Meddig leszünk még allergiásak?

A vizsgálatok a 19–20. század fordulóján indultak meg, ezek eredményeképpen már ismerjük azokat a reakciókat, amelyek a bőr, a nyálkahártya, illetve a gyomor bélrendszer tüneteihez vezetnek.
Az allergológiai tankönyvek bevezetőiben még két klasszikus esetet szoktak megemlíteni. Britannicus történetét, akinél lóra ülve rendkívül erős könnyezés és orrfolyás kezdődött, ami miatt képtelen volt lovagolni, így császár sem lehetett belőle. Helyette mostohatestvére, Néró formálta át az ókori Róma történelmét. A másik III. Richárd esete, aki eper fogyasztása után fellépő csalánkiütéseit fondorlatos politikai céljainak megvalósítására is felhasználta. 1873-ban jelent meg az angliai Manchesterben Charles Blackley könyve a szénanátháról, amelynek előszavában azt írja: „... még ebben az országban is, ahol a leggyakoribb Európában a betegség, vannak orvosok, akik nagyon kevéssé ismerik, a Kontinensen pedig akadnak jó néhányan, akik még csak nem is hallottak róla”.
 
Az allergia előfordulása
Az allergiás betegségek több szervrendszert is érinthetnek. Mindenekelőtt a felső légutak vagy hétköznapi nyelven az orrjáratok és az orrmelléküregek allergiáit kell megemlíteni, amelyek manapság a lakosság 15–25 százalékát is érinthetik – különböző országokban eltérő arányban. Másodikként a bőr különböző allergiás folyamatait kell megemlíteni, a fémérzékenységeket, ekcémákat, az allergiás bőrbetegségeket, valamint a gyakran felderíthetetlen hátterű tartós csalánkiütéseket, amelyek együtt mintegy 20 százalékot tesznek ki, és amelyek valójában mind egy tőről fakadnak. Harmadsorban a szem különféle allergiás folyamatai tartoznak ide, amelyeknek fele önmagában (másik fele orrtünetekhez kapcsolódva) jelentkezik, sokszor szerencsére csak enyhe tünetekkel, ezért könnyű elfelejtkezni ezekről a betegekről az allergiások számlálásakor. Az asztmás tünetegyüttes, amelynek súlyosság szerint négy fokozata van, és mindegyik kifejezetten életminőség-rontó, az ismert adatok szerint a magyarországi felnőtt lakosságnak csak 1,8 százalékát érinti. Külföldön ez a szám magasabb. Számos embert érintenek a táplálék- és gyógyszerallergiák, amelyek közös vonása, hogy kiváltóik általában az emésztőrendszer közvetítésével, ott módosulva, lebontva, felszívódva kerülnek kapcsolatba az immunrendszerrel, és amelyek külön-külön is a lakosság több mint 2 százalékát betegítik meg.
Egyre inkább tapasztaljuk az allergia „személyes globalizációját”, azt, hogy többféle allergiás tünet fordul elő ugyanannál a személynél. Ezek mögött az önmagukban is nyugtalanító számok mögött egy még veszélyesebb tendencia is megbújik: az előfordulási gyakoriság növekedése. Míg korábban egy adott allergiafajta gyakoriságának megduplázódásához akár 20–25 év is kellett, a mostani generáció életében ehhez esetleg 10–15 év is elegendő lesz már. 130 év alatt messzire jutottunk: ma az allergiák világszerte a lakosság negyedét-harmadát érintik úgy, hogy az utolsó huszonöt évben kétszer megduplázódott a számuk, óriási életminőség-romlást okozva. Ezen arányok kényszerítő erejének hatására a közeljövőben az allergia mint egészségügyi kérdés egyre fontosabb helyet vív ki magának.

Mitől alakul ki az allergia?
Teljesen jogos a kérdés, hogy meddig leszünk még allergiásak, de a válaszhoz tudnunk kellene, hogy mitől válunk azzá, és miért pont ennyien. A gyors növekedés ugyanis nem az egész világra jellemző, hanem elsősorban az iparilag fejlett, nagy energiaigényű, sokat közlekedő társadalmakra, amelyekben kevesen élnek a mezőgazdaságból vagy vidéken, legtöbben a szolgáltatásokban tevékenyek, városias településrendszerekben. Az allergiás betegségek kialakulásában ma általánosan négy tényező játszik fontos szerepet: genetikai, környezeti tényezők, az életmód és az egészségügyi ellátás. Más felosztás szerint prediszponáló tényezőként ismerünk el egyedi genetikai tulajdonságokat, a nemet, a fajtát. Oki tényezőként említhetők az allergének, valamint a gyógyszerek és táplálék-adalékanyagok, -kiegészítők, kozmetikumok, háztartási kemikáliák alkotórészei. Végül minden mást a szoptatástól a parazitafertőzésekig járulékos, trigger tényezőként foghatunk fel. Az oki tényezők trigger szerepet is játszhatnak. Sokan tudják, hogy örökletes tényezők is szerepet játszanak az allergiákban: a családon belüli gyakori előfordulás a hasonló életvitelen túl ezen is múlik. Családalapításkor nem árt ezt is figyelembe venni. Az öröklés fontos tényező az allergiák kialakulásában, bár maga a betegség nem öröklődik, csak a hajlama. Nagyban a szülőkön múlik, hogy ez mindenképpen betegségbe torkollik-e, vagy esetleg elkerülhető a megbetegedés. Abban a családban, ahol az egyik szülő allergiás, a gyermekeknek legalább 20 százalék esélye van allergiára, ahol mind a két szülő allergiás, ez elérheti akár az 50 százalékot is. Végül ahol mindkét szülőnek egyforma allergiája (például asztmája) van, a születendő gyermekek veszélyeztetettsége elérheti a 60–70 százalékot.
Ha egy generációs időre 25 évet számolunk, az allergiák az utóbbi 25 évben olyan dinamikusan szaporodtak, hogy az kizárólag örökletes tényezőkkel nem magyarázható. Másfelől a hajlam öröklődik, nem a betegség, tehát külső tényezők is beleszólnak abba, hogy egy allergiás családba született gyermek valóban hordozza-e majd ennek a betegségnek a terhét.

Az allergiás betegségek
kiváltó tényezői
Egyre több örökletes tényezőt ismerünk, de a külvilági hatásokat ma sem ismerjük teljességükben, különösen nem interakcióikat és egymáshoz viszonyított jelentőségüket. Az első, közel két évtizedes megfigyelések egyszerű helyzetet mutattak: minél több allergén (allergiát kiváltó anyag) és minél több légszennyezés van a környezetünkben, annál nagyobb (ebben az esetben a légúti) az allergiák valószínűsége.
Úgy tartjuk, a lakosság harmada szenved allergiás tünetektől. De ezenfelül még legalább 10–20 százalékuk számára elkerülhetetlen az a folyamat, amely az allergénnel történő első találkozással kezdődik, és amelyet néhány további kontaktus után – akár 1–2 nap vagy hét elteltével –, azaz az érzékenység kialakulása követ. Az érzékennyé válással a szervezet átlépi az immunológiai „ártatlanság” határvonalát. Attól fogva valahányszor találkozik az allergén anyaggal, mindig képes lesz reagálni, mert az érzékenység részeként kialakul az immunrendszer emlékezete is. Ez a tulajdonság életfontosságú, mert így emlékszünk egy fertőzésre, amelyen már átestünk, így az adott kórokozóval szemben védetté válunk, akár természetes úton fertőződtünk, akár például védőoltást kaptunk. Az allergia ugyanerre a memóriára épül, csak a végeredmény biológiailag haszontalan és túlvezérelt.
 
Környezeti hatások
az allergia kialakulásában
Az iparilag szennyezett levegő betegségkiváltó hatását már az 1870-es években pontosan leírta az allergológia egyik klasszikusa, Charles Blackley angol orvos, aki a vaskohóban dolgozó és a kohók környékén élő munkásokat és családjukat vizsgálta. A közlekedés melléktermékeinek allergiát elősegítő szerepéről 1987-ben jelentek meg először drámai adatok Japánban. Az allergiás légúti betegek aránya csupán kissé emelkedik agresszív, nagy mennyiségű pollen tartós jelenléte esetén (cédruserdő), míg lényegesen jobban a városi környezetben, és különösen a nagy közlekedési terhelésű részeken (autópálya mentén). Számos, napjainkig végzett megfigyelés alapján fogalmazódott meg, hogy az iparosodás az allergiák gyakoribbá válását is elősegítette.
Lássuk ezek után, hogy mi a helyzet Budapesten? A szénanátha kiváltója legtöbbször a pollen. A virágpor gyűjtéséhez, a faj és a koncentráció meghatározásához pollencsapdákat használunk. 2004-től az Aerobiológiai Hálózat munkatársai újabb csapdák felállítása után már 20 állomáson monitorozták 32 növénypollen és 2 gombaspóra légköri pollen/spóra koncentrációját. A mintavétel az Európában is egységesen alkalmazott, Hirst-típusú térfogati mintavevővel történik. A folyamatosan szélirányba forduló csapda belsejébe egy 2×14 mm-es nyíláson keresztül áramlik be a levegő, és a légáramlás irányára merőleges felületnek csapódik, ami egy dobra erősített, ragadós anyaggal (vazelin) előkezelt 2 cm széles szalag. A légköri partikulumok megtapadnak ezen a felületen. A dob egy óraszerkezet segítségével 2 mm/óra sebességgel halad, azaz egy nap alatt 48 mm-t fordul. Az átszívott levegőmennyiség (14,4 m3/nap) részecsketartalma így egy 14×48 mm-es területre koncentrálódik. Az egy napot reprezentáló 48 mm-es szalagdarabok 2 órás beosztással ellátott tárgylemezre rögzítve, pararozanilinnel megfestve alkalmasak mikroszkópos analízisre. Az Aerobiológiai Hálózat állomásai egységes leolvasási módszert alkalmaznak, az eredményeket 24 órás átlagban, db/m3 egységre kifejezett értékben adják meg.
Az egyes fajok, nemzetségek, családok összpollenszámai mellett, illetve az év folyamán előforduló legmagasabb 24 órás átlagértéken túl közlik a legmagasabb érték pontos idejét, a szezon kezdetét, illetve végét. Ezek megállapítása úgy történik, hogy az adott faj évi összes pollenmennyiségének 1 százalékát tekintik a szezon kezdetének, s 99 százalékánál határozzák meg az adott faj virágzásának végét. Így összehasonlíthatóvá válnak az egyes allergének hazai megjelenésében tapasztalható területi különbségek. A legfontosabb adat egy virágporról az, hogy a szezonban hány napon keresztül éri el azt a koncentrációt, ami már tüneteket vált ki a betegeknél.
Szó sincsen azonban arról, hogy az allergiás otthonába zárkózva megmenekülhet az allergiától. (Belterekben egyébként is időnk 80–95 százalékát töltjük.) 1967 óta ismert az atkák allergiakiváltó szerepe. Önmagában az a tény, hogy évtizedekkel ezelőtt az addigi olcsó energia világszerte óriási mértékben megdrágult, a lakó- és munkahelyek hőszigetelésének javításához, valamint a szellőzés csökkentéséhez vezetett. Bár a melegebb, magasabb páratartalmú levegő önmagában nem okoz allergiát, a kárpitokban, a szőnyegpadlóban, a függönyökben, de elsősorban az ágyneműben élő háziporatkák számára ideális életkörülményeket biztosít. A háziporatka számának szaporodásával pedig emelkedik a beltéri levegőben az asztmát, krónikus náthát kiváltó fehérjék koncentrációja is.
Ezek az egyébként ártalmatlan, az ízeltlábúak között a pókszabásúak (Arachnoidea) osztályába tartozó, kb. 0,1 mm hosszúságú állatkák, amelyek főleg az ember és a háziállatok lehullott, elhalt hámtörmelékein csemegéznek, a legfontosabb beltéri allergénforrássá nőtték ki magukat.
Újabban a svábbogarak is allergiakiváltó tényezőnek számítanak, a macskaszőr és kutyaszőr ilyen szerepe is jól ismert. Míg azonban a kedvenc macskától vagy kutyától a súlyos allergiás szívfájdalommal, de esetleg megválik, csak részlegesen és rövid távon hatékony lehetőségeink vannak az atkák elpusztítására vegyszeres takarítással, az ágynemű 62 fok feletti mosásával, a gyerekjátékok, plüssállatkák –20 fokra hűtésével vagy porszívózással.
Ugyancsak korlátozottak világszerte a lehetőségek a környezetszennyezés mérséklésére vagy pollentérképünk átrajzolására, beleértve a gyomnövényeket is. A pollenek mindenütt fontos szerepet játszanak a légúti, sőt újabban az ételallergiák kiváltásában is, de hogy konkrétan melyik pollen, azt földrajzi-klimatikus, településszerkezeti, mezőgazdasági tényezők határozzák meg: Skandináviában a nyírpollen áll vezető helyen (nálunk is szerepet játszik, de nem tartozik a legfontosabbak közé); Angliában a fűpollen (Magyarországon a gyomok után a második helyen következik), mediterrán területeken az olívapollen.

A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata