Lóvásár

Apa, de ugye, megvesszük a piacról azt a pónit? De ugye, hogy ma vesszük meg, mert holnapra már biztosan elviszi valaki, és akkor annak a póninak, amelyik az ágyamban alszik, nem lesz kislánya, és a másiknak, amelyik a másik ágyban alszik, annak nem lesz unokája. De vegyük meg, mert Mama is azt mondta, hogy nem olyan drága, négyezerszáz lej, s nekem már van három zöld lejem, tizenegy sárga lejem és még egy fél marék fehér lejem, gyere, számoljuk meg ketten. De ugye, megígéred, hogy ha az én pénzem nem lesz elég, felpótolod? De ne mondd meg Anyának, mert tudod, hogy felidegesedik, és akkor veszekedik: blüblüblü…

Délelőtt. Anya, láttam a piacon egy pónit, amikor Mamával zöldséget vásároltunk. Igazi plüsspóni, rózsaszínű, tudod, hogy ez a kedvencem, és cumija is van neki, mert még nagyon kicsi. Na, arra gondoltam, hogy a három zöld lejemet, a tizenegy sárga lejemet és a fél marék fehér lejemet felpótolod, akkor meg tudjuk venni, mert nem drága, csak négyezerszáz lej, Mama mondta. Tudod, Anya, ha megvesszük, akkor az ágyamban alvó póninak lesz kislánya, a másiknak pedig unokája. Megígérted, hogy ha az óvodában ügyes leszek, veszel nekem egy pónit, s az évzárón is mindkét versemet hangosan elmondtam. És azt is megígérem, hogy este fogat mosok, és nem az új rózsaszínű félcipőben fogok játszani az udvaron, s biciklizni, mert akkor lemegy róla a lakk, hanem a vászoncipőben, mert az a játszó cipőm. De ugye, Anya, hogy megígéred, hogy megvesszük azt a kicsi rózsaszínű pónikát a piacon? És ugye, hogy nem mondod meg Apának, mert tudod, hogy azt mondja, hogy kell a pénz benzinre, hogy a nyári vakációban hozzuk haza Julcsit, és menjünk haza baróti Mamához és Tatához?

Délben. Tata, a piacon láttam egy pónit, pont olyan rózsaszínűt, plüssből, amilyen még kettő van otthon. Arra gondoltam, hogy ez a kicsi póni lenne az egyiknek a kislánya s a másiknak az unokája. Tudod, ez olyan icipici, olyan manópóni, még cumija is van neki. De nem elég a pénzem, mert csak három zöld lejem van és tizenegy sárga lejem és fél marék fehér lejem, gyere, számoljuk meg, és pótold fel, mert akkor meg tudjuk venni azt az édes kicsi pónit. Megígérem, hogy ha felpótolod a pénzemet, bejöhetsz a szobámba, amikor Mamával rajzolunk, és nem fogom többet azt mondani neked, hogy nagy tudós vagy és azt sem, hogy okostojcsi vagy. És azt is megígérem, hogy ezután is megmosom a hátadat, amikor fürdesz, és hagyom, hogy nézzed a kedvenc filmedet, mert mi Mamával a másik szobában fogjuk nézni a rajzfilmet. Nem olyan drága az a kicsi póni, Mama azt mondta, hogy csak négyezerszáz lej. Apa és Anya csak aprópénzt adott, mert tudod, hogy Apának benzint kell venni, Anya pedig mindig ideges, s veszekedik, hogy: blüblüblü…

Este. Apa, Anya, Tata, gyertek, nézzétek meg, Mamával megvettük a pónit! Azt, amelyiket a tegnap láttuk, amikor Mama bevásárolt a piacon. Nézzétek meg, igazi rózsaszínű, plüsspóni, és egy kicsi cumija is van neki, mert ő még nagyon kicsi! A másik póni, amelyik otthon az ágyamban alszik, az lesz az anyukája, s amelyik a másik ágyban alszik, az lesz a nagymamája. Most már együtt van az egész család! Alig várom, hogy hazamenjünk, hogy együtt legyen az egész pónicsalád! Még Barninak is megmutatom, de nem hagyom, hogy elvegye, mert amilyen sütyü, beviszi a házába, s mind megtölti őket kutyaszőrrel és bolhával! Szeretlek titeket!