Politikai földcsuszamlás

Talán nem volt szükségszerű, hogy az USL egy néhány napos villámhadjárattal számolja fel Băsescu utolsó állásait – ezt valószínűleg olyan konjunkturális körülmények gyorsították fel, mint Victor Ponta miniszterelnök plágiumbotránya, vagy mentorának, Adrian Năstase volt kormányfőnek (öngyilkossági kísérlettel dramatizált) bebörtönzése. Míg a leszámolás időzítése és gyorsasága lehetett konjunkturális, bekövetkezte aligha volt elkerülhető. Az USL már régóta szabadulni akart Băsescutól, és esze ágában sem volt további két évet tölteni politikai társbérletben vele 2014-ig, amikor lejár második elnöki mandátuma. Az USL-nek azonban várnia kellett, amíg Băsescu elveszti népszerűségét, nehogy megismétlődjön a 2007-es történet, amikor a parlament a mostaninál is nagyobb szavazataránnyal függesztette fel hivatalából, Băsescu mégis a voksok háromnegyedét seperte be a leváltására kiírt népszavazáson, és megerősödve tért vissza az elnöki hivatalba. A politikai kézikönyvek szerint a jól időzített népszerűség-növekedés szavazatokat érlel, azok meg – jó „termés” esetén – hatalmat eredményeznek: ez maga a demokrácia. Ilyen értelemben az USL jó úton haladt afelé, hogy demokratikusan átvegye hatalmat, csakhogy megnövekedett népszerűsége tudatában már nem volt türelme kivárni a 2012-es novemberi parlamenti választásokat. A helyezkedő politikusokat a maga oldalára állítva az USL már a választások előtt fél évvel többséget szerzett a parlamentben, megbuktatta a PDL kormányát, és maga alakított kormányt.

Băsescu népszerűségét a gazdasági válság, a sok megszorító intézkedés és a reménytelenség mosta alá. A hitelre és fogyasztásra alapozott, túlpörgetett gazdasági növekedés után Romániában kemény landolást hozott a 2008-ban kezdődött válság, amely óhatatlanul a hatalom birtokosai ellen fordította a választók jelentős részét. Annál is inkább, mert Románia a 2008-as parlamenti és 2009-es elnökválasztás miatt késlekedve szánta rá magát a költségvetési kiadások lefaragására, amikor az ország hitelezői – elsősorban az IMF – már nagyon goromba megszorítások bevezetésétől tették függővé a további hitelrészletek folyósítását. 2010-ben 25 százalékkal csökkentették a közalkalmazottak bérét, 16-ról 24 százalékra emelték az áfát, befagyasztották és megadóztatták az átlagosnál nagyobb nyugdíjakat, egészségbiztosítás befizetésére kötelezték a nyugdíjasokat, elbocsátások kezdődtek a közszférában. Mindez szavazatok millióiba került Băsescunak, aki 2010-ben magára vállalta a népszerűtlen intézkedések bejelentését – és ezt mostani felfüggesztésekor fejére is olvasták, mint a miniszterelnök hatáskörébe való beavatkozást. Első mandátuma idején Băsescu sikeresen alapozta népszerűségét annak a politikustársadalomnak a népszerűtlenségére, amelyből vétetett. Évtizedekre visszamenően a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az intézmények közül a parlamentben bíznak legkevésbé az emberek, és a politikusokat a korrupció megtestesítőinek tartják. 2004-ben, a Năstase-kormányzás négy éve után, Băsescu a korrupció elleni keresztes hadjárat ígéretével nyerte meg az elnökválasztást, és ebből jó ideig megélt. Konfrontatív természetével is jól összefért ez a „magányos harcos” szerepkör. Csakhogy évek múltával, a gazdasági válság idején már egyre kevesebb embert tudott meggyőzni az, hogy valóban elkezdték bíróság elé állítani a korrupcióval gyanúsított politikusokat, rendőröket és bírákat. A megsarcolt közalkalmazottak és nyugdíjasok csak azt látták, hogy Băsescutól nem remélhetik sorsuk jobbra fordulását – ideje váltani. Hiába próbálta Băsescu „testével” védeni az elnöki pártként működő PDL-t a válságkommunikáció átvállalásával: a PDL népszerűsége együtt zuhant az övével, sőt egyes vezetőinek arroganciája, a hatalom birtokosainak kijáró örökös ellenszenv tovább rontott megítélésén. A 2008-as választásokat 30 százalék feletti eredménnyel megnyerő PDL támogatottsága négy év alatt felére csökkent, és félő volt, hogy őszre már az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem lépi át. A PDL-ben eluralkodott pánik tucatnyi törvényhozójuk dezertálásához vezetett: így a baloldalra átült törvényhozókkal az USL már a választások előtt többséget szerzett.

Paradox módon Băsescu éppen azzal dobott mentőövet a népszerűségi lejtőre került román jobboldalnak, hogy a választások előtt az USL-re bízta a kormányzást, és kiprovokálta az elmozdítására indított totális háborút. Băsescu utolsó kártyája az, hogy az USL-re bízta a népszerűségvesztés legbiztosabb eszközét, a kormányzást, és arra játszik, hogy minél több hibát provokáljon ki politikai ellenfele részéről. Úgy tűnik, az önérzetükben is megsértett és amúgy is türelmetlen USL-vezetők – Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő – nem voltak eléggé óvatosak. A sietségből mind a hazai, mind a külföldi közvélemény azt a következtetést vonta le, hogy törvényhozási és kormányzati akcióik alkotmányossága megkérdőjelezhető, ezeket pártérdekeiknek rendelték alá, és ez nem igazán vetett jó fényt munkásságukra. A közvélemény-kutatások szerint Băsescunak kevés esélye van megúszni leváltását, de úgy tűnik, ez nem szegi kedvét.

Ha távoznia kell a politikából, ezt ugyanolyan magabiztos, harcos lendülettel akarja megtenni, mint ahogyan érkezett, és egy önfeláldozó gesztussal még a jobboldalnak is örökül akar hagyni egy jó adag választási muníciót.

Baranyi László

A szerző a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítója