Koszovó – precedens a Székelyföld számára?

Noha a világrend teljes építménye ellentmondó logikai alapokra épül (a terület integritásának elve versus a népek önrendelkezési joga), a rosszul értelmezett (geo)politikai korrektség megszállottjai leszögezik: nincs törvényes alapja Koszovó függetlenségének.
Holott a törvényes megalapozás már több mint tíz évvel korábban megvolt, és alapul szolgált a NATO-beavatkozásnak. Akkor hozták létre, amikor Milosevics és szerb ultranacionalista cinkosai elkezdték a mészárlást Horvátországban, Boszniában és Koszovóban, amikor holttestek ezreit rejtették közös sírokba. A belgrádi civil társadalom soha nem tiltakozott az öldöklés ellen. Koszovó függetlenségét már rég eldöntötték, csak éppen várták a megfelelő pillanatot. A nemzetközi közösség úgy hitte, a Belgrád és Pristina közti tárgyalások révén sikerül megoldást találni. Nem sikerült.
Koszovó csak akkor lesz precedens a Székelyföld számára, ha a román politikusok számára a milosevicsi népirtás válik precedenssé. Egyébként a székelyek autonómiát kérnek. Az autonómia nem függetlenséget jelent. És ha törvényes úton, tárgyalások alapján megkapják a románoktól, Koszovó függetlensége akkor sem lesz precedens. Nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a csendes Romániában valami előzmények nélküli történik. 1999-ben a politikai osztály megoszlott annak mentén, hogy a NATO beavatkozzon-e vagy sem Milosevics Szerbiájában. Egyik oldalon álltak a kormányzó pártok (a PNŢCD, a PNL, az RMDSZ, a PD), a másik oldalon az ellenzék és Milosevics támogatói (a PSD és a PRM). Azonban a kormánypártok álláspontja – egyéb tényezők hatására is – azt eredményezte, hogy a hatalmon lévők elveszítették a közvélemény támogatását, és végül a választásokat is. Ugyanez történt Emil Constantinescu akkori államfő népszerűségével.
2008-ban az összes román párt a függetlenségellenes táborba tömörült, az RMDSZ pedig az egyetlen alakulat, amely üdvözli Koszovó függetlenségét. Ez az ellentmondás konfliktushoz vezethet – pedig épp ez a meghatározása a törésvonalnak. Az etnikai törésvonal csak most válhat valósággá, miután 1990 márciusában, Marosvásárhelyen sikerült elkerülnünk. Úgy tűnik, most súlyosabb a helyzet, mivel a székelyek minden korábbinál hangosabban kérik az autonómiát. Mindig azt mondtam, hogy az autonómia problémája csak akkor lesz aktuális Romániában, amikor a románok felkészülnek arra, hogy tárgyaljanak róla. A mostani reakciókból látható, mennyire felkészültek. Ezért a székelyek az európai fórumokhoz fordulnak, tudván, hogy azok a jelenlegi kontextusban rendkívül érzékenyek az etnikai kisebbségek problémáira.
Noha a PRM jelentéktelenségre ítélt pártnak tűnt, most Corneliu Vadim Tudor megsokszorozódásának lehetünk tanúi. Őt nemcsak az opportunisták utánozzák, hanem a látszólag józan politikusok is. Nemcsak Guşă, hanem Băsescu, Tăriceanu, Geoană, Boc, Orban és mások imitálják. Ha a PRM újjászületik, honnan veszi el a szavazatokat? És ha a PSD nacionalistává válik, honnan vonzza el a szavazatokat? Megvannak az előfeltételei a politikai erők újrapozicionálásának, és ez választási évben történik. Ha a Székelyföld autonómiája választási téma lesz, összedől a Cotroceni-, és a Victoria-palota minden számítása. A választási stratégák helyét átveszik a nacionalista gyűlölet manipulációjának szakértői. A kisebbségellenes érzületekkel való manipuláció szakértőinek segítségével Koszovó precedenssé alakítható. És precedens nélküli helyzet alakulhat ki, ha bizonyos politikusok a cigányellenességet is kihasználják. n Dan Pavel

(Ziua, 2008. február 25.)

A szöveget fordította: Fall Sándor