Szent Diana?

Jómagam 2004-ben a Hyde parkban találkoztam a Diana-kultusszal, amikor a királynő felavatta a Diana Hercegnő Emlékkutat. Középkorú nők csoportjában találtam magam, a nők jelvényekkel borított kabátkát és kalapot viseltek. Úgy néztek ki, mint a futballfanatikusok, csakhogy jelvényeiken nem David Beckham, hanem Diana arca volt látható.
Beszédbe elegyedtem velük, és megtudtam, hogy ruházatuk, kézitáskájuk és cipőjük hasonlít azokhoz a darabokhoz, amelyeket Diana viselt. Némelyikük Diana-szobát rendezett be otthonában, a hercegnőre emlékeztető tárgyakkal. Életük egy olyan nő körül forgott, aki hosszú évek óta halott.
Luigi Biaggi olasz szobrászművész úgy ragadta meg ezt a jelenséget, hogy a Szűz Máriáéhoz hasonló pózban és ruházatban mintázta meg Dianát. Műve azt sugallja, hogy a hírességek átvették a vallási figurák helyét. Margaret Evans brit kutató a Diana halála után a rajongók által különböző helyszíneken elhelyezett emléktárgyakat tanulmányozta, és arra a következtetésre jutott, hogy több ilyen tárgy szentként vagy angyalként utalt a hercegnőre, néhány pedig egyenesen Jézushoz hasonlította.
Diana halála kapcsán bizarr elméletek születtek, köztük olyan állítások is, miszerint a hercegnőt a brit titkosszolgálat gyilkolta meg, mivel fenyegetést jelentett a trónra nézve, vagy hogy ma is boldogan élnek új szerelmével, Dodi Fajeddel, és csak megrendezték a balesetet, hogy megszabaduljanak a zavaró reflektorfénytől. Aztán – egy félisteni alak halálához illően – felfedezték eltűnésének megjövendölését a Smiths’ együttes A királynő halott című lemezén, Morrisey énekes és dalszerző szövegeiben.
Racionális alapállásból nézve, Diana imádata épp annyira abszurd, mint bármely más kultusz. El kell ismerni, a hercegnő nemes ügyek szolgálatába állította ismertségét. Pártját fogta a betegeknek és hátrányos helyzetűeknek, továbbá a taposóaknák használata elleni fellépése valóban a problémára irányította a figyelmet világszerte, bár néha politikai naivitása miatt kinevették. Lehetetlen megmondani, hogy Diana halála nélkül is létrejött volna-e a taposóaknák használatát tiltó Ottawai egyezmény, amelyet sok ország máig sem írt alá, köztük az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Izrael és Irán.
Persze Diana extravagáns életvitele gyakran nem illett össze elkötelezettségével a szegények és a betegek iránt. De hibái részét képezték vonzerejének. A brit királyi család merevségével és visszafogottságával ellentétben ő hercegnőnek mutatta magát, s egyben normális emberi lénynek. Nők milliói osztoztak fájdalmában, amikor hűtlen férje miatt átvergődött a váláson. A valóság-show előtti korszakban Diana élete tulajdonképpen valóság-show volt.
Az állandó médiafókusz hatására az emberek úgy érezték, hogy ismerik a hercegnőt, ezért úgy követték figyelemmel életét, mintha saját családjuk tagja lenne. Ez pedig izgalmat és csillogást adott az egyébként földi, evilági életnek.
Spencer grófja arra intett, hogy álljunk ellen a kísértésnek és ne tekintsük szentnek nővérét. Gyászbeszédében azt mondta: Diana szentté avatása öszszeférhetetlen „dévaj humorának” értékelésével. Mindazonáltal ő maga is néhány szentekhez illő erényt tulajdonított neki, különösen a „már-már gyermeki” vágyat arra, hogy másokkal jót cselekedjék. Így próbált visszavágni a brit lapoknak azért, hogy kigúnyolták jó szándékát: „Úgy gondolom, hogy az igazi jóság fenyegetően hat azokra, akik az erkölcsi skála másik végén vannak”.
Ez a megjegyzés talán keserű kiszólás volt a médiának és a neki dolgozó lesifotósoknak, akiknek Spencer szerint szerepük volt Diana halálában, de nem nélkülözött minden igazságot. Bizonyos emberek a cinizmussal próbálnak szabadulni az erkölcsi felelősség alól. Ha meggyőzöd magad arról, hogy mindenki önző, akkor te miért próbálj jobb lenni?
A jó cselekedetek iránti naiv, de őszinte vágyat érző személy fenyegeti ezt a védőburkot, és a gúny az egyik legjobb eszköz a fenyegetés tompítására. Dianának talán jobb élete lett volna az Egyesült Államokban, ahol az emberek és a média jóval hajlamosabb kedvezően fogadni a jó szándékot.
Milyen hatással volt Diana élete és halála az őt csodáló és szerető milliókra? Halála után tízmilliók gyászolták, sokan küldtek levelet és csekkeket a Diana walesi hercegnő emlékalapba, amelynek weboldala: www.theworcontinues.org. De ha folytatódik is a munka, jóval szerényebb mértékben történik, belesimulva a szokványos jótékonykodás hátterébe.
Talán elkerülhetetlen volt. Jóllehet egyetlen személy képes felébreszteni érzelmeinket, ezek az érzések ideiglenesek és ritkán hoznak hosszantartó változást életünkben. Vagy talán azok, akik oly erősen azonosultak Dianával, úgy képzelték: részesültek jótetteiben, és többé semmit nem kell tenniük.

A szerző a Princetoni Egyetem professzora.
Fordította: F. S.
© Project Syndicate, Krónika 2007.