Százhúsz éves a Székely Szárnyvasút

A székely gõzös elindításának élharcosa Orbán Balázs és Ugron Gábor volt, a „legnagyobb székely” és a „fõ Rabonbán”. Hozzájuk csatlakozott késõbb Bartha Miklós, Erdély legfontosabb politikai napilapjának, az Ellenzéknek az elindítója.
Orbán Balázs – mint a keresztúri választókerület képviselõje – 1872. március 27-én mondott Kérdezvényébõl idézek: „Multkor megjelöltem azt, hogy a székely kivándorlásnak óvszere a kincstári birtokokra való letelepítés és a Székelyföld gyártartománnyá való átalakításában található fel. De hogy azzá lehessen: szükséges egy gyártársulat alakítása mellett az is, hogy vasutaink ne kerüljék el, mint eddig következetes rendszerességgel tevék, a székely területet…mert a tövis-brassói fõvonal, mely az eredeti tervezet szerint a Nagy-Küküllõ völgyén egész a Székely-Udvarhely közeli Oczfalváig volt felvezetendõ, Héjjasfalvánál a Székelyföldtõl eltéríttetett; hja mert Szászkézd és Kõhalom szék csak így nyerhetett vasutat…”
Tíz év múltán kis füzetben megjelent a „Nagyküküllõvölgyi Székely Vasút Tervezete, amely Herczeg Lajos fõmérnök úrnak hozzánk terjesztett jelentését, az elõzetes költségelõirányzat…számítással együtt” tartalmazza.
Az összeg 780 000 forint. Magába foglalja az építési költségeket, részletekbe menõen. Köztük tizenegy Küküllõ- és patakhíd megépítését, tizennyolc áteresszel együtt. 41 000 folyóméter vágányt 38 km-es vasút építésére. Négy állomás és kilenc õrház felépítését tervezték, 41 000 talpfa felhasználásával számoltak.
Két mozdony ára 36 000 forint. Az I., II., III. és IV. osztályú személykocsik száma 9 darab, a nyílt és fedett teherkocsiké 16 darab. Számítanak „Udvarhely és Keresztúr városok, valamint egyes községek…ingyenes anyagi támogatására is”. Mindezért „850 000 Frt. értékû törzsrészvény kibocsátását hozom javaslatba”, olvashatjuk „Mely tiszteletteljes jelentés megtevése után vagyok Nagyságotoknak köteles szolgája. Medgyes 1882 dec. 9-én, Etédi Herczeg Lajos.”
Ma a keresztúri Jézuskiáltó aljában fekvõ vasútállomás hatalmas, az állomást közrevevõ raktérrel rendelkezik. Szüret után ez a raktér a környék cukorrépa-átvevõ telepévé változik, magas répahegyek várják a tovaszállítást. Meglepetésemre nem a tehervagonokba rakják az átvett nyersanyagot – mint máskor –, hanem óriási billenõ teherautókra. Azok pedig nem a vasúton, hanem a város toldott-foldott útjait gyötörve szállítják rakományukat a cukorgyárba. Ezt az utat rongálják, tapossák más 40 tonnás teherszállítmányok is naponta. Rettegünk a levegõszennyezõdés okozta éghajlatváltozástól, és közben meg autósztrádákat építünk. Rajta hatalmas légszennyezõ teherautómonstrumok száguldanak. Államaink milliárdokat ölnek a légszennyezést segítõ sztrádákba, ahelyett, hogy azt a rengeteg pénzt a vasútra költenék. Kétsávos vasutat már rég nem építenek, s a villamosítás is elakadt.
Egy ismerõsöm kisbusszal megy haza Keresztúrról Svájcba rendszeresen. Indulása elõtt faxon  bejelenti útirányának szándékát Bécs teherpályaudvarára. Ott beütemezik, és közlik az idõt és helyet, ahol jelentkeznie kell. Így autójának és vonatjegyének ára kevesebbe kerül, mintha saját kocsijával menne, és autópályadíjat kellene fizetnie. A mienknél boldogabb vidékeken már tudnak valamit. Tudnak, és tesznek is.
A „Székely” 120 év után nagy veszélybe került. Lecsökkent a teherforgalom, a személyvonatjegyek pedig fele-fele alapon a jegyszedõk és a CFR között oszlottak meg. Egy forgalmas napon Keresztúr–Udvarhely között, oda-vissza utamon a kalauz után szegõdtem, és 172 (!) „esetet” számoltam meg. Azaz ennyiszer láttam zsebelni. Szerencsés változást hozott e tekintetben az utóbbi egy év „privatizációja”. Megszûnt a féláras zsebreutazás, és megsûrûsödtek a járatok. A sûrû teherszállítás visszaállításához azonban állami beavatkozás szükséges – például a teherautók úthasználati díjának nagymértékû emelése. De elõbb a feltételeket kellene biztosítani, és csak azután következhetne az úthasználati díjjal való kényszerítés. Mert ha ezt fordítva teszik, annak mi isszuk meg a levét. Mi tehát a teendõ? Villamosítás és vágánykettõzés. A vasúti sínek megduplázására ugyanis nem volna mindenütt lehetõség – de az egymás fölötti pályák építésére igen. Villamosítás esetén alul, illetve felül futhatnának a tápkábelek.
120 év alatt „két Trianont” – azaz párizsi békét – élt át a „Székely”. Két rendszerváltozást is kibírt, és ha a globalizációt is túléli, örökre megmarad. Úgy legyen.

Székely Attila

A szerzõ székelykeresztúri nyugalmazott történelemtanár