100 patakot, három Köröst, két Szamost, Aranyost, Ompolyt stb. Tudom, hogy senki sem mérte fel „fotometriai rendszerben” a Erdélyi-szigethegység föld alatti vízhálózatát, amely Verespatak magasságában fekszik, tehát az „élővizek” felett. Általános ismereti szinten meg kell említenem, hogy az elemek periodikus rendszerében az 55–103 rendszámmal rendelkezők rendkívül veszélyesek az emberi és állati szervezetre. Ezeket az elemeket nem lehet eltávolítani a vizekből, kimutatásuk is csak különleges, atomabszorpciós eszközökkel lehetséges.

Ezért a tényért még a ceausiszta kommunista vezetés is elállt a verespataki arany kitermelésétől! Nincs még ilyen értékes és csodálatos vidék a Földön, mint az Erdélyi-szigethegység. Kevés volna az emberiség összes aranya, hogy életre varázsolja a három Körös, a két Szamos, az Aranyos és az Ompoly vidékének méltóságát egy nagy pusztulás után, amelyhez hozzátartoznak a Tisza, a Duna és a Duna-delta csodái. Ha tenni akarnak érte, a mindenkori vezető politikusok, pártállástól függetlenül, vissza tudják adni a Erdélyi-szigethegység népeinek méltóságát és gazdagságát, ha megvalósítják, ami évszázadokon át létezett. A szigethegységet meg kell tisztítani Európa legnagyobb szennylerakatától, amelyet a rendszertelen réz- és ezüstbányászat, továbbá az arany kitermelése felhalmozott. Ez a mennyiség meghaladja a kétmillió tonna „zagyvát”, nem beszélve a három uránbánya okozta állandó sugárhatásról. Ismerős a tény, hogy a fentiek megfertőzték az Aranyost és az Ompolyt, melyekből az élővilág teljesen kihalt.

Érintetlenül hagyni a lelőhelyet

Vissza kell állítani a több megye között szétdarabolt „Szigethegység országát”, a Mócvidéket (Ţara Moţilor) úgy, ahogyan évszázadokon át éltek ott románok, magyarok, németek, létrehozva több mint kétszáz települést: falvakat, községeket és városokat. Az állami támogatással kiépített állattenyésztési termékeket preferenciális áron biztosítani kell a nagykereskedések láncolatainak, megakadályozva a gyenge minőségű importtermékek beözönlését Romániába. A kormány az adó és a jövedéki adó terhei alól mentesítse a szorgalmas nép fiait, és akkor nem hagyják el hazájukat, a megszentelt Mócvidéket. A közel 15 ezer négyzetkilométer területet belepő csordák és juhnyájak serege nagy mennyiségű húst és terméket biztosít majd az országnak, úgy, ahogy biztosította az osztrák birodalomnak évszázadokon át.

Ezzel a megoldással egészséges, boldog és gazdag nép nem fogja megismerni a szilikózist, sem a daganatos betegségek nyavalyáit, amelyeket az aranykitermelés „melléktermékként” magával hordoz.
Ismerős tény, hogy az arany nemcsak a platinával, irídiummal, palládiummal, ródiummal, vassal, rézzel, bizmuttal és más nehézfémekkel található együtt, de egy krisztálitkonglomerátumban vannak ezred, tízezred és milliomod nagyságrendben egyes lantanoidák és aktinoidák is. Az aranyat tartalmazó komplex kristályrendszereknek nincsen negatív hatásuk az emberi és állati szervezetre, még vizes környezetben sem, de összetörve, szétroncsolva, mikronnagyságra szétzúzva elszabadítják a fertőzés poklát. A földrétegek szivacsjáratain könnyedén átjutnak a víztárnákba, ahonnan feltörnek a források, csermelyek, patakok, visszafordíthatatlanul megfertőzve az élővizeket.

Nagykapacitású elektronmikroszkóppal lehet tanulmányozni a kristályszerkezeteket. Nincs tudományos út féken tartani a fenti szennyező folyamatokat. De van egy abszolút biztonság: érintetlenül kell hagyni a természet adta bezártságában az aranyat, a több tucat kísérő elemmel együtt, különösen olyan csodálatos helyen, mint az Erdélyi-szigethegység. Ha megfertőzik a szigethegység vizeit, kipusztul a Tisza, a Duna és a Duna-delta és környékének teljes, csodálatos élővilága!

Pusztító aranyláz

Nem szeretné a tudósvilág, ha az Erdélyi-szigethegység és a Tisza–Duna vidéke olyanná fertőződne, mint Nevada, Coolgardie (Ausztrália), Ballarat (Viktória), Queensland, Transvaal (Barbeston), Berezovsk (Ural), Georgia, Karolina, Alaszka, Szibéria, Chile, Mexikó, Nyugat-India, Dél-Afrika vagy Észak-Kanada és Kalifornia aranybányáinál észlelhető felfoghatatlan pusztítás. Az emberiség az aranyért elpusztított több mint 300 ezer négyzetkilométernyi élővilágot, mely terület összesítve nagyobb, mint Románia területe! Nincs egyetlen vidék, ahol ne a pusztulás poklát hozta volna az aranyláz, milliók megsemmisítésére. Ilyen és hasonló pusztítók az emberiség igazi tömeggyilkosai: de olyan csodálatos gyöngyszeme a Földnek még nem esett áldozatául az aranyláznak, mint a célba vett azigethegység és a Tisza–Duna-delta vidéke.

Tudjuk, hogy a kanadai Gabriel Resources társaság és annak romániai leányvállalata, a Roşia Montană Gold Corporation csak eszközök a hihetetlenül gazdag arany- és pénztulajdonosok kezében. Ha nincs már döntési szabadsága Románia 22 millió állampolgárának (akikből négymillió külföldön dolgozik), ajánlom, hogy a nagypolitikum szervezzen gyűjtéseket és akkor talán sikerül visszavásárolni a Verespatak aranyát Johntól, Thomastól, Benytől, George-tól és másoktól. De ha mégis ajándékozni kényszerül Románia mai politikuma a fenti „nagyoknak”, akkor adják oda Verespatak „aranyhegyét”, hogy Észak-Kanada lakatlan földjén „zagyválják” a több mint 20 millió tonna szikföldet. Ezzel a határozattal nekik meglesz az aranyuk, de itt megmarad – csodálatos szépségében – a szigethegység és a Tisza–Duna-delta környékének felbecsülhetetlen értéke.

Ez már „hatástanulmány”, melyet annyira sürgetnek a pénzéhes dilettánsok.

Nekik lesz ingyen 20 millió tonna aranyozott rögük, nekünk, valamint utódainknak pedig megmarad fertőzetlenül ez a csodálatos föld úgy, ahogy azt Isten ajándékozta.

Szőcs István

A szerző kolozsvári mérnök-közgazdász, I. fokozatú főkutató