Pityu versenybe száll a polgármesteri székért

Nem viccelek – jegyezte meg csípősen, majd a felelősségről, a nemzetről, a közösségről, a fejlődésről, valamint nagy álmunkról, a bicikliutak építéséről kezdett beszélni. Tudniillik nem véletlen az, hogy az ember beleszületik egy közösségbe. Istennek terve van ezzel. Miért éppen itt születtünk? Miért nem Brazília valamely eldugott településén? Vagy a messzi Alaszkában? – hangzott a retorikus kérdés, és ezzel végérvényesen zavarba hozta barátait. Mert a mi feladatunk felemelni ezt a várost, tisztességes megélhetést, szebb jövőt teremteni az itt élőknek. Mert nekünk kell megépítenünk a bicikliutakat, amelyek újra egységbe kovácsolhatják nemzetünket, amelyekért oly sokat harcoltak elődeink, pénzt és áldozatot nem sajnálva küzdöttek, hogy valóra váljék mindannyiunk álma. Mert igen, testvéreim, a bicikliutak megépítése által nemcsak a nemzet egyesítése valósulhat meg, de ez jelenti a kiutat a szegénységből, az elmaradottságból, csakis erre alapozhatjuk jövőnket, ez a fenntartható fejlődés egyedüli záloga. Nem beszélve arról, hogy ezzel a világgazdaság recessziójának, a kőolaj drágulásának káros hatásait is kivédjük, és jelentős összegeket takaríthatunk meg az útjavítás terén is. Mennyivel olcsóbb ugyanis az egysávos bicikliút felújítása, mint a négysávos sztráda aszfaltozása! Tiszta matematika. És ha majd minden utcában bicikliutak lesznek, akkor mondhatjuk el, testvéreim, hogy igen, ez megérte a fáradságot, jó mulatság, férfimunka volt.

Barátai lebeszélni sem próbálták, tisztában voltak vele, hogy teljesen hiába tennék. A neheze azonban ezután kezdődött. Választási programot, városfejlesztési tervet, kampánystratégiát kellett kidolgozni. Plakátokat, szórólapokat kellett szerkeszteni, választási szlogeneken kellett gondolkodni. Pityu mindebbe bevonta barátait, hiszen – mint mondta – eredményt csak csapatmunkával lehet elérni, ő pedig olyan ember, aki nagyon jól tud kommunikálni, másokkal együtt dolgozni. Igaz, kissé furcsa elképzelései voltak a csapatmunkáról. Örömtől sugárzó arccal rendszeresen megdicsért mindenkit, aki új ötlettel hozakodott elő, végül azonban mindig saját akaratát érvényesítette. A választási program kidolgozásánál például mindenkit sörrel jutalmazott, aki javaslatokkal érkezett, titkárát kérte meg ezek összesítésére, néhány nap múlva azonban leszögezte: népünk többszázados bölcsességét kell kamatoztatni a városvezetésben, nem szabad hagyni, hogy elődeink tapasztalata semmibe vesszen. S minthogy ezen bölcsesség és tudás tárháza a népi kultúra, hát ebből kell ötleteket meríteni. Néhány nap múlva különös plakátok lepték el a várost: a Pityut ábrázoló kép alatt a legkülönfélébb szólások, közmondások kaptak helyet. Nem mind arany, ami fénylik, ki korán kel, aranyat lel, ki mint vet, azonképpen arat, aki másnak vermet ás, maga esik bele – Pityu ilyen feliratokkal remélte maga mellé állítani a város lakosságát.

Akkor sem ijedt meg, amikor a kampány közepe táján nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, melynek eredményei szerint Pityu támogatottsága nem éri el az egy százalékot. Mese – legyintett fölényesen barátai – a stáb – aggódó kérdéseire. Statisztikával mindent meg lehet hamisítani. A közvélemény-kutatás a legjobb manipulációs eszköz – nyugtatta híveit. A felmérés ellensúlyozására néhány nap múlva Pityu 12 jósnőt hívott meg sajtótájékoztatójára, akik egyöntetűen azt állították: a csillagok, a vízszint, a légnyomás állása szerint mindenképpen Pityu a győztes. Egyfajta ezoterikus láz is elkapta egyébként a jelöltet: néhány napig még lelkesen tanulmányozta az indiai, kínai, japán és azték horoszkópot. Végül ebből is azt szűrte le, hogy fényes jövő vár rá. Márpedig ez azt jelenti, hogy polgármester leszek – ismételgette.

A kampány azonban időközben eldurvult, és Pityunak naponta kellett válaszolnia olyan vádakra, miszerint nem ért a városvezetéshez, nincsen elképzelése a fejlesztésről, nincs tapasztalata a politikában, nem tudja, hány tagja van az Európai Uniónak. Barátai is lassan-lassan kihátráltak mellőle. Pusztuljon a salakja – mondogatta annak a néhánynak, aki kitartott.

A választás napját kampányirodájában töltötte. Ő ugyan nem szavazott saját magára, elvből – ismételgette mindenkinek –, de a győzelem biztosra vehető. Rezzenéstelen arccal fogadta a hírt: a város lakosságának kevesebb mint egy százaléka szavazott rá. Bort ivott, és arról beszélt, hogy a saját hazájában sosem lesz próféta az ember, és hogy a jövőt arra a néhány személyre kell építeni, aki rászavazott. Az értelmiség mellettem áll – hangsúlyozta. A sajtónak pedig mindössze ennyit nyilatkozott: sok lúd disznót győz.