Reflexió Balogh Béla cikkére

A cikk, amely telis-tele van súlyos szakmai és logikai tévedésekkel, és sajnos torzításokkal is, semmiféle új, szakmailag vitára alkalmas elemet nem tartalmaz. Az olyan érvnek szánt, szánalmas logikával összetákolt, „az nem történhetett másképp” tartalmú kijelentések nem érdemelnek egy perc figyelmet sem.

Amiért tollat ragadtam, az az a felháborító csúsztatás, amelyben nevem is felmerül. A baj az, hogy úgy tűnik, a mérnök úrnak sajnos fogalma sincs arról, miről is szól az a kutatási eredmény, amiről beszéltem. És még ez sem lenne baj, mindenki úgy járatja le magát, ahogy akarja. De az, hogy becsempészi az általam elmondott tudományos eredményeket a saját egyoldalúan átideologizált érvrendszerébe, az etikailag, hogy finoman fogalmazzak, súlyosan aggályos.

Balogh Béla úr azon tudományos eredményekről szóló nyilatkozataimat használja fel érvelésére, amelyek a telomeráz rendszer epigenetikai (pl. lelki, életmódbeli) befolyásolásáról szólnak. Cikkében, amit sajnos lapjuk kritikátlanul leközölt, a kötőszavakon kívül lényegében egy igazság van: 2009-ben hárman valóban Nobel-díjat kaptak a telomeráz rendszerrel kapcsolatos évtizedes kutatásaikért. Sajnos szerzőjük pamfletjében tanúságot ad arról, hogy halovány elképzelése sincs arról, mi az a genetika, mi az epigenetika, mi az, hogy hajlam, mi a környezeti hatás, és arról sem, hogy ennek egyáltalán mi köze a Darwin által felvázolt, véleményem (és nem hitem) szerint mai napig ható tudományos elmélethez. Tudományos elmélethez, amely a mindenkori tudományos színvonalat tükröző, ideológiáktól független nézetrendszer, amibe az elmélet cáfolhatósága is bele kell hogy férjen. Az evolúció elmélete tudományos eredmény, határai vannak, amelyeket illik tiszteletben tartani. Emberi termék, nem több, de nem is kevesebb. És semmiképpen nem hit. Balogh úr vizionál magának egy tudománynak csúfolt fogalomrendszert, amely sosem létezett a valódi tudomány számára, és most azzal viaskodik.

Árnyékbokszolás és blöff ez a javából, csenevész fogalmakkal és siralmas logikával.
Úgy szeretném megkérdezni Balogh mérnök urat, hogy ugyan már definiálja a genetika, az öröklődés, valamint a „kénkő illatú” evolúció fogalmát. Utána talán lehetne vitatkozni. A nyilatkozatomban korrekt módon szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy egyes pszichoszociális és életmódbeli hatások epigenetikai hatásokhoz, pl. a telomeráz aktivitásának megfordítható változásához vezetnek. Ez pedig éppen hogy az alkalmazkodás, a generációkon átnyúló öröklődő adaptáció, az evolúció színes lehetőségeinek egyikét tárta elénk. Tegnapelőtt a mikro-RNS-ekről, a hiszton kódról, a DNS-metilációról és a telomerázokról tudtuk meg, hogy az, amit evolúciónak nevezünk, számtalan csodálatos és nagyhatású mechanizmust takar még. Hogy mindez a lelki tényezők hatását bizonyítja a molekuláris mechanizmusokra, az egyébként bőven belefér az evolúciós elméletbe (és nem az ideológia szintű evolucionizmusba). A tudományos gondolkodás természetes, magából fakadó szerénysége éppen azt jelenti, hogy a tények tisztelete módosítja előzetes nézeteinket. Igen, holnap és holnapután megint újabb ismeretekre teszünk szert, amelyekkel a teremtett világ működésének csodáira, és ebben a sokféleség kialakulásának mechanizmusára csodálkozhatunk rá.

Hívő ember vagyok, teremtett világról beszélek, a kreáció, a teremtés isteni aktusában hiszek. Az evolúciót Isten teremtési módszerei egyikének tartom. A kreacionista, „intelligens tervezés” elképzeléseket pedig Isten fabrikáló mesteremberré züllesztésének, blaszfémiának tartom. Balogh Béla út- és hídépítő mérnök cikke a Báthory-gimnázium április 29-ei ülésén is elhangzott. Őszinte együttérzésem a hallgatóság irányában. Mérnök úrnak pedig megnyugtatásul üzenem, én nem fogok út- és hídmérnöki előadást tartani.

Falus András
A szerző budapesti egyetemi tanár, akadémikus, Széchenyi-díjas immunológus