Példaértékű?

Mivel ragaszkodtam, hogy a kérvényt vegye át, végül elvette és iktatta, de jelezte, hogy a bíróság elnöke ezt vissza fogja utasítani. Pár napot kellett mindössze várni, s boríték érkezett a bíróságról, benne az átvett kérvény, s mellette egy lakonikus, egymondatos levél, amiben az elnöknő közli, hogy visszaküldi az iratot azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 112-es cikkelye értelmében románul kell beadni. Nézzük, mit tartalmaz a hivatkozott cikkely:

Art. 112. – Cererea de chemare în judecată va cuprinde:
1. numele si prenumele, domiciliul sau reşedinţa părţilor ori, pentru persoanele juridice, denumirea şi sediul lor, precum şi, după caz, numărul de înmatriculare în registrul comerţului sau de înscriere în registrul persoanelor juridice, codul fiscal şi contul bancar. Dispoziţiile art. 82 alin. 1 teza a II-a sunt aplicabile. Dacă reclamantul locuieşte în străinătate, va arăta şi domiciliul ales în România, unde urmează să i se facă toate comunicările privind procesul;

2. numele si calitatea celui care reprezintă partea în proces, iar în cazul reprezentării prin avocat, numele acestuia şi sediul profesional. Dispoziţiile art. 82 alin. 1 teza a II-a sunt aplicabile în mod corespunzător;

3. obiectul cererii şi valoarea lui, după preţuirea reclamantului, atunci când preţuirea este cu putinţă.
Pentru identificarea imobilelor se va arăta comuna şi judeţul, strada şi numărul, iar, în lipsă, vecinătăţile, etajul şi apartamentul, sau, când imobilul este înscris în cartea funciară, numărul de carte funciară şi numărul topografic;

4. arătarea motivelor de fapt şi de drept pe care se întemeiază cererea;

5. arătarea dovezilor pe care se sprijină fiecare capăt de cerere.
Când dovada se face prin înscrisuri, se vor alătura la cerere atâtea copii câti pârâti sunt, mai mult câte o copie de pe fiecare înscris, pentru instanţă; copiile vor fi certificate de reclamant că sunt la fel cu originalul.
Se va putea depune şi numai o parte dintr-un înscris privitor la pricină, rămânând ca instanţa să dispună, la nevoie, înfăţişarea înscrisului în întregime.
Dacă înscrisurile sunt scrise în limbă străină sau cu litere vechi, se vor depune traduceri sau copii cu litere latine, certificate de parte.
Când reclamantul voieşte să-şi dovedească cererea sau vreunul din capetele cererii sale, prin interogatoriul sau jurământul pârâtului, va cere înfăţişarea în persoană a acestuia.
Când se va cere dovada cu martori, se vor arăta numele şi locuinţa martorilor, dispoziţiile art. 82 alin. 1 teza a II-a fiind aplicabile în mod corespunzător.

A románul nem tudó olvasóktól elnézést kérek, de most nem fordítom le a fenti szöveget, csak rögzítem a tényt, hogy a bíróságra benyújtandó keresetekről szól, tehát semmi köze a szóban forgó esethez. Sőt az is elmondható, hogy ez a cikkely bár még azt sem írja elő, hogy a keresetet románul kell benyújtani, hisz a szövegben a nyelvre vonatkozóan csak anynyi áll, hogy ha bizonyítékként a felperes iratokat csatol a keresethez, s azok idegen nyelven készültek, akkor mellékelni kell a román fordításukat is. (Ha kötekedni akarnék, akkor azt is mondhatnám, hogy mivel számunkra a magyar nem idegen nyelv, ezért nyugodtan csatolhatnánk a kereseteinkhez magyar nyelvű iratokat fordítás nélkül is.) Ha már megkerestem a törvénykönyvet, ellenőriztem azt is, hogy valahol máshol létezik-e olyan előírás, ami szerint a bírósághoz csak román nyelven lehet fordulni. Jelentem: ilyen nincs! Azt ugyan előírja a jogszabály, hogy a tárgyalások nyelve a román, de itt nem tárgyalásról van szó, hanem egy adminisztratív kérésről: az ügyfél írásban kér másolatot egy közintézménytől, olyan dokumentumról, amit neki amúgy is ki kellett volna közölniük hivatalból. Ráadásul ez nem Dorohoiban, hanem Gyergyószentmiklóson történik, ahol a bíróság alkalmazottainak nagyobbik része magyar, illetve szinte mindenki tud magyarul. A kérés teljesítése tehát nem ütközik semmiféle jogi vagy objektív akadályba, a normális, emberi hozzáállás az lett volna, hogy a magyarul nem tudó elnöknő megkérdezi valamelyik magyar beosztottját, hogy mi áll a kérésben, majd utasítja az erre illetékest, hogy tegyen eleget a kérésnek. Ezt megtehette volna még akkor is, ha ad absurdum a törvényben az állna, hogy tilos eleget tenni a romántól eltérő nyelven beadott kérésnek, de ilyen előírás természetesen nincs.

Az esetnek két vetületét is érdemes kiemelni. Egyrészt van egy bíró, aki hosszú éveken át tanult, ráadásul jogot, azért, hogy az embereket és az igazságot szolgálja. Elvileg pontosan tisztában kell legyen nem csak a hatályos törvényekkel, de a jog összes alapelvével, így azzal is, hogy amit a törvény nem tilt, azt tenni szabad. Ha tehát a törvény nem tiltja a székely atyafinak, hogy magyar nyelven forduljon egy kéréssel a bírósághoz, akkor neki erre joga van. Sőt, ha végigbogarásszuk az összes jogszabályt, meg az ország által ratifikált nemzetközi dokumentumokat, akkor könynyen rábukkanunk arra a cikkelyre, amelyik feketével a fehéren írja elő pontosan ezt a jogot. Ezzel szemben mit tesz Carmen Isabela Firoiu bírónő? A törvény nyilvánvaló félreértelmezésével kifogást keres azért, hogy ne teljesítse egy ügyfél, egy állampolgár kérését. Ő, aki közalkalmazott, feladata az állampolgárok szolgálata, hisz az általuk befizetett adóból kapja nem kis fizetését. Teszi mindezt mérhetetlen nemzeti gőggel, szembeköpve a város döntő többségét alkotó székelyeket. Jogos a kérdés, hogy képes-e egy ilyen ember pártatlan ítéletet hozni, főleg akkor, ha a peres felek egyike román, a másik meg magyar?

Másrészt pedig ott van a román állam, amelynek egyik alapértéke (ha lehet ilyet mondani) a kétszínűség. Az az állam, amelyik kifele folyamatosan azzal büszkélkedik, hogy milyen példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést, miközben idehaza precízen kidolgozott tervei vannak egy másik „megoldásra” nézve, mely közeli rokonságot mutat a nácik „filozófiájával”. Dicséretes törvényeket hozni, majd azokat nem, vagy pont fordítva végrehajtani; jogokat csak papíron adni; a hivatalosságoknak kiszolgáltatottak helyzetével visszaélni; a nem románok másodrendű voltát folyamatosan az orruk alá dörgölni; az egyszerű, tájékozatlan emberekkel packázni – ezek azok a módszerek, amelyeket konokul alkalmazva arra próbálnak rávenni minket, hogy adjuk fel, s olvadjunk be, vagy jószántunkból távozzunk szülőföldünkről. Ennek a hadviselésnek nem lényegtelen eleme az, hogy akadályozzák a magyar fiatalok továbbtanulását, illetve hogy kiemelten odafigyelnek arra, hogy a Székelyföldön az állami hivatalokban döntő többségben magyarul nem tudó s lehetőleg a székelyeket gyűlölő hivatalnokokat alkalmazzanak, akik majd megtanítják a nyakas székelyeket arra, hogy hol lakik a románok istene.

Ha pedig valakinek kételye lenne efelől, az lapozza fel a július 15-én hatályba lépő új perrendtartási törvénykönyvet. Abban már külön rész foglalkozik a nyelvhasználattal, s a 18. cikkely negyedik bekezdése a gyergyószentmiklósi bíróság elnökének szája íze szerint van megfogalmazva, ekképpen:
(4) Cererile şi actele procedurale se întocmesc numai în limba română.

Azaz: a kérések s a perrel kapcsolatos iratok csak román nyelven készülhetnek. A per során felhasználandó idegen nyelvű iratokkal kapcsolatban is sokkal szigorúbban fogalmaz az új törvénykönyv, amikor azok hiteles másolatát kéri és meghatalmazott fordító által készített fordításukat írja elő. A jogszabályt 2010 júliusában fogadta el a parlament, jó két és fél évvel azután, hogy ugyanazon testület megszavazta a 2007/282-es törvényt, melynek tárgya a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának a ratifikálása. Ebben a törvényben a magyar nyelvre vonatkozón az áll:

1. Az olyan igazságszolgáltatási kerületekben, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedések megtételét indokolja, a Felek e nyelv (...)  helyzetének megfelelően és azzal a feltétellel, hogy a jelen bekezdés által nyújtott lehetőségek kihasználását nem minősíti a bíró az igazságszolgáltatás rendes ügymenetét akadályozónak, vállalják, hogy:

a/ büntetőeljárásokban:
ii. garantálják a vádlott jogát, hogy saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja; és/vagy
iii. biztosítják, hogy indítványok, az írásos és szóbeli bizonyítékok ne minősülhessenek pusztán azon az alapon elfogadhatatlanoknak, hogy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek;

b/ a polgári eljárásokban:
ii. megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen; és/vagy

ii. megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével;
c/ a közigazgatási ügyekben illetékes igazságszolgáltatási szervek előtti eljárásokban:

ii. megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie az igazságszolgáltatási szerv előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentene; és/vagy
iii. megengedi a regionális vagy kisebbségi nyelveken készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével;

d/ intézkednek, hogy a fenti b/ és c/ bekezdések i. és iii. pontjainak végrehajtása, valamint a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érdekeltek számára ne jelentsen többletköltséget.

2. A Felek vállalják, hogy:
a/ nem minősítik érvénytelennek az államban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven íródtak;

3. A Felek vállalják, hogy kisebbségi vagy regionális nyelveken hozzáférhetővé teszik a legfontosabb állami törvényszövegeket, valamint azokat, amelyek különösen érintik e nyelvek használóit, feltéve hogy e szövegek másként nem hozzáférhetők.

Azt már egy felületes szemlélő is azonnal láthatja, hogy a gyergyószentmiklósi bíróság elnökének az eljárása nemcsak a jelenleg érvényes perrendtartással, de a charta előírásaival sincs összhangban, hisz itt és most egyértelmű, hogy a bevezetőben említett kérés teljesítéséhez nem szükséges se tolmács, se fordítás (lásd az 1/b/iii pontot), de még ha szükség is volna ilyenre, azt a bíróságnal saját költségén kellene elkészíttetnie, mert ha az ügyfél saját költségén készíttet fordítást, az nincs összhangban ugyanazon pont d/ bekezdésével.  Ezt még tekinthetnénk egy túlbuzgó hivatalnok túlkapásának is, ellenben az már súlyos és tűrhetetlen, hogy a parlament által elfogadott új perrendtartási törvénykönyv is ütközik a charta előírásaival. Ez egy igen súlyos dolog, amiről az egyszerű ember tudomást sem szerez, ellenben vannak jó néhányan, akik munkahelye a bukaresti parlament, és akiknek pont az lenne a dolguk, hogy az ilyen eseteket megakadályozzák, ha pedig az nem sikerül, akkor teljes erőbedobással dolgozzanak a jogorvoslaton. Jómagam elég figyelmesen követem a sajtót, de eddigelé nem láttam nyomát annak, hogy valamelyikük felemelte volna a szavát ezen tűrhetetlen eset ellen.

Az igazságszolgáltatás érzékeny terület, kiválóan alkalmas arra, hogy terrorizálja az egyszerű embereket, akik behódolnak, s eltűrnek mindenféle jogsértést, megaláztatást csak azért, hogy ne hangolják maguk ellen az „igazságosztó” bírókat. Éppen ezért itt sokkal szigorúbb szabályokkal kellene védeni az állampolgárokat, és ezen szabályok betartását rendszeresen ellenőrizni, megszegésüket pedig keményen büntetni kellene. Romániában? – kérdezheti a tájékozott olvasó. Igen, Romániában! Sőt főleg és kiemelten ott! Ideje volna, hogy az európai intézmények, amelyek eme szép elveket megfogalmazták, végre elkezdenék ellenőrizni a betartásukat is. Ellenkező esetben joggal tekintik ezeket egyre többen közönséges sóhivataloknak. Arról persze hiába ábrándozunk, hogy teljesen maguktól egyszer csak észbe kapnak a Strasbourgban székelő politikusok. Ahhoz, hogy lépésre szánják el magukat, szükség van arra, hogy a romániai magyarság „legitim képviselői” kinyissák a szájukat, s felemeljék a szavukat a jogsértések ellen. Egy hete zajlott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tavaszi ülésszaka. Napirendjén szerepelt egy tagország vállalt kötelezettségeinek az ellenőrzése. A romániai küldöttség egyik tagja egy romániai magyar politikus. Ne szégyenlősködjünk, s kérdezzük meg tőle, mikor Strasbourgból hazatér, hogy mit tett a romániai magyarság érdekében!?

Árus Zsolt

A szerző Hargita megyei önkormányzati képviselő