Mire való a férfi?

Mert Berta néni még egy fontos meglátást osztott meg a minden vasárnap délelőtti kávézásnál a blokkbéli szomszédasszonyokkal: a férfi, akármilyen is legyen fiatal korában, mire megvénül, így is-úgy is józan vagy részeg bolond lesz belőle, ez elkerülhetetlen.

A józan bolond férfi – így Berta néni – hiába, hogy nem iszik, benne lakik az asszonyban, nem hagy egy perc nyugtot se neki, ez se jó, az se jó, csak vitatkozni lehessen valamin. Az asszony csak húz-húz, mint az igavonó állat, nyeli azt a sok keserűséget, s mit kap cserébe? „Egy istenes verést, azt kap, ha nem hallgat, s még jó, ha utána meg nem...” – ennél a mondatvégnél Berta néni rendszerint hirtelen felnevetett, feltekintett egykori férjei falon lógó retusált portréira, és nyerítésszerű hangot hallatott.

Berta néni ismertetése szerint a részeg bolond férfi csak ittasan kötekedik. Józanon rendes ember: sündörög, hallgat, csak fekszik egykedvűen a rökamién. De részegen nagy fiú, leszedi még az atyaúristent is a égből. Sorba állítja a családot, ha hazajön a munkából, s végigveri. Még jó, ha utána lefekszik. „Mert ha nem fekszik le, még több kell neki, mindegy, hogy marad-e a gyermekeknek. Asszony előtte meg nem állhat, de hova bújjon az a szegény asszony örökké előle?”

Az asszonyok a blokkból egymáshoz futottak át, ha baj volt, s ha lehetett, de néha persze nem lehetett, s ilyenkor feldagadt női arcok, véraláfutásos szemek jelezték, hogy egy váltásban dolgozott a héten ember és asszony, és a fizetésosztást a rutinszerű pofonosztás követte. Leleményesebb feleségek javarészt persze sikeresen megoldották, hogy a szocialista család minél nyugodtabb és tervszerűbb működése céljából váltott műszakban dolgozhassanak férjeikkel, ezekkel a délutánonként már ingatag lábon álló, micisapkás, barázdált arcú, nikotinsárga ujjú kohómunkásokkal, géplakatosokkal, darusokkal és gáteresekkel, a szocialista munka jobb sorsra érdemes hőseivel.

Az asszonyok a blokkból egyébként úgy találták, részeg bolond férjjel azért mégiscsak sokkal könnyebb, mint józannal, s ennek talán egyik igen nyomós oka az lehetett, hogy józan életű férfit közelebbről mindeddig nem sikerült megismerniük – ekként jószerivel csak a Berta néni által vázolt homályos képre hagyatkozhattak. Másrészt, ugye, az iszákos férfi nem mindig részeg, és ilyenkor, „ha sok hasznát nem is lehet venni”, „legalább csendben van”, igaz, ilyenkorra rendszerint „elitta a pénzt a háztól.” Az asszonyok a blokkból – ha erről esett szó – tehát megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy alapvetően azért jó házasságot kötöttek, mert hát sohasem volt könnyű az élet, éppen ezért most is nehéz, ráadásul sokkal nehezebb is lehetne.

Azt, hogy mit várna el a férfiaktól, egyetlen asszony sem tudta pontosan megfogalmazni, a mire való a férfi? kérdést rendszerint zavart vihogás kísérte Berta néni kávé-délelőttjein is, s ha válaszra került a sor, nem lett hosszú a képzeletbeli lista. Az ideális férfi „éljen a családjának”, azaz „ne nőzzön”, „ne igyon”, „adja haza a pénzt” – ennél többet már igazán nem lehet elvárni tőle.

Mindazonáltal úgy tűnt, voltaképpen egyetlen férfi sem tudta a blokkból, hogy hogyan élhetne a családjának, de talán még azt sem, hogy hogyan élhetne ennek a feje tetejére állt furcsa társadalomnak, amelyben tervszerű a munka, de értelmetlen és hiábavaló, amelyben minden kimondott igazság hazugság, amelyben a politika puszta retorika, s amelyben egyenmunkaruhában lopnak elvárásszerűen gyári alkatrészeket és napot. A férfiak a blokkból a mire való a férfi? kérdést ekként maguk sem tudták volna megválaszolni, de hálistennek a kérdés le sem hallatszott Berta nénitől a blokk elé, mert Berta néni, ha kávézásról volt szó, a nagyobb diszkréció érdekében gondosan bezárta a dupla ablakot.

Mert a férfiak a blokkból vasárnap délelőttönként a tömbház előtt találkoztak: munkaruháikból oldalt csíkos sötétkék tréningnadrágra és fehér izomingre meztelenedve türelmesen tűrték, hogy elteljen a céltalan és üres vasárnap, amellyel soha nem tudtak mit kezdeni, s amelyben már jó ideje nem is kerestek semmiféle beszélni-, gondolni- vagy tennivalót. Némán várták hát asszonyaikat Berta nénitől, hogy feltálalja a Gosztát-csirkéből főzött pállottsárga húslevest.