Mi fán terem a struktúrakonzervativizmus?

A rossz és a jó küzdelmeaz emberi együttélés leírásánakévezredes, tán a kezdetek óta velünk levőés újratermelődő, ám meglehetősenleegyszerűsített értelmezése. Az éppaktuális roszszak és jók megnevezéseikoronként, társadalmi csoportonként változtak.
Nincs ebben semmi csodálkoznivaló.Abban sem, hogy valaki egyéni ízlésének,hitének vagy épp csoporttagságánakmegfelelően tartson egy-egy politikai szervezetet, pártot,csoportosulást szimpatikusnak vagy épp antipatikusnak.Legfeljebb arra illik vigyázni, hogy gondolatmenete jólszerkesztett, logikus legyen, következtetései pedighelytállóak és levezethetőek. Bakk Miklósszellemi hármasugrása azonban nem ilyen.
Bakk Miklós a romániaimagyar politikai mező ideológiai alapú vizsgálatáravonatkozó értelmezési keretet vázolt felírásában. Érvelési módja,az alkalmazott fogalmi distinkciók elgondolkodtatók, defelvetik a gyanúját annak, hogy direkt politikaiszándék által vezéreltek. Véleményemszerint a cikk tudományos lepelbe bújtatott „politikaikarakterrombolási” kísérlet, a politikaimarketing bevett eszköze, klasszikus kampánytechnika,melynek célja a politikai ellenfélről a közéletbenkialakított kép rombolása, hitelességénekcsorbítása.
Negatív kampány ajavából, és – mint tudjuk – nálunkmost kampány van. De ennek is van korlátja! A tudományművelői soha sem válhatnak önkéntes szereplőivéa negatív kampánynak. Ennek a bulvármédia,az úgynevezett könnyű műfaj a terepe. Annak ellenére,hogy rendszeres olvasója vagyok a Krónikábanmegjelenő írásainak, és a romániaimagyar politikai elemzők egyik legkiválóbbikánaktartom, úgy látom, hogy az RMDSZ állítólagosbalratolódását elemző írásábantéves kiindulási pontokat választva jutott téveskövetkeztetésekre.
Bakk Miklós a politikaiszereplők vizsgálatára a posztkommunista térségbena struktúrakonzervatív/értékkonzervatívfelosztást, törésvonalat ajánljaértelmezési keretként, melynek alkalmazásávalaz RMDSZ-t a struktúrakonzervatívak, az EMNT-t, MPSZ-t,SZNT-t pedig az értékkonzervatívak táborábasorolja.
Struktúrakonzervatívakalatt a szerző térségünkben az átmenetaktuálisan kialakult hatalmi-gazdasági rendjétfenntartani igyekvő posztkommunista pártokat ésutódpártokat érti. Ha Bakk Miklós nemírja le, magamtól nem jöttem volna rá, hogyamikor RMDSZ-listán megválasztott megyei tanácsialelnökként a csíki emberek, önkormányzatokügyeit próbálom előremozdítani, akkor nemteszek mást, mint átmentem a posztkommunizmust, a magam32 évével.
Valószínűleg ez az„átmentési fáradozás” köti lenap mint nap Korodi Attila, Cseke Attila, illetve BorbélyKároly államtitkár energiáit is. Igazugyan, hogy a ’89-es fordulat a középiskola, illetve azáltalános iskola padjaiban ért bennünket,ám Bakk Miklós szerint ettől függetlenülposztkommunisták, vagyis struktúrakonzervatívakvagyunk.
Közismert tény, hogy azRMDSZ-en belüli fiatalításnak köszönhetőenaz utóbbi években az önkormányzatokban, sfőleg a központi adminisztrációban pozícióbazömében 30-as éveik elején járófiatalok kerültek. Ez az apróság elméletemegfogalmazásakor azonban nem zavarja Bakk Miklóst. Devisszatérve a cikk nóvumára, astruktúrakonzervatív/értékkonzervatívfelosztásra, meg kell vallanom, hogy ilyen megközelítésselkorábbi olvasmányaimban nem találkoztam.

Mi az a „struktúrakonzervatív”?

A cikket olvasva nem igazántudtam, mit is kezdjek a „struktúrakonzervatív”fogalommal. Ezért visszapörgettem a budapesti ELTE Állam-és Jogtudományi Karának politológiaszakán töltött diákéveimet, átfutottamegyetemi jegyzeteimet, tankönyveimet, és rákellett jönnöm, hogy a baj nem az én memóriámmalvan. A politikai ideológiák tárgyat oktatóSzabó Máté, Paczolay Péter, illetve apártok és pártrendszerek tárgyat előadóKörösényi András professzorok nem tettekemlítést struktúrakonzervativizmusról.Ezért kénytelen voltam tovább kutatni. Beírtame fogalmat az internetes keresőbe, és az eredményektőlmegvilágosodtam!
A struktúrakonzervatívfogalom nem tudományos kategória, hanem a magyarországijobboldali sajtóban valószínűleg TőkéczkiLászló által kitalált, funkciójáttekintve stigma, melyet a legutóbbi választásikampányban a Gyurcsány-kormány baloldalijellegének tagadására (milliárdosminiszterek, luxusbaloldal stb.) alkalmaztak.
A szellemi konstrukcióban – a„struktúrakonzervatív”, posztkommunista MSZPellentéteként – megtalálhatótermészetesen a plebejus Fidesz is, melynek szellemiholdudvara talán azért találta ki az egészet,hogy magához csábítsa az „igazibaloldaliakat”. Röviden fogalmazva, a„struktúrakonzervativizmus” nem elmélet, hanempuszta kampányfogás, az ellenfél karakterénekrombolására kitalált stigma.
Magyarán, Bakk Miklós egyolyan fogalommal akarja az RMDSZ baloldaliságát ésposztkommunista mivoltát bizonyítani, amit az„anyaországban” arra találtak ki ésalkalmaztak meglehetősen sikertelenül, hogy a magukatbaloldalinak valló szavazókat leválasszákaz MSZP-ről. Ezért a baloldali szavazó akkor jártel ideológiailag helyesen – e felfogás szerintlegalábbis –, igazi baloldaliként, ha a Fideszreszavazott.
Az a tény, hogy a gondolatikonstrukció 2006 tavaszán megbukott, nem zavarja BakkMiklóst. Megpróbálja azt Erdélyben iselsütni, hátha itt több sikerrel jár. Azonoseszközt alkalmazva, neki sikerül teljesen fordítotteredményre jutnia, mint a fideszes holdudvarnak 2006 tavaszán.
Kimutatja, hogy az EurópaiNéppárt (EPP-ED) teljes jogú tagja, az RMDSZbaloldali, posztkommunista párt. Eltekintve a fogalomhelyénvalóságától, felvetődik anagy kérdés, ki a struktúrakonzervatív,az RMDSZ vagy az MSZP? Vagy van értelme egyáltalánaz ilyen kérdésfeltevésnek? Mert a kétállítás együtt nem megy!
Önmagában az RMDSZminősítésére felvázolt gondolatikonstrukció még nem indokolná a publikusállásfoglalást. A Fidesz-közeli itthoni ésmagyarországi sajtó tele van az RMDSZ állítólagosbaloldaliságát elemző írásokkal. Ebbőla szempontból nincs új a nap alatt. Ami Bakk Miklóscikkének újdonsága, az a mód, az atudományos álca, amibe becsomagolva előadjapártpolitikai célzatú álláspontját.Ezt elfogadhatatlannak tartom, ez az, ami ellen szólni kell!Veszélyesnek tartom ugyanis azt, amikor a tudományemberei közvetlen pártpolitikai célzattalhasználják a tudomány fogalmi rendszerét.
Álláspontja,elfogultsága, elkötelezettsége, politikaivilágképe mindenkinek – még a politikatudományművelőjének is – lehet, sőt jó is, ha van. De eznem jelenti azt, hogy tudományos kategóriákat„megerőszakolva”, olyat mutassanak ki egy politikaiszervezetről, aminek nincs valóságalapja. Ilyenszempontból a tudomány művelőinek óriásia felelőssége, hisz pusztán azon tény alapján,hogy a tudomány emberei, hogy véleményükorientációs pont, tekintély sokak számára,megszólalásuknak bizony nagy súlya van.
Különösen igaz ez azerdélyi magyar társadalomtudományra, ahol mégnem igazán van meg a vélemények ütköztetésének,mérlegelésének a lehetősége. Kevesenvannak ahhoz, hogy megengedhessék a tudományosvélemények ütköztetésének„luxusát”. Közismert, a magyar karok oktatóihiánnyal küzdenek, kutatói hálózatainkmég kifejletlenek.
Ezért az erdélyi magyartársadalomtudósnak sokkal nagyobb körültekintésselkell eljárnia nyilvános megszólalásaialkalmával, mint a többségi társadalomhoztartozó kollégáinak. A tudomány embere –különösen, ha romániai magyar – nembocsátkozhat még publicisztikáiban sem olyangondolati kísérletekre, melyek mellőzik atudományosság szabályait.

Az önmeghatározás szempontja

Ahhoz, hogy Bakk Miklós cikkénekideológiai címkékkel teli rengetegébenrendet vágjunk, érdemes megnézni, hogy egy adottpolitikai csoportosulás mit állít magáról,milyen szellemi, politikai kötődések jellemzikprogramját, és a párttagok és vezetőktársadalmi hátterét miként írhatjukle. Ami az RMDSZ-t illeti, magát éppenséggelnéppártként, vagyis a liberálisparlamenti demokrácia rendszerét elfogadó, azonbelül a társadalom egészét képviselnikívánó – ha úgy tetszik – mérsékeltjobboldali alakulatként határozza meg.
Szellemi, politikai hagyományaiközt markánsan – s ezen nincs is mit csodálkozni– az erdélyi magyar kisebbség tradíciói,történelmi törekvései vannak jelen. Az RMDSZe szempontból nem a politikai közösségegészének, hanem csak egy nyelvileg, nemzetiidentitásában és intézményrendszerébenelkülönülő szeletének, a romániaimagyarságnak politikai érdekképviseletérevállalkozott és vállalkozik. Vagyis nem többés nem kevesebb, mint az európai nemzeti kisebbségipártok táborának egyik – igaz, legnagyobbtámogatottságú – szereplője.
Ha programjának továbbielemeit nézzük, akkor abban a mindenkori lehetőségeketlegteljesebb mértékig kihasználni igyekvő, akisebbségi intézményeket (egyházak,települési és régiós közösségekstb.) újraépítő elemek a meghatározóak.S ezt az újjászerveződést az RMDSZ mindig is aromániai parlamenti demokrácia adta lehetőségekenbelül – bírálói szerint túlzottanis belül és túlzottan is visszafogottan –kívánta elérni.
Az RMDSZ és erdélyimagyar politikai vetélytársainak többségeközött soha nem a „mit”, hanem a „mikor ésmilyen eszközökkel” kérdésében volta vita.
Az RMDSZ e vitákban a lassú,kitartó reform híveként ésmegvalósítójaként jelent meg, mígbírálói a már-már forradalmi,gyakran gerillajellegű „harcmodor” képviselőiként.Kétségtelen, hogy a megfontolt haladás, a reformstratégiájának hallatán, ha nagyonmegerőlteti magát, az embernek eszébe juthat KádárJános neve, de valójában SzéchenyiIstvánra, Deák Ferencre szoktunk gondolni ebben akontextusban.
Velük szemben, a forradalmipolitika híveiként felsorakoztatható ugyanKossuth Lajos, de ha egyedül a forradalmiság a jóés rossz közti különbségtételkritériuma, akkor nehezen tudjuk vállalni az egyébkéntforradalmár Kun Béla vagy Rákosi Mátyásörökségét.
Ami az RMDSZ tagságának,vezetésének társadalmi hátterétilleti, arról egyéb nem mondható el, mint asokszínűség és az összetettség. AzRMDSZ-es politikusok társadalmi hátterénekvizsgálatakor éppúgy találunkegyházfiakat és gazdálkodókat, mintnagyvárosi juppikat és egyetemi értelmiségieket.S akkor még nem is beszéltünk az írókrólés a költőkről. Hogy köztük meghatározóaklennének-e a posztkommunista hátterűek, vagyis ahajdani káderek, ez nem igaz. Sőt!
Könnyű dolga van annak, aki ajelenkor politikai ideológiáit csak a kurrenstankönyvekből ismeri. Vannak a szabadpiac hívei, agazdasági liberálisok, meg a náluknálerősebb állami szabályozást ésújraelosztást hirdető szocialisták vagyszociáldemokraták. Vannak aztán a hagyományosintézmények és közösségekfennmaradását üdvözítőnek tartóértékkonzervatívok, és velük szembenott állnak az új identitásközösségekkialakulását már-már forradalmihevülettel sürgető polgári radikálisok.
Vannak olyan fura esetek is atörténelemben és napjaink politikájában,amikor és ahol polgári radikalizmus és gazdaságiliberalizmus egy pártban talál egymásra, máskorés másutt radikálisok és államhívőszocialisták, megint máskor és megint másuttértékkonzervatívak és az államoterősítő szociáldemokraták alkotnak egy pártot.
A kis közép-kelet-európaivalóságban aztán az is előfordul, hogyidentitáspolitikában radikális,gazdaságpolitikában pedig már-márszélsőségesen liberális csoportokújbaloldalinak nevezik magukat, sőt az is, hogyértékkonzervatívak és az újraelosztásterősítő gazdaságpolitikák hívei magukatjobboldaliként, polgáriként tartjákszámon. Sőt a kis kelet-közép-európaipolitikai abszurdban az sem ritka, hogy öt-hat évente egycsoportosulás szögre akasztja „bihari pontjait”, sátsasszézik egy másik ideológiai táborba.
Ha valami elmondható azRMDSZ-ről, nos akkor az nem más, mint az állandóság:míg körötte csoportok öszszevissza futkostak a„színpadon”, s lobogtattak váltott zászlókat,a szövetség eredeti helyén maradt. Bakk Miklósezt nagyon jól tudja, ennek ellenére szerinte az RMDSZposztkommunista.
Ám Bakk Miklós téved.Az RMDSZ az erdélyi magyar kisebbség demokratikusszövetsége. A liberális román parlamentidemokrácia része. Nemzeti kisebbségi szövetség.Olyan, amit sem ideológiai hadviseléssel, semmagyarországi konfliktusexporttal, sem pedig románkamarillapolitizálással nem tudtak szétrobbantani.
Meggyőződésem – ésezt Bakk Miklós elemzésének hibái isalátámasztják: a kisebbségi politikábanelhibázott próbálkozás a hagyományosbal/jobb felosztás, elhibázott az amúgy isrendkívül gyenge elméleti lábakon állómagyarországi publicisztika eszköztáránakimportálása. Azért elhibázott, mert nemvisz közelebb bennünket az összetett politikai valóságmegértéséhez, a valós folyamatok éstörésvonalak megértéséhez.
De ha mégis alkalmazni akarjuk abaloldaliság/jobboldaliság megkülönböztetést,s ha mindenképp kategorizálni akarjuk az RMDSZ-t, akkorazt látjuk, hogy a szövetség politikájábanegyre markánsabban jelennek meg a kisebbségi néppártok(pl. Dél-tiroli Néppárt, finnországi SvédNéppárt) által is képviselt programelemekés törekvések. Az RMDSZ mérsékeltenjobboldali, európai néppárt jelleggel bírószövetség.
S ideológiájában,politizálási stílusában ma talánnagyobb hasonlóságot mutat európaitestvérpártjaival, mint a legújabban magátplebejus pártként meghatározó anyaországiszövetségese.

Borboly Csaba
A szerző a Magyar IfjúságiÉrtekezlet társelnöke.