Mesterséges gömbvillám

Brazil kutatók gömbvillámra hasonlító jelenséget hoztak létre laboratóriumban, ezzel kísérletileg igazoltak egy korábbi merész elméletet. A tapasztalatok szerint az átlagosan 30 cm átmérõjû, mintegy 10 másodpercig látható gömbvillám zivataros idõben jelenik meg, fényereje egy 100 wattos villanykörtéhez hasonló. Behatol a zárt helyiségekbe is, szabadon lebeg a levegõben, majd felrobban vagy elhalványulva eltûnik szem elõl. A gömbvillámok keletkezésének, természetének feltárásában eddig csak az ijedt szemtanúk megfigyeléseire lehetett hagyatkozni.

Gazda Árpád

2007. január 26., 00:002007. január 26., 00:00

John Abrahamson és James Dinnis új-zélandi kutatók a Nature-ben még 2000-ben megjelent modellje a gömbvillám kiindulópontjának a szokásos villámcsapást tartja. A szilíciumot (homokot) és szerves anyagokat tartalmazó talajban a villámcsapás hatására megolvadó, majd elpárolgó anyagokból szilícium-, szilícium-oxid- és szilícium-karbid-nanorészecskék jönnek létre, a gömböcskék átmérője kisebb a milliméter tízezred részénél. A parányi gömböcskék fonallá, a fonalak pedig nagy, laza, bolyhos, vattaszerű, a vattacukorra emlékeztető gömbbé állnak össze. A levegőben a nanorészecskék lassan oxidálódnak, ekkor a kialakulásukkor magukba zárt kémiai energiát hő és fény formájában kisugározzák. Nem világítanak azonnal, csak bizonyos idő eltelte után fénylenek, ezért látszik úgy, mintha a semmiből tűnnének elő. Zárt helyiségbe a léghuzattal együtt, réseken jutnak be. A légmozgással sodródó puha gömb a repedésen való áthaladáshoz összelapul, teljesen összenyomódik, majd az akadályon áthatolva újra gömb alakot vesz fel. Egy elméleti modell helyességét csak megfigyelések, ellenőrzött kísérletek igazolhatják. Ilyenekről számoltak most be a New Scientist online kiadásában a brazil Pernambuco Egyetem munkatársai, Antonio Pavo és Cerson Paiva. Vékony, mindössze 0,2 milliméter vastagságú szilíciumszeleteket helyeztek két elektróda között létrehozott elektromos kisülés, mesterséges villám útjába. Ekkor világító „labdák” jelentek meg, színük alapján legalább 1700 Celsius-fokra becsülték hőmérsékletüket. A laboratóriumi gömbök kisebbek voltak a természetben megfigyelt gömbvillámoknál, méretük a pingponglabdákéhoz hasonlított. Kék-fehér és narancs-fehér színű gömböket figyeltek meg, amelyek körülbelül 8 másodperc után tűntek el a megfigyelők szeme elől.
A kísérletek tehát igazolni látszanak az elmélet alapfeltevéseit, valamennyi részlet ellenőrzésére azonban még nem volt mód. A kísérleteket nyilván más laboratóriumokban is elvégzik, és közelebb kerülünk a gömbvillámokat övező misztikum felszámolásához, a reális leírás megszületéséhez.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei