LeFéSZbukolTam...

Május 26.
Ketten az elsők
Hatvan évvel ezelőtt Tenzing és Hillary vagy fordítva, Hillary és Tenzing feljutott a világ tetejére. Azóta is sokszor faggatták őket, valójában melyikük volt az első a Mount Everesten. A válasz mindig kitérő, de egyértelmű volt: ketten voltak egy csapatban, egyszerre ért fel mind a kettő. Hiszi a piszi, de fillentésük felemelő... Elgondolom, mennyire szép és bajtársias lett volna, ha Armstrong és Aldrin is ezt mondja a Holdról. Persze ők ezt  már csak az indiszkrét kamerák miatt sem állíthatták. Engem viszont izgat a kérdés: vajon csak a kamerák miatt?

Május 28.
Tolmáccsal és tolmács nélkül
Feleségem magyarul beszél, én meg székelyül. Van az úgy, hogy tolmáccsal sem értjük meg egymást

Június 14.
„Mint oldott kéve”
A mai lapban olvasok egy apróhirdetést: „Halálának tizenhetedik évfordulóján szeretettel emlékezünk id. ......................re. Családja Erdélyből, Magyarországról, Németországból, Svédországból.” Hát ami azt illeti, alaposan szétszóródtunk. Még szerencse, hogy itt van a haza a magasban, az internet, a fészbukdzseneréjsön. Amelyeken – reméljük! – nem csupán a múlt, az emlékezés, a nosztalgia köt sokunkat a nagyvilágból össze.

Június 15.
Fogyunk, fogyunk, fogyogatunk
Egyetlen évben kolozsvárnyi lakosság hagyja el az országot – állítja a mai Hirkereső. Én pedig már két évtizede számolom, hogy NAPONTA egy magyar család int búcsút Kolozsvárnak. Két régi aranymondás jut a most az eszembe. Szép ország ez a miénk, csak az a baj, hogy lakják. Továbbá: aki utolsónak távozik az országból, zárja el a csapokat, és oltsa le a villanyt.

Június 23.
Haladok én is a korral
Az idő telik, én pedig süketülök. Már a feleségem gondolatait  sem hallom.

Június 25.
Kis család a nagy Duma mentében
Fruzsina néni öt nyelven is fecseg. Akár a felszín. Öcsi bácsi meg tíz nyelven is hallgat. Akár a mély.

Július 4.
Világosul lassacskán az elménk
Világnemzet lettünk a világhálón. De ahhoz képest, hogy már régecske FELvilágosodtunk, a MEGvilágosodásra még várnunk kell egy picit.

Július 17.
Régi  mese mai heppiendje
Csaptak egy nagy lakodalmat, és addig veszekedtek, míg el nem váltak

Augusztus 6.
Kutyajegyzék készül Kolozsváron
Kíváncsi voltam, nagykutyák  vagy kiskutyák, főkutyák vagy alkutyák kapják-e a mikrochipet és borsos áron még útlevelet is hozzá. A mai újság szerint mindegyik megkaphatja, ha a gazdija elég tágasra nyitja a pénztárcáját. Mert kutya ugat, de pénz beszél. Útlevél már lesz, állampolgárságnál ma még nem tartanak.

Augusztus 8.
Szülinapra
Hatvanhat éves lettem én,
Szegénylegény a Net egén,
irkász-firkász.

Nem kell már Magyar, sem
Székely Vágta,
Gyakorta ér a Házsongárdba’
besteeste.

De mért van, hogy az Idő nógat,
Korbáccsal hajszol versenylónak???
Oké,
zsoké!

Augusztus 25.
Hangerő
„A beat nem arról szól, hogy művészetet hozzon létre, hanem hogy ordítson”. Szörényi Levente szavainak a kolozsvári közönségtalálkozón én magam  is fültanúja voltam. De nekem egyik halk szavú költőnk jutott eszembe, aki éppen a beatkorszak  delelőjén suttogta az olvasó fülébe: „Ne ordíts, a világ nem süket”.

Szeptember 4.
Vagy-vagy
Verespatak csupán egyike az ember által kifosztott természet jajkiáltásainak. A saját identitásunkat is el kell már döntenünk végre: Homo sapiens, vagy mohó sapiens?

Szeptember 8.
Székelyföld–Brassó
Székelyföldet Brassóhoz, vagy Brassót a Székelyföldhöz? Költői a kérdés, Brassó mindig is tele volt székelyekkel. De a székelyeket miért akarja Ponta pont a brassóiakkal régiósítani?

Szeptember 17.
Kitűző a betűzőknek
Nyomtatott kitűzőkkel eddig többnyire tudományos konferenciákon találkoztam. Ma reggel premier az utcán: egy első osztályos kisokos is kitűzővel jött szembe velem kézen fogva a nagypapával. Az iskola felé tartva be nem állt a szája, komputerekről tartott előadást a bácsikának.

Szeptember 20.
Ellopott identitások
A természeti népek sokáig óvakodtak a fényképezőgép lencséjétől. Azt hitték a boldogtalanok, hogy az egy varázsszem, ami ellopja az ábrázatukat. Tegnap hallottam tanárok között, hogy ha ábrázatokat nem is, identitásokat annál divatosabb ellopni mostanában. Pontosabban az identitást jelző személyi számot, a CNP-t, amelynek illetéktelen birtokában itt-ott számos előnyhöz, kedvezményhez lehet hozzájutni. Amit a „leszámozott” kárvallottak már eddig is többször megtapasztaltak. Ha már ilyen világban élünk – „cine pe cine” –, legyünk óvatosak. Ne tegyük közszemlére, inkább üljünk le a CNP-nkre.

Szeptember 26.
Nix dajcs
Meg lehet a német nyelvet tanulni egyáltalán? – kérdezte tőlem egy szkeptikus kollégám Tordán. Megtanulni biztosan nem lehet – válaszoltam némi töprengés után –, de a német nyelvet BESZÉLNI attól még lehet.

Október 2.
Parancsolj, Bodri!
A kolozsvári kutyamenhelyen több helyet BIZTOSÍTANAK – nyilatkozta néhány perce a rádióban városunk egyik elöljárója. Egészen érdekes megközelítés. A siralomház nyakszorítóval megfogott klienseinek még több helyet BIZTOSÍTANI.

Október 5. – Fűtéstámogatás
Egy fiatal angol fizikus igazolni látszik Madách Imrének a fagyhalálról szóló vízióját. Emberünk számításai szerint ha a hőtan törvényei még mindig állanak, a pokolnak  már régen be kellett fagynia... Namármost, mivel az energiaválság alternatív megoldásai nemcsak itt fent, szűkösek azok odalent is, Luciferéknek fagypont alatt is főhet a fejük. Amíg kora télen és szezonelőn eldönthetik: egy kis fűtéstámogatásért ki az ördöghöz folyamodjanak.

Október 9.
Baba Novac
Keresi a rendőrség a magyarokat sértő kolozsvári szoborfelirat eltűntetőjét – olvasom az egyik hírportálon. A cikk szerint – és valószínűleg igaza van – a kolozsvári exbíró engedély nélkül, törvénysértő módon piszkált hozzá egy műemlékhez. A rendőrség pedig akkoriban „elfelejtett” nyomozást indítani. Azzal, hogy ezt most megtette, gyakorlatilag egy régebbi törvényszegést próbál törvényesíteni. Mivel pedig a napnál is világosabb, hogy etnikai gyűlöletet szító és törvénytelen köztéri feliratról van szó, nem szeretnék a kolozsvári rendőrök bőrében lenni, amikor a tettest, vagy tetteseket esetleg felderítik. Baba Novacot a törökök javára elkövetett árulásért ítélték halálra. A szerb szabadcsapatvezér – a krónikások szerint haramia – „törököt fogott”. Az a gyanúm, a kolozsvári rendőrök is „törököt fognának” a tettesekkel!

Időutazás
A mai tapasztalatunkkal és bölcsességünkkel kellene elölről kezdjük – álmodozott az egyik nyugdíjas sorstársam. Nem rossz gondolat, de kissé irreális – válaszoltam akkor. A realitás csak később jutott az eszembe. Mármint az, hogy egyszeri és megismételhetetlen pályafutásunkat számtalan elődünk és ősünk felhalmozott tapasztalataival kezdtük. Ha az öreg harcossal legközelebb találkozom, elmondom neki, ne visszafelé, hanem előre gondolva álmodozzunk. Tegyük közzé a tapasztalatainkat, hogy az utánunk jövőknek ezzel is könnyebb legyen.

Október 17.
A teremtés nyolcadik napja…
(Mózes után, szabadon)
Első nap teremté Isten az eget és a földet, elválasztá a sötétséget a világosságtól. Második nap teremté Isten a mennyboltot és a vizeket. Harmadik nap teremté Isten a  füveket és a fákat. Negyedik nap teremté Isten a Napot, a Holdat és a csillagokat. Ötödik nap teremté Isten a vízi és a repülő állatokat. Hatodik nap teremté Isten a szárazföldi állatokat, no meg saját képmására, az embert. És látá  Isten nap mint nap,  hogy amit teremtett, az jó. De elfárada és megpihene Isten a hetedik napon.
Nyolcadik nap Isten képmása, az Ember is rájött, hogy a teremtés jó. De nem éppen  annyira jó, hogy imitt-amott még ne lehessen igazítani rajta. A  nyolcadik napon Isten  képmása hozzálátott, hogy Isten teremtését feldúlja és feltrancsírozza.
 
Október 25.
Ej, mi a kő!
Sziszüphosszal kezdődőleg elvarratlan ügyeknek is bővében vagyunk. Csak görgetjük magunk előtt a sziszifuszi kősziklákat, pedig fel is darabolhatnánk, félre is lökhetnénk őket.

November 4.
Kicsiben és nagyban
Ünnepeltek törökéknél: a Boszporusz mélyén felavatták az „eurázsiai” csalagutat. Törökországnál jóval kisebb szép hazánkban aluljáró készült el a szentgyörgyi állomáson. Mifelénk meg a kolozsvári Horea úton éppen most fektetnek le kábeleket járdahosszan. Szép lassan és részletekben, de itt is, ott is hurcolkodunk a föld alá.

November 6.
Sörtések az éjszakában
Most mondják a rádióban, hogy sörtés turisták voltak kíváncsiak az elmúlt éjszaka a kolozsvári Kálvária környékén a műemlékekre, de a monostori betonsivatagba betévedt vaddisznókat végülis a Rózsák parkjába terelték át. Noha a sörtések útvonalát ezúttal nem sörétes puskákkal biztosították, urbanizálódó barátaink helyzete még a Rózsák parkjában sem kimondottan rózsás. Sőt mintha a kálváriájuk nem mögöttük, hanem még előttük állna...

November 22.
Már a tordai Jósikában is hemzsegnek az okostelefonok. Megértük, hogy a használatukra diákok kapatják rá a tanárokat, akiknek igencsak szaporázniuk kell a lépést, ha nem akarnak ebben (is) lemaradni.

November 23.
Gittegylet mint demokratikus társasjáték
A nap híre, hogy a meglévő több száz mellé  újabb „rommagyar” szervezet alakult. A társulási és szervezkedési szabadság  persze alapvető emberi jog, és igen sok klubra, egyletre, alapítványra szükség is van, létüket és az elnyert támogatásokat fontos közhasznú munkákkal igazolják. De igen sok közülük mégis csak a Pál utcai fiúk  hírhedt gittegyletéhez hasonlatos. Ahol mindenki vezérkedik, legalábbis tiszti rangokkal ágál, a fiúk közül a legkisebb és a leggyengébb, Nemecsek az egyetlen közlegény. Nos az ilyen újdonsült gittegyleteink vezérkéiket és tisztecskéiket emlékeztetném arra, hogy a gittegyletben nemcsak gyűlésezni és fontoskodni kellett, hanem rágni is. Rágni és rágni, naponta és szorgalmasan. Hogy a névadó paszta nehogy kiszáradjon. A kiszáradt giitegyleteinket pedig legjobb lenne – vezérkéikkel és tisztecskéikkel együtt – egyszerűen kigittelni...

December 2.
Kínaiak, székelyek, csángók
Nemcsak jönnek a kínaiak – például hozzánk –, hanem mennek is. Például a Holdra. Na nem most rögtön, hanem majd 2024 körül. De maguk helyett az első csángót már most elindították arrafelé. Bolyongó csángónk két hét múlva meg is érkezik Szelénéhez. De a derék kis sárgák nemcsak a csángóktól, hanem a székelyektől is inspirálódnak. Amiről eddig itt szó esett, a Csang-o-3 holdszondájukat ugyanis a Hosszú Menetelés nevű rakétával röpítették a világűrbe.

December 5.
Micu-lásunk
Mikulásunk, nea Nicu,
Nem volt sudár, chiar mai micu.’

Úgy járkált ő házról házra,
Mindig üres volt a zsákja.
Azért üres, mondta Nicu,
Mert a zsákom ezer liku.

Cudar zsákod, mondták neki,
Mikor lesz már végre teli?
Ajándékot ha nem kapunk,
Még a végén meglikgatunk!

Zsákja után nea Nicu
Így lett ő is ezer liku.

Krajnik-Nagy Károly