NATO – az új modell

Miért szükséges egy új stratégia? A NATO jelenlegi Stratégiai Koncepcióját 1999-ben fogadták el, de azóta a világ jelentõsen megváltozott. Akkoriban a NATO regionális szövetség volt, amely az Észak-atlanti térség reaktív védelmére összpontosított. De a reakció többé már nem elegendõ, napjaink legégetõbb feladata a válságok, fegyveres konfliktusok és háborúk megelõzése, ehhez pedig a katonai erõn túl más jellegû kezelési képesség is szükséges lehet.
Másfelõl a NATO-tagállamok a 2002-es prágai értekezleten abban állapodtak meg, hogy a szövetség ott lép fel, ahol „szükség van rá”, tehát ezzel megszûnt csupán az Észak-atlanti térség védelmére vonatkozó korlátozás. Továbbá a NATO célkitûzései kizárólag katonai jellegûek, miközben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta eltelt idõszaknak az a tanulsága, hogy a jelenlegi konfliktusok egyikét sem lehet csak katonai eszközökkel uralni. Ennélfogva bármilyen új NATO-stratégiának tartalmaznia kell az egyéb eszközök kidolgozásának és alkalmazásának lehetõségeit.
A NATO jelenlegi Stratégiai Koncepciójának regionális irányultsága helyett az általunk javasolt stratégia globális szemléletû. Célja a konfliktusok megelõzése azok okainak megszüntetése révén.
Nyilván, ehhez az szükséges, hogy az elsõdlegesen nem katonai eszközöket alkalmazzunk megelõzésként. A stratégia rugalmasan kezeli az erõ fokozását és csökkentését, továbbá a politika és az erõ mindenfajta – puha és kemény – eszközét igénybe veszi. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a katonai erõ alkalmazása a végsõ – noha nem az utolsó – lépés.
Javasolt stratégiánk természeténél fogva defenzív. Célja a NATO-tagállamok védelme. Ez egyértelmû mindenki számára, aki elolvassa munkánkat (www.worldsecuritynetwork.com/
documents/3eproefGrandStrat(b).pdf). A stratégia a szövetségek moduláris megközelítését alkalmazza úgy, hogy egybefogja a különbözõ nemzetközi szervezetek, illetve az olyan országok képességeit, amelyek sem a NATO-nak, sem más szövetségnek nem tagjai. Ezenkívül megköveteli a kitartó elkötelezettséget addig, amíg az elõre meghatározott célkitûzés meg nem valósul – ez a célkitûzés nem lehet sem egy ország meghódítása, sem az, hogy a NATO által elõnyben részesített politikai rendet egy ellenfélre kényszerítsék.
Az elképzelés általános jellegû, de leginkább egy valóban átalakított NATO-ban lenne használható. Mivel a katonai eszközök többé már nem elegendõk, nagy hangsúlyt fektetünk a NATO, az ENSZ és az Európai Unió közti együttmûködésre. A NATO-nak meg kell találnia a módját, hogy felhasználjon olyan eszközöket és erõforrásokat, amelyek más nemzetközi szervezeteknek rendelkezésére állnak. Ennek érdekében javítani kell a NATO és különösen az EU együttmûködését. Az ENSZ továbbra is fontos szerepet játszik, mivel ez az egyetlen olyan szervezet, amely törvényesíti a – katonai vagy nem katonai – beavatkozásokat minden olyan esetben, amely nem csupán önvédelmet feltételez.
A kulcsprobléma az, hogy meg kell gyõzni a NATO-tagállamokat, fõleg az európaiakat, hogy jobban tudatosítsák a jelenlegi és jövendõ kihívásokat, és hogy erõsebb legyen a politikai szándék az ajánlások megvalósítására. Nem táplálunk illúziókat, és túl nagy elvárásaink sincsenek, de fennáll a veszélye annak, hogy a NATO mint szövetség kiüresedik, ha továbbra is úgy terjeszkedik, hogy közben képtelen megvédeni a kibõvülõ Észak-atlanti térséget.
Komoly kihívással a NATO különösen Afganisztánban szembesül, ahol a maga kijelölte korlátozások megfosztják a siker lehetõségétõl a szövetséget. Általánosabb megközelítésben: napról napra nõ a szakadék a NATO által vállalt missziók és a rendelkezésére álló eszközök között.
Nem kívánunk semmit számon kérni, de kötelességünknek tartjuk a változtatás sürgetését, mivel szilárd meggyõzõdésünk, hogy napjaink kihívására csakis egy élõ és erõs transzatlanti szövetség jelenthet megoldást. Õszintén reméljük, hogy a NATO politikai vezetõi felismerik: sürgõsen lépni kell, hogy a szövetség új stratégiai koncepció alapján mûködjék. Biztosak vagyunk abban, hogy a NATO vezetõi tudják: legfontosabb kötelezettségük az, hogy mindent megtegyenek nemzeteik, polgáraik védelmében.

Henk van den Breemen tábornok egykori holland vezérkari fõnök

Sir Peter Inge tábornagy egykori brit vezérkari fõnök

Jacques Lanxade tengernagy a francia haditengerészet egykori vezérkari fõnöke

Klaus Naumann egykori német vezérkari fõnök

John M. Shalikashvili egykori amerikai vezérkari fõnök, NATO-fõparancsnok

Fordította: F. S. © Project Syndicate/Institute for Human Sciences, Krónika 2008.