2010. február 19., 11:532010. február 19., 11:53
Alternatív megoldásként a civilizált világban kialakulóban van egy ésszerűbb konfliktusmegoldási kultúra, amikor már nem szükséges, hogy a vitában álló felek a bíróság előtt kössenek ki, mert rendelkezésükre áll a perek megelőzésére szolgáló mediációs intézményrendszer.
A mediáció (közvetítés) ma már világszerte egyre gyakrabban alkalmazott alternatív módszer. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban csak a jogviták kb. 10 százaléka kerül a bíróságok elé, mert a felek mind gyakrabban alkalmazzák az alternatív vitarendezés (Alternative Dispute Rezolution) eszközét, a mediálást. Tekintettel a mediáció előnyös hatásaira, az utóbbi évtizedben Európa legtöbb országában is gyorsan terjed az alkalmazása.
Magyarországon 2002-ben született meg az 55. számú, Romániában pedig 2006-ban a 192. számú törvény a közvetítői tevékenységről. Egy újabb román jogszabály szerint – mely ez év március 3-án lép hatályba – a bíróságok kötelesek minden esetben ajánlani a peres feleknek, hogy konfliktusaikat próbálják peren kívül, mediátor közreműködésével megoldani.
A megyékben működő, engedélyezett mediátorok (közvetítők) nevét és elérhetőségét tartalmazó névjegyzékeket éppen e napokban függesztik ki a bíróságok székhelyein. A cél egyrészt a bíróságok tehermentesítése, másrészt pedig a konfliktusban álló felek számára egy kielégítőbb megoldás biztosítása.
Minden emberi kapcsolat időről időre konfliktusokon megy keresztül a mindennapi interakció során. A konfliktus tehát nem „ördögtől való”, hanem az élet természetes velejárója és egyben lehetőségek hordozója, ha a viszály kezelésére megfelelő eszközök állnak rendelkezésre. Civilizált körülmények között egy konfliktus mindig valamilyen tárgyalás útján oldódik meg, amelynek célja az álláspontok kölcsönös ismertetése és megértése, a probléma megoldása.
Sajnos azonban az élet bonyodalmai, a munkahajsza erősen megviseli az idegeket, a viszályban érzelmileg is érintett felek könynyen elvesztik önuralmukat, vagy képtelenné válnak megfelelő perspektívából figyelni az eseményeket, előbbvalónak tartják saját sérelmeiket a másikénál, és így gyakran ellenségekké válnak, a konfliktus elmérgesedik.
A konfliktuskezelésben a kommunikáció mindig meghatározó jellegű. Hogy a felek melyik konfliktuskezelési módot választják, nagyrészt azon múlik, mennyire akadályozott a közöttük lévő kommunikáció, amely minél nehézkesebb, annál nagyobb valószínűséggel lépnek a skálán egy olyan megoldás felé, ahol a döntés már nem az övék – és ez a pereskedés. Amikor a felek a peres utat választják, megszűnik közöttük a közvetlen kommunikáció, nincs közös tér, közös asztal, ahová a szereplők leülhetnének, az ügy képviseletét majdnem teljes egészében az ügyvédek látják el, a konfliktus tovább mélyül, a per végén a felek gyakran már nem is kommunikálnak egymással, jövőbeli kapcsolatuk pedig egyáltalán nem kap hangsúlyt a folyamatban.
Ha viszont a pert megelőzően, vagy akár a per kezdetén sikerül helyrebillenteni a kommunikációt, a felek többnyire ismét képesek és hajlandóvá válnak proaktív lépéseket tenni problémájuk megoldása érdekében. A konfliktus átgondolása akkor jelent stratégiai fordulatot, amikor sikerül az érzelmeket és sértettségeket lefejteni a konfliktusról és a felek nemcsak saját szempontból vizsgálják azt, hanem a konfliktuspartner szempontjából is. Innen már csak egy lépés, hogy ne egyedül, hanem a viszályban érintett partnerrel együtt vizsgáljuk meg a problémákat, vagy ha erre nem vagyunk képesek, akkor közös elhatározással, egy tárgyalási technikákban járatos, semleges harmadik fél segítségével keressük a megoldást. Ez a harmadik fél a mediátor, aki a feleket a kommunikáció és a konfliktus feletti kontrollra való hajlandóság és képesség szűk mezsgyéjén tartja, vagy ha letérnek róla, segíti őket visszatéríteni.
A mediáció (közvetítés) olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érdekelt harmadik személy, a mediátor (közvetítő) bevonása mellett, a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó megállapodás létrehozása. A közvetítés, mely teljes egészében a felek önkéntességén alapul, nem hatósági eljárás, nincsenek formális keretek vagy bizonyítási eljárás, nincs külön döntéshozó, a közvetítő csupán hozzásegíti a feleket a jogvita egyezséggel történő lezárásához, nem vizsgálja a felróhatóságot, jogellenességet és nem állapít meg felelősséget.
A mediáció nem annak az eldöntése, kinek van igaza, ki ártatlan vagy bűnös, a hangsúly nem azon van, hogy ki mit mondott vagy tett a múltban, a cél a gyakorlatias megoldás. A döntés joga végig a felek kezében van, a végeredmény rajtuk múlik, a mediátornak csupán segítenie kell abban, hogy a felek engedjenek pozíciójukból, ne csak egyetlen megoldást tudjanak elképzelni. A folyamat célja egy olyan egyezség keresése, amellyel mindkét fél elégedett és egyik sem érezheti magát győztesnek vagy vesztesnek.
Mediátorhoz bármely természetes vagy jogi személy fordulhat, mediáció igényelhető bírósági eljárás helyett, vagy akár az eljárás folyamán is, de mindenképpen szükséges a felek kölcsönös hozzájárulása. Amennyiben csak az egyik fél egyezik bele a mediátor útján történő megoldáshoz, a másik felet nem lehet erre kötelezni. Ha a mediációt tárgyalás folyamán vették igénybe, a pert a felek kérésére felfüggesztik. A megegyezést magánokiratba, esetenként közokiratba, vagy a felek kérésére akár bírósági határozatba is foglalhatják. A mediáció eredménye lényegében egy szerződésen alapuló egyezmény, mely bár nem rendelkezik az ítélt dolog hatályával, de harmadik féllel szembeállítható.
A költséges, elhúzódó és bizonytalan kimenetelű peres eljárás helyett a mediáció hatékony és kíméletes megoldás. A pereskedésnek szinte csak a hátrányai ismertek. Mivel a peres felek eltérő módon látják lehetőségeiket, a vita elmérgesedésével csökken a higgadt, racionális mérlegelés és nő a másik fél legyőzésének motivációja „kerül amibe kerül” alapon. Gyakori a konfliktus eszkalációja, amikor a felek arra törekednek, hogy kellő szakmai segédlettel minél leleményesebben törjenek borsot egymás orra alá, mindegyik fél rálicitál a másikra, mindez pedig rengeteg pénzt és energiát köt le, felemészti a felek kreativitását, magánéletük vagy üzleti tevékenységük rovására megy.
Ráadásul az ingatag jogrendszer és a kiforratlan bírói gyakorlat következtében az évekig tartó pereskedés is kétséges lehet. Nem ritka eset, amikor a jogerős ítélettel már a nyertes fél is elégedetlen, mert az elért előny nincs arányban a felemésztett energiával és a befektetett pénzzel, vagy mert időközben a fizetésre kötelezett fél éppenséggel csődbe ment, vagy fizetésképtelenné vált. Ezzel szemben a mediáció időtartama jóval rövidebb, költsége pedig lényegesen alacsonyabb, mint a perköltség.
Emellett az egyezségközvetítés egy diszkrét, bizalmas eljárás, a vitatkozóknak nem kell ügyüket egy nyilvános tárgyaláson, közönség előtt „kiteregetni”, megőrizhetik jó hírnevüket. A mediáció segít a problémák megfogalmazásában, az érdekek tisztázásában, az indulatok kezelésében és a megegyezés kulturált kereteinek fenntartásában. Végül, de nem utolsósorban, a felek számára lehetőség nyílik akár anyanyelvükön rendezni jogvitáikat, ami viszont a bírósági tárgyalásokon még mindig nehezen megvalósítható.
Közvetítés tárgyát képezhetik polgárjogi, családjogi, kereskedelmi, munkajogi és bizonyos esetekben büntetőjogi konfliktusok is. Így például jól rendezhetők érdekegyeztetéssel a családi konfliktusok, a vagyonelosztás, szülői jogok gyakorlása, a gyermekelhelyezés, kapcsolattartás és a gyermek eltartása, természetesen nem tévesztve szem elől a gyermek elsődleges érdekét. Sikeresen alkalmazható a mediáció vagyoni jogvitákban, szerződéses vitákban, kártérítési ügyekben, szomszédok közötti vagy munkahelyi konfliktusok feloldására és általában az olyan jogviták rendezésére, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza.
A gazdasági, üzleti mediáció gyors, hatékony, költségtakarékos és cégimázskimélő eszközt biztosít a cégek, intézmények közötti, vagy akár a szervezeten belüli viták megoldására, ha van szándék a megegyezésre. Olyan büntetőjogi esetekben, amikor a törvény az előzetes magánindítvány visszavonását, illetve a felek kibékülését teszi lehetővé, írásbeli megállapodás jöhet létre a bűncselekmény következményeinek jóvátételét, illetve a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását illetően. De természetesen a mediáció sem lehet gyógyír minden bajra: a törvény kizárja a közvetítés jogköréből az olyan jellegű ügyeket, melyekben bírósági döntése, szükséges és a jogvita megoldását nem lehet a felekre bízni.
A mediátornak kulcsszerepe van az egyeztetési folyamatban. Személye akkor elfogadható valamennyi fél számára, ha mindenki semlegesnek, a problémák megértésében kompetensnek és a mediációs folyamatot ismerőnek fogadja el. Fontos, hogy a közvetítő olyan feltételeket teremtsen a megbeszéléshez, melyben a felek biztonságban érzik magukat, és képesek váltani az érzelmi és indulati megközelítésből a racionális szemlélet felé.
A mediátor, akit a felek választanak, elsősorban kommunikációs eszközökkel éri el célját és olyan katalizátorfunkciót tölt be, melyben az együttműködés, konszenzuális gondolkodás és konstruktív konfliktuskezelés eszközeivel igyekszik rábírni a feleket, hogy lépjenek túl korábbi sérelmeiken, tudatosítsák, hogy ők maguk a legalkalmasabbak saját problémáik megoldására, vállalják, hogy döntsenek saját ügyükben és ne kívülről várják a megoldást.
A törvény szerint az végezhet közvetítői tevékenységet, aki szerepel a mediátorok névjegyzékében, az ügyfelek ebből választhatnak maguknak az ügyük rendezését segítő közvetítőt. A névjegyzékbe való felvétel feltétele a felsőfokú végzettség, kellő szakmai gyakorlat és alkalmasság, közvetítői tanfolyam elvégzése és az Országos Közvetítői Tanács engedélyezése. A törvény előírja a mediátor pártatlansági kötelezettségét. Nem közvetíthet az, aki bármelyik fél iránti rokonsági vagy érdekeltségi kapcsolat miatt vagy más okból nem volna képes elfogulatlanul kezelni az ügyet.
Az eljárás bizalmas jellegű, a titoktartás kötelezettsége mind a mediátorra, mind a felekre vonatkozik. A közvetítő a mediáció levezényléséért, és nem a megállapodás létrejöttéért vállal felelősséget, tehát díjazása sem a kimeneteltől függ, nem „sikerdíj” és nem azzal arányos, hogy valaki mekkora nyereséggel zárta az egyeztetést. A felek általában egyenlő arányban viselik a mediáció költségeit.
Szerző: Gulyás József, nagyváradi jogtanácsos
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok