Kormányválság Magyarországon

A válság oka

A válság közvetlen kiváltó oka a szabad demokrata egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes leváltása volt. Ám valójában a korábbi kormánykoalíció mozgásterét a 2008. március 9-i népszavazás szűkítette le, ugyanis a kabinet néhány egészségügyi és oktatási intézkedését a lakosság nem várt mértékben utasította el. Ennek következtében egyértelművé vált, hogy Gyurcsány Ferenc intézkedéseit a magyar társadalom nem reformként éli meg, a megszorítások értelmét nem látja. Magyarország várhatóan egy újabb népszavazás elé nézett volna, melyen a kormány egy másik sarkalatos intézkedését törölték volna el. A társadalombiztosítás átalakításáról van szó.

A tervek szerint 49 százalékig beengedték volna a magántőkét az alapellátás biztosításába. A kormány népszerűtlensége miatt azonban a társadalom ezt a módosítást is elutasítja, ráadásul mind a szakma, mind a szakszervezetek az eltörlés mellett kampányoltak volna. Az újabb politikai kudarcot elkerülendő döntött az MSZP a korábban általa kétszer is megszavazott törvény módosítása mellett. Ez azonban a kormánykoalíció eredeti felállásában komoly presztízsveszteséggel járt volna. Ezek után felmerül a gyanú, hogy a most kialakult válság és a kisebbségi kormányzás ötlete valójában olyan egyeztetett forgatókönyv alapján zajlik, melyben a két kormányzó párt új politikai felállásban, külön-külön és arculatot változtatva próbálja megszólítani saját valamikori szavazóbázisát.

Az új helyzetben az MSZP miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek továbbra sem kell tartania előrehozott választásoktól, ugyanis a kormányon kívülre kerülő SZDSZ a parlament feloszlatását megakadályozná. Ennek oka, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a kisebbik kormányzó párt nem jutna be a parlamentbe. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc és az MSZP volt szavazóbázisa felé ezek után azt kommunikálhatja, hogy a kormányzati kudarcokról és a népszerűtlen intézkedésekről egyedül az SZDSZ tehet, és ezentúl már nem kell cipelniük a koalíció terhét.

Az SZDSZ kormányválságban való érdekeltségének talán legfontosabb eleme, hogy a politikai vihar ideiglenesen megmentette a párt elnökét, Kóka Jánost is a bukástól. A kisebbik párt vezetője az ország legnépszerűtlenebb politikusai közé tartozik, pártja támogatottsága egyes közvélemény-kutatások szerint 1 százalékra (!) csökkent. Ráadásul az ellenzéki média kiderítette, hogy Kóka János elnökké választása során csalásokra került sor, ami számára rendkívül kínos helyzetet teremtett. Ebben a helyzetben már csak idő kérdése volt, hogy a párt belső ellenzéke Fodor Gábor vezetésével mikor fogja leváltani őt. A jelenlegi helyzetben azonban Kóka János fel tudja mutatni: ő vezette ki a pártot a koalícióból, az ő elnöksége alatt bizonyosodott be, hogy a reformok számukra fontosabbak, mint a hatalom. Ezzel Kóka János, aki vélhetően a kormányon kívül is Gyurcsány Ferenc egyik legfontosabb támogatója lesz, valójában Fodor Gábor számításait próbálja keresztülhúzni azzal, hogy megszólítja a párt életében fontos szerepet játszó értelmiségi holdudvart

A túlélés eszköze

A nyilvánvalóan végképp hiteltelenné lett koalíció felváltásának természetes módja a parlament feloszlatása vagy a kormány lemondása lenne. A parlament köztársasági elnök által történő feloszlatása csak kivételes esetben történhet meg. A kormány lemondása pedig – amely az EU régebbi tagállamaiban hasonló esetekben természetes lenne – olyan politikai kultúrát és kvalitásokat feltételeznek, amelyek ez esetben hiányoznak. Sőt úgy tűnik, hogy – paradox módon – Gyurcsány Ferenc és Kóka János ideiglenes politikai túlélését éppen a kormányválság fogja biztosítani. Az új helyzet azonban komoly kockázatokkal is jár, ugyanis csupán taktikai manőverről van szó, ami az alapvető gondokat nem oldja meg.

A kormánykoalíció válságának és népszerűtlenségének igazi oka ugyanis a kormányzási kudarcok sorozata, a valós reformok elmaradása és a kormányzati szereplők hiteltelensége volt. A magyar államapparátus állapota, a drámaian megnövekedett államadósság, a vártnál magasabb infláció és a „legalacsonyabb gazdasági növekedésű EU-tagállam” problémái továbbra is fennállnak. Ráadásul az új mostani kormánynak azzal is szembe kell majd néznie, hogy a külföldi befektetők kockázatosnak tartják a kisebbségi kabinetet. Ennek következtében nem zárható ki, hogy átmeneti elfogadottságnövekedés után a két párt népszerűsége ismét csökkenni fog. Várhatóan hamarosan kiderül ugyanis, hogy Magyarország ügyeinek vitelében a kisebbségi szocialista kormányzás semmilyen érdemi változást nem jelent. Az MSZP és az SZDSZ problémáit továbbá növelheti, ha az ellenzéki konzervatív Fidesz kitart amellett a visszafogott stratégia mellett, mely egyrészt zár a magyarországi radikális jobboldali jelenségek előtt, másrészt szinte minden témában konkrét szakmai javaslatokat és programokat fogalmaz meg, egyre inkább sugallva kormányképességét.

A mai magyarországi kormányválság leginkább Gyurcsány Ferenc és Kóka János politikai túlélésének eszköze. A konfliktus látszata mögött összehangolt politikai lépéssorozat zajlik, melynek során mindkét politikai erő próbálja karakteresebbé tenni saját arculatát, ezáltal visszanyerni elveszett szavazóinak százezreit. Szoros és összehangolt együttműködésük továbbra is fennmarad. Ugyanakkor az új politikai helyzetben egyáltalán nem látszik, hogyan akarják orvosolni a valós gazdasági és társadalmi problémákat. A két vezetőnek a politikai számonkérést minden bizonynyal csak ideiglenesen sikerül elhárítania.

Budapest Analyses