Kirándulás, képpel és hanggal

Bár az is igaz, hogy keleten azért eléggé komorak a fellegek. Na, nem akarsz vezetni egy kicsit? Vasárnap van, ünnep, látod, hogy alig lézeng az úton egy-két kocsi. Nem, nem, persze, minek is ülnél ide, gondolhattam volna, igazad van, minek is tanulnád meg vezetni ezt a koszos dácsiát, ha egyszer majd szükséged lesz rá, s Isten őrizz, én nem leszek, vagy valahol máshol, akkor majd sírhatsz, hogy mitévő legyél. Na, az autópályán sem? Ott nincs sem szekér, sem traktor, sem szembejövő forgalom… Jól van, jól van, nem erőltetem, majd egyszer megteszi helyettem az élet, csak arra lennék kíváncsi, hogy vele miként vitázol majd, s hajlandó lesz-e végighallgatni magyarázataidat. A franc egye meg ezt a szeszélyes időjárást, olyan, mint egy hisztis fehérnép, amikor a legjobb kedve volna, akkor cseszik ki az emberrel. Na nézd meg, hogy hull, ez maga a tökéletes felhőszakadás, vajon lehúzzak-e jobbra, nem, nem mégsem, valahol olvastam, hogy az autópályán jobbra leállni kész öngyilkosság, mert a marhák csak nyomják, csak nyomják, s mire észreveszik a sárga villogót, már késő. Nem, ez még nem az a hasadék, ez a túri, mindjárt megkerüljük a hegyet, és ott leszünk, még jó, hogy megcsendesedett az eső.

Na, akkor most lemegyünk a völgybe, mint az igazi városiak, akik egyetlen lépést sem tesznek gyalog, lusta, dög, úrhatnám tetű népsége… Jól van, jól van, nincs semmi bajom a városiakkal, nem azért mondom, csak olyanok, na, maradjatok nyugodtan, mert nem olyan vészes ez a lejtő, mindjárt lent vagyunk. Készítsétek elő az esernyőket, az esőkabátot, sétáljunk egy kicsit. Hogy, nem akartok kiszállni? Akkor minek jöttünk ide? Olyanok vagytok, mint valami finynyás nyugatiak, beülnek a kocsiba, odarendelik a zabát, s ájuldoznak, hogy jé, hogy jú, hogy hú, s hogy tök jó, s hogy nini, az ott egy elefánt, az egy oroszlán, az ott egy tehén, tova egy bivaly, s ott legelnek a juhok, maholnap a Himaláját rendelik házhoz… Hogy? Más úton menjünk hazafelé?

Rendben, legalább világot látunk a folyó mentén, bár igaz, hogy a benzin kezdett megsárgulni, s nem biztos, hogy kitart. Majd lesz valahogy, útközben csak kerül egy kút. Figyel rám valaki? Itt kell letérni, vagy odébb? A térképet természetesen a konyhában hagytuk, az asztalon, végül is ott a helye nem? Na, nem baj, megkérdezem ezt a bácsit. Nem, uram, vissza kell térniük, s vagy húsz kilométert előre, majd balra, be a hegyek közé, igen, azon a köves, zötyögős úton. Na ugye kérdeztem, hogy nem kell-e letérni jobbra, most akkor szépen vissza húsz kilométert, mert ismeritek a szűkebb szülőföldeteket, az egyszer biztos.

Még jó, hogy erre hosszúak a lejtők, úgyhogy leállíthatom a motort, hadd guruljunk pár kilométert ingyen, vagyis takarékoskodjunk az üzemanyaggal, mert most már egészen sárga, vagyis a lámpa, s egészen biztos, hogy nem tart ki az operáig. Oda kell érnünk hétre, nincs mese, a szentegyházi gyermekeket látni és hallani kell! Elkéstünk egy kicsit, de nem baj, gyertek már, igyekezzünk, annyit készülődtök, mint valami menyasszonyok. Mire beérünk, lejár a hangverseny. Na végre! Ez igen, micsoda látvány, micsoda pazar látvány, vagy kétszáz gyermek a színpadon, kórus, zenekar, egytől egyig székely ruhában, és ezek a hangok, ezek a kristálytiszta gyermekhangok, én mindig lúdbőrös leszek tőle, s könny szökik a szemembe, de nem baj, köszönöm, Istenem, hogy magyarnak teremtettél, hogy ezt a gyönyörűséget láthatom s hallhatom. Dalok, dalok és dalok, játékosan, gyermekesen, tartásosan, méltóságteljesen, magyarul, románul, törökül, németül, franciául, spanyolul, hallja ezt valaki a multikultisok közül? Most menjetek értük, most hozzátok ide, hogy lássák, s hallják a barmok, a színvakok, a süketek, hogy mi fán terem az igazi sokszínűség s az egymás iránti igazi tisztelet. Kezitcsókolom, kérem szépen a lemezeket, mind a hármat, kétszer, egyszer haza, egyszer Kanadába, nem, ne adjon vissza a százasból, a visszajárót tegye az adományos ládikóba, használják egészséggel, s mondják meg az egész csapatnak, hogy öleljük őket. Na, maradjatok csendben még egy kicsit, ne rebbenjenek szét a hangok, velük érjünk haza, s térjünk nyugovóra.