Sugár

Én salátalevest is ennék, mondta a szakadt kabátos, és sült tököt. Az alacsonyabbik erre nem felelt. Már nem is volt annyira éhes. A fél vállán kis batyu lógott, ez volt minden csomagja. Szerinted hol vagyunk, kérdezte társát, aki letelepedett mellé a korlátra. Nem mondott semmit, csak rázta a fejét, hogy nem tudja. Már alkonyodott, a korlát árnyéka hosszan végigfeküdt az úttesten, míg a háttérben nagy húsdarálóból csöpögtették ki a hideget.

Látod ott messze azt a fát, kérdezte a magasabbik. Látom, bólintott a társa. Az a fa pont olyan, mint egy csirkecomb, vigyorgott a szakadt kabátos, és fél szemét lehunyva próbálta megmarkolni a távolban ágaskodó nyárfát. Már egy félórája csak ennivalóról beszélt. Az alacsonyabbik próbálta elterelni a figyelmét, ezért a Föld sugarának hosszán gondolkodott már egy félórája, mert tudta, hogy úgysem fog eszébe jutni. Mátrainé, a régi földrajztanárnője viszont eszébe jutott. Mátrainé fiatal volt és szép. Kölyökkorában gyakran elképzelte magának Mátrainé szép, kerek melleit, és ilyenkor nagyon irigyelte Mátrait. Most is elképzelte magának Mátrainé szép, kerek melleit, most már valamivel élethűbben, mint 16 éves korában.

Mátrainé szép, kerek mellei azonban most hirtelen orbitálisan nagy fasírtokká alakultak a képzeletében. Jó nagy fasírtokat kajálnék sült krumplival, mondta a szakadt kabátos. Egyiket a másik után gyűrném le, mondta, és kajánul vigyorgott. Az alacsonyabbik elhúzta a száját és olyan erősen gondolkodott a Föld sugarán, hogy majdnem eszébe jutott. A nap közben teljesen lement, a háttérben pedig gyorsabban kezdték el tekerni a húsdarálót. Összehúzta a nyakán a gallért. Már órák óta nem láttak senkit sem. Mátrainé nagy, kerek mellei most kérdőjelekké alakultak át a képzeletében. Szerette voln tudni, hogy pontosan hol vannak. Ha tudnánk, hogy hol vagyunk, eldönthetnénk, hogy hova menjünk, mondta csak úgy magának. Ezen mind a ketten elgondolkodtak.

Az alacsonyabbiknak már az is eszébe jutott, hogy meghaltak, csak nem tudnak róla. Ha meghaltunk volna, nem éreznénk éhséget, mondta a szakadt kabátos, mire ő meglepődött, mert egy pillanatra elfelejtette, hogy a társa gondolatolvasó. Benyúlt a vállára akasztott batyuba, és előhúzott belőle egy csirkecombot. Már azt hittem sohasem kínálsz meg, mondta a másik, és három harapásból elintézte a combot. Ő is megevett egyet, majd vizeskulacsot vett elő. Majdnem egy napig megfeledkezett róla, hogy gondolat-materializáló képessége van.

Sült krumplit és fasírtot vett elő a batyujából és egy tál salátalevest. Mindent odaadott a társának, és elnézte amíg az falatozik. Szétnézett, és egy pillanatra olyan érzése volt, mintha teljesen idegen lenne, amit lát. Mintha nem is a földön lennének. Na még csak az hiányozna, hogy idejöjjön valami hülye róka azzal, hogy szelídítsem meg, gondolta, és ezen a társa is elnevette magát. Tudtad, hogy a föld sugara 6378 kilométer, kérdezte, amikor a szakadt kabátos befejezte az evést. Igen, mondta az, majd felvette a hátizsákját, és mindketten elindultak az észak-erdélyi autópálya Torda–Aranyosgyéres-szakaszának korlátja mellett. Az észak-erdélyi autópálya Torda–Aranyosgyéres-szakaszát ekkor még nem adták át a forgalomnak.