Matrózok Erdélyből

Bár a szavazók egy tekintélyes hányada – mintegy negyven százaléka – fontosabbnak tartotta a korábbi megszorítások miatt büntetni Băsescut, mint kiállni a demokratikus értékek, a jogállam mellett, a többség távol maradt az urnáktól, s ezáltal érvénytelenítette az elnök leváltását célzó népszavazást.

Ez pedig óriási bukás a Victor Ponta miniszterelnök vezette kormánynak, hiszen az első, 2007-es próbálkozás után immár másodszor törik bele a szociáldemokraták és liberálisok bicskája a gyűlölt ellenség kiiktatásába. Pedig most minden a kezükben volt ahhoz, hogy sikerre vigyék tervüket. A parlamenti mesterkedések révén hatalomra jutott Pontáék azonban elszámították magukat, az Európai Néppártban befolyásosnak számító Băsescunak épp oly rövid idő alatt sikerült fellármáznia a brüsszeli döntéshozókat a bukaresti jogsértések miatt, mint amilyen gyorsan az Unió baloldali térfeléről estek neki korábban a kétharmados lakossági felhatalmazást nyert magyar kormánynak.

Brüsszel nyomására Ponta meghátrált, elfogadta az alkotmánybíróság döntését a referendum érvényességét ötvenszázalékos részvételhez kötő törvény hatályosságát illetően, a forró vasárnap is a voksolás bojkottálására szólító Băsescunak kedvezett, így tulajdonképpen nem történt meglepetés a romániai népszavazáson. Még úgy sem, hogy a balliberálisok a törvényhozásban mutatott gátlástalanságukat a szavazás szervezésébe átmentve igyekeztek a legkülönbözőbb ügyeskedésekkel, csalásokkal duzzasztani a lakosság részvételi számadatait.

Ez irányú törekvéseik elsősorban az ország déli részén s részben Moldvában voltak sikeresek. Erdélyben megértették a jobbközép demokraták üzenetét, a szavazási kedv jóval visszafogottabbnak bizonyult, megbízható hátországot biztosítva az egykori hajóskapitánynak. A magyarok élen jártak a távolmaradásban, dorgálást is kaptak emiatt Victor Pontától, aki Orbán Viktort sem kímélte nyilatkozataiban.

A balliberálisok mellett az RMDSZ sem örült Hargita és Kovászna megye negatív rekordot produkáló szavazói részvételének, hiszen a Kelemen Hunor vezette párt voksolásra buzdított, ezzel közvetett módon támogatva Băsescu ellenfeleit. Az erdélyi magyarok tüntető távolmaradását lehet ugyan az érdektelenséggel magyarázni – ezt teszi az RMDSZ –, de az éppúgy értelmezhető az államfő, s főleg a jogállamiság melletti kiállásként is.

A bukaresti hogyan továbbal kapcsolatban csak annyi biztos, hogy a politikai instabilitás és éles szembenállás folytatódik – legalább őszig, amikor parlamenti választásokat tartanak. A népszavazás érvénytelensége miatt tovább csökkenhet Victor Ponta népszerűsége, amelyet már eddig is alaposan megtépáztak az uniós bírálatok, s a mindenféle következmény nélkül maradt plagizálás.

De a szociáldemokraták koalíciós partnerénél, a liberálisoknál sem jobb a helyzet. Vezetőjük, Crin Antonescu például merészen azt ígérte, kiszáll a politikai életből, ha nem veszik sikerrel a referendumot. Mindettől függetlenül továbbra is a balliberális szövetség a nagy esélyese az őszi megméretésnek, az ellenzékbe szorult demokraták viszont lélegzethez juthatnak a mostani sikerrel, s újult erővel láthatnak neki egy szélesebb összefogásra épülő jobbközép unió megteremtéséhez, amely imázsában és üzeneteiben egyaránt feledtetné a korábbi kormányzás IMF által vezényelt nadrágszíjszorító tevékenységét.

Pataky István

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese