Fotó: Nagy D. István
Ahhoz nem fér kétség, hogy Hargita és Kovászna megyében a jelenlegi bukaresti hivatalos politika hithű hivatalnokai hónapok óta hergelik a magyar lakosságot, belekötve különböző kétnyelvű feliratokba, nemzeti szimbólumaink használatába.
2013. november 30., 21:072013. november 30., 21:07
Per pert követ és mindig vesztünk. Az utóbbi hetekben sajtóhírekből az ütötte meg leginkább a fülem, hogy Sepsiszentgyörgyön a kormányhivatal vezetője üldözőbe vette a megyeháza, városháza, községháza intézményneveket, mondván, hogy azok használata törvénytelen, el kell tüntetni őket, csak a hivatalos román megnevezés szó szerinti fordítása (így!) kerülhet vissza a hivatalok homlokzatára.
Na fene! – gondoltam magamban, a román politika újból beleszól a magyar nyelv dolgaiba is, akárcsak a vörös rémuralom éveiben. Nekiláttam róni a sorokat nyelvművelő rovat számára, beszéltem az emberi nyelvről mint egyezményes jelrendszerről, a nyelvek különbözőségéről, a más-más látás- és gondolkodásmódról, észjárásról, illetőleg ezek nyelvi tükröződéséről, majd a szó szerinti fordítás esetleges nyelvi ártalmaira is kitértem.
Szó volt még a rendszerváltozás előtti és utáni szavakról, intézménynevekről, tekintélyes akadémiai román és magyar nyelvészeti munkákról, az országhatárok és nyelvi határok közötti eltérésekről, a nyelvi normáról és más hasonló – a témához tartozó – kérdésekről. Miután papírra vetettem határozott véleményemet is, számomra jött a döbbenet: a Krónika november 25-i számában a Törvényellenes „Megyeháza” című híranyaghoz mellékelt fényképet nézve nem akartam hinni a szememnek: álmomban sem gondoltam volna, hogy az intézménynév román változata Casa Judeţului formában került az épület homlokzatára.
A keresztelés most fordítva történt: a megyeházát fordították szó szerint románra, lett belőle egy olyan torzszülött intézménynév, amelyet a román közigazgatás/államigazgatás nem ismer és nem is ért. Gyanúm szerint ez a szerencsétlen román intézménynév szúrhatott szemet a per kezdeményezőjének és a bíróság a nyulat bokrostól lőtte, benne a Megyeházát is. A jó megoldást nehezíti, s talán meg sem fog születni, ha az ügy leendő bírája nem ismeri a magyar (normatív) közigazgatási nyelvet. Meg kell határozni az intézménynév helyes, elfogadható kétnyelvű formáját.
Javaslatom: Consiliul Judeţean – Megyei Önkormányzat vagy: Consiliul Judeţean – Megyeháza. Ne feledjék az ügyben érintettek és érdekeltek, hogy a rémuralom előtti időkben a román consiliu települési képviselőtestületet is jelentett, amely szinonimája az önkormányzatnak. A megyei önkormányzat székházát megyeházának nevezi nyelvünk. Azt sem árt megemlíteni a peres folyamatok apropóján, hogy a román primărie magyar megfelelője a polgármesteri hivatalon kívül falun: községháza, városon: városháza. De ezeket sem ajánlatos szó szerint románra fordítani! A román consiliunak ebben az esetben azért nem jó magyar megfelelőként a tanács, mert az a szovjet típusú közigazgatás kifejezése volt. Ezért lépett helyébe az önkormányzat szó ’település vezetőtestülete’ értelemben.
A kérdés megnyugtató tisztázásához ajánlatos volna a Román–magyar közigazgatási szótár (Sepsiszentgyörgy, 2002) szerzőinek véleményét is kikérni és figyelembe is venni.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
szóljon hozzá!