Módosult a munkatörvénykönyv

A munkáltatói hatáskörök bővítése viszont érthető módon váltotta ki a szakszervezetek ellenállását, melyek a törvénytervezet vitája során tiltakozó megmozdulásokkal kívánták érvényesíteni álláspontjukat. A kormány a munkáltatói oldal mellé állt és felelősségvállalással vitte át a parlamenten a jogszabályt, mely azután sikeresen átment az alkotmányossági normakontroll próbáján is. Tény, hogy a törvényalkotó a gazdaság fellendülését, új munkahelyek teremtését és a feketemunka felfedését reméli az új munkaügyi szabályoktól, míg a szakszervezetek inkább attól tartanak, hogy a munkáltatók visszaélhetnek azokkal a jogosultságokkal, melyeket a módosított munkakódex biztosít számukra.

Teljesítménykritérium és próbaidő

A hatékonyabb munkavégzés, végeredményben a termelékenység fokozása céljából a munkatörvénykönyvet módosító jogszabály a valódi teljesítményt igyekszik érvényesíteni a munkaerőpiacon azzal, hogy teljesítménycentrikus alkalmazási és elbocsátási feltételeket biztosít a munkáltatóknak. A teljesítménykritériumok, valamint a huzamosabb próbaidő törvénybe iktatását többek között az a munkáltatók által tapasztalt gyakori jelenség is indokolja, amikor a munkavállalók jelentős hányada hiába rendelkezik szakképesítést igazoló okiratokkal, mert a papír mögött nincs valós tudás. A módosítás nyomán jelentősen bővül a munkáltatói hatáskör azáltal, hogy a jövőben a munkaadó már az egyéni munkaszerződés megkötésekor megszabhatja minden alkalmazott számára az elvárt egyéni teljesítménycélokat és meghatározhatja azok megvalósítási és felmérési kritériumait, a munkaviszony tartama alatt pedig ellenőrizheti az elvárások teljesítését.

Változik a munkaköri készségek ellenőrzésére és felmérésére megszabható időtartam is. Így a lehetséges próbaidő tartama a végrehajtó személyzet esetében az eddigi 30 napról 90 napra, a vezető tisztségeket betöltő személyek számára pedig az eddigi 90 napról 120 napra emelkedett, az általános szabály érvényesítésével, miszerint a próbaidő alatt a munkaviszony bármikor, azonnali hatállyal és indokolás nélkül megszüntethető. Főiskolai végzettek esetében az első hat hónap gyakornoki periódusnak minősül. Törölték a kitételt, miszerint a munkáltató maximum három személyt alkalmazhat egymás után próbaidőre, ugyanarra a posztra. Az új szabály szerint a munkáltató korlátlan számú jelöltet is felvehet próbaidőre, csupán azzal a feltétellel, hogy az ideiglenes jellegű foglalkoztatások ideje összesítésben ne haladja meg az egy naptári évet. Elbocsátások esetén is az alkalmazottak teljesítőképessége, a kitűzött feladatok megvalósítási foka és az elvárások teljesítése lesz a legfőbb kritérium, míg a szociális szempontokat csupán az azonos eredményeket felmutatók rangsorolásában veszik figyelembe. Ugyanakkor a törvénykönyvből kikerült a tiltás, miszerint a kollektív elbocsátást elrendelő munkáltató kilenc hónapon át nem tölthette be a megüresedett munkahelyeket. A törvényalkotó szerint ugyanis ez egyrészt korlátozta a vállalkozó fejlesztési elképzeléseit, másrészt csökkentette az elfoglalható munkahelyek számát. Bekerült viszont a törvénykönyvbe egy olyan szabály, miszerint a tömeges elbocsátások esetén a régi alkalmazottak az elbocsátástól számított 45 napon belül elsőbbséget élveznek az újraalkalmazáskor.

Rugalmas munkaviszony

Bár továbbra is általános szabály marad a határozatlan időre kötött egyéni munkaszerződés, a módosított munkatörvénykönyv rugalmasabban szabályozza az ettől eltérő lehetőségeket. Míg az eddigi norma szerint a meghatározott időre szóló munkaszerződések nem voltak köthetők 24 hónapot meghaladó időszakra, az új jogszabály ezt az időszakot kitolta 36 hónapra, mely adott esetben az eredeti határidő lejártát követően is meghosszabbítható a felek írásos megegyezése alapján, egy projektprogram vagy egy munkálat megvalósításának időtartamára. Ugyanazon felek között egymást követően háromszor köthető meghatározott időszakra vonatkozó egyéni munkaszerződés. A módosított munkakódex szélesíti az álláshalmozás lehetőségeit is. Az új szabály értelmében bármelyik alkalmazottnak joga van különböző vagy egyazon munkáltatónál több egyéni munkaszerződés alapján tevékenykedni és minden egyes munkaszerződés után megfelelő bérezésben részesülni.

A munkavégzés időtartamával kapcsolatos rendelkezések is módosultak. Heti viszonylatban a törvényes munkaidőtartam nem haladhatja meg továbbra sem a 48 órát, beleértve a túlórákat is, ám megváltozott a kivételes esetekben meghosszabbítható időtartamra vonatkozó feltétel, olyan értelemben, hogy a  munkaórák 4 hónapi átlaga (az eddigi 3 hónapi átlag helyett) nem haladhatja meg a heti 48 órát, a ledolgozott túlórákért járandó fizetett szabadnapokat pedig az eddigi 30 napos határidő helyett ezután 60 napig terjedő időben lehet kiadni az alkalmazottaknak. Újabb munkáltatói jogkört jelent, hogy a tevékenység gazdasági, műszaki vagy egyéb hasonló okokból történő, 30 napot meghaladó ideiglenes csökkenése esetén az ötnapos munkahét négynaposra korlátozható, arányos bércsökkentés kíséretében. Az intézkedés a kiváltó ok megszűntéig fenntartható.

Szigorítás a feketemunka ellen

Valószínűsíthető, hogy a módosított munkakódex rugalmasabb szabályai ösztönözik a munkaviszony szereplőit, hogy felszínre hozzák az illegális munkavégzést, ám a helyzet e téren súlyosabb annál, hogy a kormányzat csupán az önkéntes jogkövetésre hagyatkozzék a feketemunka visszaszorításáért vívott küzdelemben. Az illegális munkavállalók száma amúgy az egész EU-ban gondot okoz, ám Romániában, ahol másfél millióra becsülik a feketén foglalkoztatottak számát, és az illegális foglalkoztatás értéke eléri a hazai bruttó termék 30–35 százalékát, a jelenség rendkívül aggasztó mértéke hatékony intézkedéseket igényel és a feketemunkáért kiróható büntetési tételek szigorítását indokolja. Következésképpen a munkatörvénykönyv módosításáról jogszabály szerint minden munkaszerződés nélkül foglalkoztatott személy esetében a munkáltató 10 ezer lejtől 20 ezer lejig terjedő bírsággal sújtható, ha azonban a tetten ért illegálisan foglalkoztatottak száma nagyobb, mint 5 személy, a tényállás bűncselekménynek minősül és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, de mellékbüntetésként a bíróság egyéb szankciókat is alkalmazhat: például a cég letiltása, a telephely bezárása stb. Ezután már csak az illetékes munkaügyi hatóságokon múlik, hogy a szigorított jogkövetkezmények következetes alkalmazása valóban elrettenti-e majd a munkáltatókat attól, hogy ilyen praktikákat gyakoroljanak. Különös figyelmet érdemel, hogy az új törvény nemcsak a munkáltató büntethetőségét írja elő, de a rajtakapott illegális munkavállaló tettét is szabálysértésnek minősíti és a számára kiszabható bírság mértékét 500-tól ezer lejig terjedő összegben állapítja meg. A feketemunkáért kiróható szigorított büntetési tételek májustól hatályosak.

Gulyás József

(a szerző nagyváradi jogtanácsos)