Pityu szembeszáll a titkosszolgálatokkal

Pityu először gyanútlanul ment el mellette, egy alkalommal még asztalához is odaengedte, mert tele volt a vendéglő, máshol nem kapott helyet. Koccintott is vele, sörrel, pedig azt nem szabad, de most kivételt tett, nehogy megsértődjék. Szóba is elegyedtek, Pityu nagyon előzékenyen váltott románra, amikor észrevette, hogy a bőrdzsekis töri a magyart. Váltottak néhány szót a pacallevesről, a csípős paprikáról és a bürokráciáról. Aztán elváltak. Ezt követően azonban arra lett figyelmes, hogy a bőrdzsekis szinte keresi a társaságát, mindig igyekszik közelébe férkőzni, kedélyesen mosolyog, és úgy üdvözli, mintha gyerekkori barátok lettek volna. Aztán pedig állandóan kérdezősködött, néha ugyanazt többször is. A munkájáról, a sportról, a politikáról, a családjáról, kollégáiról, barátairól. Beszélgetni nem nagyon lehetett vele, olyankor magába zárkózott. Pityu meg volt győződve róla, hogy telefonját is lehallgatják. Tisztán hallotta a kattanást, amikor felvette, a lehallgatott készülék félreismerhetetlen jelét.

A kommunista rezsim visszaéléseiről tartott konferencián vett részt Pityu, ott született meg benne a gyanú. Hátha a bőrdzsekis is titkosügynök. Ő ugyan azt mondta, a rendőrségen dolgozik, de hát úgy a legkönnyebb álcázni. Valójában egy besúgó, akinek az egyik feladata, hogy engem kövessen, mindent megtudjon rólam, mert lehet, hogy veszélyes vagyok nemzetbiztonsági szempontból – magyarázta barátainak Pityu, és biztos volt benne, hogy rájött az egészre. Elképedt, hitetlen arcok fogadták bejelentését, többen gúnyolódni kezdtek, hogy te meg az állambiztonság, miért kellene rád figyeljen egy titkosügynök, tán csak nem akarod kikiáltani Erdély függetlenségét. Pityu azonban tántoríthatatlannak mutatkozott, érveket sorakoztatott fel, elméleteket gyártott arról, hogy a kommunista rezsim idején a karrierjük kezdetén álló fiatal ügynökök miként próbálták átvenni a hatalmat, mint éltették tovább a besúgói hálózatot, hány meg hány embert félemlítettek meg, mocskoltak be, és közben nagyhatalmak vezetőivel kötöttek titkosabbnál titkosabb alkut, és egyszer majd, amikor már senki nem gondolná, ismét átveszik az ország irányítását, és következik majd az újabb diktatúra, a rendőrállam, megfélemlített állampolgárok sokasága, nukleáris fegyverek, lehallgatókészülékek, fekete dubák, kínvallatások és a többi szörnyűség.

Minél többet beszélt róla, annál erősebb lett meggyőződése, hogy titkosügynökkel van dolga. Most már minden egyes kérdésénél igazolva látta elméletét. Hogy próbára tegye, faggatni kezdte. Főként a munkájáról. Igyekezett minél többet megtudni róla. Feltűnt neki, hogy a bőrdzsekis zavarba jön, valahányszor magáról kell beszélnie. Kétszer-háromszor azon is rajtakapta, hogy ellentmondott egy korábbi kijelentésének. Büszkén magyarázta barátainak, hogy leleplezett egy titkosügynököt. A gyengébbik fajtából való, látszik, hogy még kezdő. De gondoljátok csak el, mennyire jól álcázza magát. Ha én nem vagyok, sose jösztök rá erre – mondta, látható büszkeséggel arcán. Hanem tudjátok, mi lenne az igazán nagy dobás? Ha lelepleznénk az egész hálózatot. Vagy legalább négy-öt kollégáját. Hiábavalónak bizonyult minden érv, Pityut nem lehetett lebeszélni szándékáról. Most már ő kereste a bőrdzsekis társaságát. Egyre hosszabban beszélgetett vele. Megosztotta vele magánéleti problémáit, sőt újabb és újabb gondokat talált ki, csak hogy érdekesebb legyen előadása. Sokat beszélt a bőrdzsekisnek Erdély autonómiájáról. Majd Székelyföld függetlenségének egyikmilitánsaként tüntette fel magát, később földalatti mozgalmakról kezdett beszélni a bőrdzsekisnek, partizáncsapatokról, akiket a magyar állam pénzén látnak el fegyverekkel, és nemsokára megkezdődik a harc. Név szerint sorolta fel az általa kitalált ellenállási mozgalom vezetőit, magyarországi kapcsolataikról mesélt hosszan. Ahol és amikor tehette, szidta a románokat, hogy meggyőződéses függetlenségi harcosnak tűnjék fel. Minderről hosszan beszámolt barátainak, minden alkalommal hangoztatva, hogy közel van a leleplezés pillanata.

És egyszer valóban elérkezett: kora délelőtt kávézott, amikor beállított a bőrdzsekis. Beszélgettek keveset, majd Pityu kijelentette: ha már úgyis erre jár, megnézné, mit is dolgozik a rendőrségen. A bőrdzsekis láthatóan zavarba jött, hebegett-habogott, végül azonban beleegyezett. A rendőrségen Pityunak feltűnt, hogy a bőrdzsekis mindenkit előbb köszönt, arra azonban nem számított, hogy egyenesen az alagsorba viszi őt. Itt van a műhelyem, karbantartó vagyok – mondta Pityu legnagyobb csodálkozására.

S még azt hittük, amatőr. Bárkit képes lenne átverni. Milyen élethűen eljátszotta, hogy karbantartó! Vérbeli profi – mesélte Pityu barátainak.