Könyvespolc: ezredvégi időutazások nyolc dokumentummal

A helyét és értékeit kereső ember Szőcs Géza, a korforduló pedig a rendszerváltás időszaka: a beszélgetőkönyv és dokumentumgyűjtemény elsősorban a zaklatott kilencvenes évek politikus-költőjére fókuszál.

A használt sorrend korántsem véletlen, a könyv elsősorban a közéleti Szőcs Gézát mutatja be, irodalmi kitérőkkel persze, hiszen Szőcs Géza, a közéleti nem választható el Szőcs Gézától, az irodalmitól és fordítva. (Mi sem példázza ezt jobban, mint az a nagyváradi RMDSZ-értekezlet, amelyen, mint a kötetben megszólaló Balázs Sándor professzor, az RMDSZ egykori Kolozs megyei elnöke felidézi, Szőcs „az aktuális témához kötődő, arra közvetlenül reagáló, igen míves” költeményt írt és olvasott fel.)

No és akkor arról, hogy miért is szusszanhatott fel elégedetten Farkas Wellmann, miközben összegzett. Az Amikor fordul az ezred roppant munkás könyv, a dokumentumanyagok felkutatása, áttanulmányozása, összeállítása, felosztása, rendszerezése, az interjúk készítése és tematikai mellérendelése nem kis teljesítmény. A kötet gerincét nyolc fő dokumentum adja, azok, amelyeket Farkas Wellmann Endre, mint a bevezetőben írja, fontosnak, jellemzőnek érzett a „20. század utolsó két évtizedére nézve, másrészt arra a költőre nézve, akinek az életéhez kötődnek.”

E dokumentumokat számos, valamiképpen hozzájuk kapcsolódó, széles műfaji skálát befogó szöveg egészíti ki s az egyes szövegrészeket (melyeknek szerzője vagy főhőse Szőcs Géza) interjúrészletek tarkítják. A beszélgetések 2005 és 2008 között készültek és javarészt az egyes dokumentumokhoz szolgáltatnak kiegészítést, magyarázatot, személyes hátteret és vélekedést.

Mindebből talán kitűnik, hogy a meglehetősen vaskos, 383 oldalas kiadvány roppant munkás könyv az olvasó számára is, akit mégis arra biztatnánk itt, ne szegje kedvét a nem ritkán széttöredező szerteágazás: a beszélgetések igen életszerűek és életszagúak, gyakran pezsgő humorral, metsző iróniával és szókimondással tarkítottak, így a legsúlyosabb téma is szórakoztató olvasmánnyá lesz. Merthogy az érintett témák azért fajsúlyosak, összetettek, odafigyelést igénylők: a kötet Szőcs Géza 1985-ben, egy kisebbségi világszervezet létrehozására írt javaslatával indít és Darvasi László ’95-ös, az ÉS-ben megjelent Szőcs Géza című szövegével zár, az átfogott időintervallum persze nemcsak a kilencvenes évek közepéig tart, hanem elnyúlik egészen 2008-ig, a beszélgetések lezárultáig.

Közben szó esik az Ellenpontok történetéről, a Páneurópai piknikrol, arról, hogy milyen előnyökkel járhatott volna a kilencvenes évek elején, ha például „minden erdélyi magyar buzinak deklarálja önmagát”, hogy miért köthet gúzsba az erdélyi egységmítosz, hogy milyen szimptómákat hoz magával a múlttisztázás társadalmi méretű elmaradása, és hogy vajon születésünktől kezdve nem foglalunk-e közterületet, és kérhetünk-e kárpótlást a különféle szolgáltatóktól, ha igen.

És persze a dokumentumok, szúrópróbaszerűen: Az RMDSZ szervezeti és funkcionális újjáépülésének programja, Felhívás egy 1956-os emlékmű ügyében, El lehetett volna-e Trianont kerülni?, 2482 km, avagy a Duna virtuális köztársasága, Kiáltvány Königsbergért, vagy a járulékos szövegek közül e sorok szerzőjének két kedvence: a Kilenc várost vásároltam vissza Fanus Neagutól (amelyben a szerző kilenc erdélyi várost vásárol vissza jelképesen egy-egy fél deci vodkáért a román írótól), illetve a Levél Bassam Salehnek (amelyben Szőcs a magyarországi lét és erkölcsök furcsaságait veti egybe a közel-keletiekkel).
Az Amikor fordul az ezred tehát amolyan szöveggyűjteményként is ajánlható az erdélyi olvasónak, amelyet, ha imitt-amott felüt alkalomadtán, biztosan gondolatébresztő olvasmányokra lel, egy kis intellektuális időutazást tehet önnön (közel)múltjában, s olykor talán jövőjében.