Perelő véreim

Mondja a barátom, aki csak átmenetileg képviselő, s csak a barátságunk örökkévaló, hogy hat vagy hét esztendeje állandó vita forrása ez a terv, amely valóságos üggyé, gennyes fekéllyé terebélyesedett. Mondom neki, hogy tudom. S azt mondja a barátom, hogy a szembenállásnak ez csak az egyik forrása. Ott van a lakásépítés, a vízhálózat, a szemétgyűjtés, a szennyvízcsatorna, az óvoda, a napközi, az iskola, az utca, a járda, az árok, szóval minden, amiben nem értenek egyet a polgármesterrel. És a frakciójával. Mondom neki, hogy ezt is tudom, s hol van még az esőzés, a szárazság, a borult ég, a napsütés, a havazás, az olvadás, a fagy, a kánikula, a hajnal, a reggel, a délelőtt, a délután, az este és a sötét éjszaka.

Azt mondja a másik barátom, aki átmenetileg polgármester, s csak a barátságunk örökkévaló, szóval azt mondja, hogy amazoknak teljesen mindegy, csak keresztbe tegyenek neki. És a frakciójának. Hogy az istennek se érvényesüljön az akaratuk, s még ezért se. Mert az álláspont, amelyet ők, vagyis a polgármester barátom és az ő, szintén barátaimból álló csapata képviselnek, no, az a jó, mindig is az volt a jó, s az a terv, amelyet az ellenzékiek elképzeltek, és amelyet a legutóbbi tanácsülésen előterjesztettek, egyáltalán nem megfelelő, és nem használja a köz javát, ennek ellenére amazok mindenáron keresztül akarják azt vinni. És mondja a barátom, aki csak átmenetileg polgármester, s csak a barátságunk örökkévaló, hogy hat vagy hét éve megy ez a véget nem érő cirkusz, s hol vannak még a lakásépítéstől az utcáig s a járdáig s az árkokig, szóval sok mindenig terjedő egyebek. Amiben soha nem volt egyetértés. Neki is azt mondom, hogy tudom, s hol vannak még az évszakok, az éjszakák s a nappalok.

S mondom nekik, a barátaimnak, akik csak átmenetileg képviselők és polgármesterek, de a barátságunk örökkévaló, hogy olyanok vagytok, mint az asszony. Aki azért a házsártéroskodásban néha még szünetet is tart. De úgy általában, ha lesúrolom a cipőm talpát, mielőtt a házba lépek, az a baj, ha nem, akkor az. Ha friss felvágottat, kenyeret viszek haza, az a baj, me’ ő már vett, ha nem viszek, akkor az, me’ mé’ nem vettem én. A sörről, jaj, arról isten őrizz! Ha egy üveggel veszek, az a baj, me’ ha a szomszéd átaljön, kevés; ha több üveggel veszek, akkor az a baj, me’ ha nem jön átal a szomszéd, ejsze én iszom meg az egészet. Ha este a kutyát elengedem, az a baj, hogy átalmegy a szomszédba, s hiába magyarázom, hogy a szukák tüzelnek, s a mi kanunkban persze hogy dolgozik a tesztoszteron. Ha nem engedem el a négylábú bundást, akkor az a baj, me’ a szegény pára a láncon üvölt, miközben a pajtásai kefélnek, s az ő lába köze is viszket, mint a nyavalya.
No, perelő barátaim: az oktondi vitát kellene keresztülvinni. Az Óperenciás-tengeren is túl.