Pénzt hagyunk a szervizben

Olyan panasszal fordultunk e nemtelenszakma egyik képviselőjéhez, hogy a rövidfénybal oldala az eget, jobb oldala pedig az oldalt suhanó mezőtvilágítja, úgy el van állítódva(figyelik ezt a szörnyű szenvedő szerkezetet? Ez mutatja, hogymég a szakszót sem tudom a problémára…).S hogy ugyan csinálja már meg (Centírozza a szó?Talán. De azt hiszem, a kerekeket centírozzák.Vagy nem?), hogy mondjuk az utat világítsa előttem,annak ugyanis nagy hasznát veszi az ember sötétbenhaladáskor.
Azt mondták hozzáértőemberek, hogy ez a beavatkozás kábé tízpercig tart, és legfeljebb egy ezresbe kerül, de haügyfelet akarnak hódítani a szervizesek, mégaz sem kizárt, hogy ingyér’ megcsinálják,menjek vissza máskor is, azért. Úgyhogy ezzel abősz tudással felvértezve állítottunkbe.
Egy kenetteljes arcú, halkbeszédű, első ránézésre nagy tudásúnaklátszó, olajos hajú és ruhájúfiatalember vette át az autót, azt mondta, üljekle nyugodtan odabent, s várjak, mindjárt végeznek,igen, egy ezres lesz (nem nézett ki belőlem még egyodamenést, úgy látszik… vagy már akkornagyobb tétekben játszott, s én ezt mégcsak nem is sejtettem).
Alig telik el öt perc, belépa fiatalember, olyan kifejezéssel a képén, mintaki tehenet gázolt, és drámai hangon azt mondja:„Uram… nagy baj van!” A dolog pikantériája, hogyegy héttel azelőtt vettük az autót, használtan,minden pénzünket beleölve, és hátebben a helyzetben a „nagybajvan” tényleg nagy bajtszokott jelenteni. Megtántorodtam, „Micsoda?”, kérdeztemreszkető hangon, mire a pofa elém tartott egy égőneklátszó objektumot, és számonkérőnrám meredt.
Én visszameredtem rá,mert az égőhöz, vagy az annak látszóobjektumokhoz sem értek, eccer ami az autóhoz tartozik,mondom magamban, ahhoz én egy cseppet sem konyítok. Aztmondja a fickó: „Ez hamarosan ki fog égni. Aztjavaslom, cserélje ki!” Asszonyomra pillantok, aki nagyérdeklődéssel ájult bele egymotorgenerál-tájékoztató olvasásába,ő visszanéz, s jelzi a szemével, hogy édesfiam, ha ki kell cserélni, akkor ki kell cserélni, hamár egyszer javasolják! Aztán szépen ottmaradunk lámpa nélkül nekem.
„Jól van, cseréljükki”, mondom, „mennyi lesz?” „Hát”, azt mondja apofa, „a munkadíjat elengedem (erre bukunk mi, idiótaügyfelek, én is elérzékenyültem),úgyhogy ezerötszáz”. Alig telik el újabböt perc, jön a fickó, mint aki gyalogost gázolt,s azt mondja: „Nagy a baj. A másik égőt is cserélnikell.” „Megér háromezret, plusz centrírozásvagy sifrírozás vagy mi, hogy lássunk asötétben”, beszélik meg szemeink az asszonnyal,egye fene, legyen.
Nem telik el tíz perc, bejöna csávó, egészen közel lép hozzám,megfogja a vállamat, egy olyan „Uram, legyen erős,megtaláltuk a halott hozzátartozóját”-tekintettel,s csak annyit mond, menjek vele. Kitántorgok, alig kapoklevegőt, s hát kiderül, hogy vásárláskortúltöltötték az olajat, a megengedettnélállítólag jóval magasabb a szint. Azolajmérőpálcát úgy tartják azorrom elé, mint bíróságon a véreskonyhakést a vádlott elé. Még jó,hogy nem nyomta szét a tömítést, magyarázzaszakszerűen a szaki, bólogatok, jó bizony, jó,hogy nem borultunk fel, gondolom, leeresztünk belőle, perszeingyen, ajánlja a szerelő, meg tudnám csókolni,mentse meg ezt a kis autót, uram, mondom neki, eresszenek leabból a nyomorult olajból.
Visszatántorgok az irodába,kis feleségem egy pohár vízzel csillapítjakezem reszketését, ülünk, pihegünk.
Mikor a gyászhuszármegint beállít, és már semmit sem mond,csak néz nagy szomorú szemekkel, amelyeken látszik,hogy most aztán tényleg akkora a baj, hogy ez eddigiekahhoz képest szelepsapkák, a szívemhez kapok mega bukszámhoz, és megtántorodom.
„Azt javaslom, cseréljékki az akkumulátort”, mondja jóakarónk.„Borzasztóan gyenge. Bárhol az út szélénmaradhatnak.” Két nap múlva készülünkhaza, ha megáll a kocsi a Királyhágón, smegesznek a farkasok, ajaj, igazán megéri a pénzt,értünk egyet nejemmel, mennyi, kérdezem,tizenhétezer, mondja a pofa, de a munkadíjat elengedem.Maga egy áldott jó ember, mondom neki, mikor kifizetema húszezret (közben hoztunk otthonról mégpénzt), ezután is ide jövök, mert olyan aszeme, mint a sasnak, minden hibát észrevesz, hálásvagyok magának. Gyanakodva néz rám, ésazt mondja, hát akkor a viszontlátásra, ténylegjó az új akku, nem mondhatom, hogy nem, példáulnem állt még meg a kocsi, csak ha én akarom,ilyenek. De aggódom kicsit, mert az ablakmosó spricninem nyomja rendesen a szélvédőre az ablakmosófolyadékot, s ha elmegyek ezzel a gonddal a szervizbe,alighanem a motort fogják kicserélni, úgyhogyegyelőre kivárunk, gyűjtjük a pénzt, aztmondják, nem olcsó mulatság egy ilyenmotorcsere.