Snitt

„A törpéket az óriásoktól nemcsak kicsiségük különböztette meg. Hanem, míg a törpék saját kicsiségükből származó jelentéktelenségüket megérezvén, jelentékennyé váltak a nagygyá válás akarása által, addig az óriások elbizakodva nagyságuktól, törpék lettek a mindennemű elszántság hiánya miatt. Így történhetett – amit a mai bölcsek sem vártak volna –, hogy a kisebb, de elszántabb ellenfél legyőzte a nagyot: ez volt a Pompás Óriás Birodalom csúfos bukása. Mindez azokban a régi időkben történt, mikor még az elefántok agyar nélkül jártak, és ha bárki megcsókolt egy bimbós virágot, igazgyöngyöt termett az kinyíltával.” - Ismeretlen szanszkrit szerző

Repülőn nem utazhat: a fémérzékelő sípol a testében elhelyezett lemeztől és csavaroktól. A jobb oldali alak idősebb, kissé túlsúlyos, sötét öltönyt, barackvirág színű inget, nyakkendőt visel. Anyagi háttere biztosított, van egy túlsúlyos felesége, és két túlsúlyos gyereke, szeretőinek lakásokat bérel. Ő a nagy ember, a góré, a jani, a vad ász, az óriás. Egyszóval látszik, hogy ő a főnök.

Az ipari kamera által rögzített felvételen kettejük párbeszédét láthatjuk. Az elején nyugodtan induló beszélgetés rövidesen tébolyult veszekedéssé fajul. A fiatalabb alak bár megőrzi hidegvérét, az idősebb dühöngeni kezd, erei kidagadnak, kezével úgy hadonászik, mintha távoli hajónak integetne egy lakatlan szigetről. Ekkor mellkasához kap, térdre roskad és meghal. A beszélgetés szövegét csak a rendőrségi jegyzőkönyvből tudhatjuk meg a fiatalabb személy vallomása alapján. A vallató tiszt ideges. „Tudtad, hogy baj van a szívével, és direkt boszszantottad.” A fiatalember nyugodt tekintete az asztalról lassan fölemelkedik, és vallatóján áll meg. „Nem.” „Tudtad, hogy baj van a szívével, és direkt bosszantottad, mert meg akartad ölni! Felőlem tagadhatod, de úgyis rádvarrjuk, te koszos, büdös, sittes szemét!” Igazság szerint az ügy véres kelés a tiszt valagán. Az elhunyt tehetős ember volt. Ezenkívül sok tehetős barátja is volt. Ezek a tehetős barátok most a tiszt nyakát szorongatják, mert bűnbakot akarnak. Az elhunyt agy túlsúlyos feleséget és két túlsúlyos gyermeket hagyott maga után. Ezenkívül hátrahagyta virágzó üzleteit, amelyek vezető nélkül maradtak, és hátrahagyta lotyóit, akiknek ezután nincs, aki kifizesse a lakbérét. Így a tehetős barátok mellett a lakás nélkül maradt lotyók is bűnbakot akartak. Ők nem szorongatták a tiszt nyakát. Ők egészen más testrészét szorongatták a tisztnek, és cserébe azt várták, hogy rávarrják az ügyet erre a koszos, büdös, sittes szemétre. A koszos, büdös, sittes szemét az elhunyt alkalmazottja volt. Az elhunyttal ellentétben, ha történetesen ő hal meg, akkor semmit és senkit nem hagy maga után. Ez tetszett volna a tisztnek. Tiszta sor. Szívroham, meghalt, le is zárhatná az ügyet. A vallomás szerint a szóváltás akkor kezdődött, amikor az elhunyt, miután elégedetlenségét ecsetelte alkalmazottja felé, közölte vele, hogy hozzá képest ő egy óriás. A tiszt szünetet tart a vallatásban. Kilép a folyosóra, kollégája utánaszól. „Na, mi derült ki? Mit mondhatott ez annak a dagadtnak, amitől így felkapta a vizet?” „Ez egy barom! Azt próbálja nekem bemesélni, hogy valami szanszkrit történetet mesélt a fazonnak. El tudod ezt képzelni? A szerző, hogy is hívják, nóném, izé ismeretlen, na... Szerinted mit csináljunk vele?”