Osztozkodás a közigazgatási posztokon

Akkor még valóban a politikai megbízhatóság volt az első számú kiválasztási és alkalmassági szempont, a szakmai felkészültség, a rátermettség csak másodlagos szerepet játszott. 1990 után az ember azt gondolta, hogy ez az időszak soha többé nem jön vissza. Ezzel szemben a mai Romániában azt tapasztaljuk, hogy minden kormányváltás után ismétlődik a politikai zsákmányként kezelt államigazgatási pozíciók fölötti osztozkodás, amikor az amúgyis aggályos hatalomkoncentráció nyúlványaként, a minisztériumoknak alárendelt úgynevezett dekoncentrált intézmények élére is a hatalomra került politikai pártok embereit ültetik.

Félreértés ne essék, a jogállamiság nem zárja ki, hogy a választásokat megnyerő és kormányra jutott párt saját embereivel akarja politikáját megvalósítani, csupán világossá kell tennie, hogy melyek a politikai kinevezések közé tartozó pozíciók, de ugyanakkor köteles biztosítani a közigazgatás pártatlan, politikailag semleges működését is. Az Európában szokásos zárt közszolgálati rendszerekben a köztisztviselők szelekciója semmiképpen nem lehet a politika martaléka, hanem egy szigorú előmeneteli rend, például versenyvizsgák szerint történik, amelyben a hivatalban eltöltött idő hossza, a szakértelem és a vezetői készség számítanak leginkább, főbb jellemzői pedig a szakigazgatási előélet és a hosszabb megbízási időtartam. A fejlett demokráciákban a köztisztviselők nem láthatnak el politikai funkciókat, tartózkodniuk kell a nyilvános politikai állásfoglalásoktól, különösen ami a pártszimpátiákat illeti, a közigazgatási döntéshozatalban való részvételük pedig a törvényesség, tárgyilagosság és a szakmai követelmények alapján történik, ami természetesen nem zárja ki a mindenkori kormányzati politikához való lojalitásukat.

Úgy tűnik, hogy Romániában még várat magára az európai közszolgálati rendszer meghonosodása. Itt még mindent a politikai megbízhatóság és a klientúraépítés rövid távú érdeke, a hatalomra került pártok gátlástalan agresszivitása diktál, mert ugye, ha az üzleti életben a győztes mindent visz, akkor miért ne lenne szabad ugyanez a politikában? Egyelőre tehát azt látjuk, hogy a múlt év decemberi kormányváltás újabb osztozkodást eredményez, folyik a közigazgatási vezetői posztok újraosztása. Lesznek ennek a folyamatnak kétségtelenül pozitív vonzatai is, de a néhány valóban jól képzett szakember mellett kenyérbe eshet ez alkalommal jó néhány, eddig alulmaradt, többszörösen elkopott politikus is, aki például nem nyert mandátumot a legutóbbi választásokon, de sebaj, most belopják valamelyik dekoncentrált intézmény élére. A polgár szolgálata, az ehhez szükséges szakértelem és alázat pedig marad a következő kormányzati ciklusra. Addig is jól jön egy kis osztozkodás.

Szerző: Gulyás József, nagyváradi jogtanácsos