Az RMDSZ aggódik, hogy az Európai Unióban egyre inkább felüti a fejét a nemzetállamok megerõsítésének igénye. Errõl Borbély László politikai alelnök beszélt Marosvásárhelyen, a Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány kisebbségi szemináriumán.
2013. szeptember 22., 18:562013. szeptember 22., 18:56
A rendezvényt követõ sajtótájékoztatón a politikus utalt rá, hogy bizonyos szélsõséges pártok, illetve a gazdasági válság miatt megerõsödött az elmúlt idõszakban az a nézet, miszerint meg kell erõsíteni a nemzetállamokat a nagy európai föderatív régiók kárára. Borbély kijelentette: “Ezt mi nem tudjuk elfogadni. A nemzeti identitás nagyon fontos, de a nemzetállamok ideje lejárt.” Ha ezt egy balliberális szemléletû politikus mondaná, nem volna benne semmi meglepõ. De egy keresztény etnikumot képviselõ politikus részérõl ez a szemlélet szokatlan. Mi a valóság, és mennyiben érint ez minket, Kárpát-medencei magyarokat?
Divatos mese
A nemzetállamtól való elhatárolódás az Uniót domináló szekuláris szemléletet tükrözi. Ez ma a nyugati eszmedivat. A kordivatok sokszor jelentettek zsákutcát a történelemben (legújabban 1989, 2008). A nemzetállam megkérdõjelezése ugyanakkor stratégiai jellege miatt érinti a román és a magyar politikát is. A stratégiai elképzeléseknél pedig igen hasznos az idõbeni tisztázás. Az RMDSZ esetében különösen, hiszen a szövetség sokéves tevékenységének eredõ vektora az erdélyi magyar politikában való széles körû csalódáshoz vezetett. Roger Scruton brit filozófus a Magyar Tudományos Akadémián tartott elõadásában Borbély Lászlóval ellentétes véleményt fogalmazott meg a nemzetállamok kapcsán. Gondolatvezetésében Scruton szembeállította az állam alulról jövõ legitimációját az államokra felülrõl rátelepített szabályozással, mely az egyirányú fogalmak mentén mûködõ EU-t jellemzi. Az Uniót a nemzet ellentéteként megjelenõ birodalomként definiálja, különösen problematikusnak tartva, ahogyan az új politikai elit kriminalizálja a nemzetet, félrevezetve ezzel a polgárokat. A “birodalom” felülrõl erõltetett intézményei – az elvi szubszidiaritás jótékony homályába burkolva – a nemzetállamhoz képest valójában átláthatatlanok és ellenõrizhetetlenek. A filozófus szerint az alulról legitimált nemzetállam nem problémát, hanem éppenhogy megoldást jelenthetne az eszmehiánnyal is küszködõ Unió válságában. Abban a válságban, amely – tegyük hozzá – nyilvánvalóvá tette a transzatlanti porondon zajlott politikai kísérletezgetések kudarcát, véget vetve a fogyasztói társadalom álmának.
A szélsõséges pártok az ebbõl fakadó csalódást és elkeseredést felkarolva erõsödhettek meg. Így tértek vissza természetszerûen a nemzeti öntudatok is, mely folyamat leállítására az európai teret domináló szekuláris véleményformálók erõfeszítései kevésnek bizonyultak. Ezért kell nekik új mese, új ideál. És amíg a posztmodern Benedek Elekek az új birodalmi mesét irodáikban megfogalmazzák (jelenleg ezen dolgoznak), addig a “politikailag korrekt” trendõrök és a befolyásos érdekközpontok aggódnak, nehogy visszavegye a terepet a nemzet az Európai Bizottságtól, a remény az álmoktól és a természetesség a mesterkéltségtõl.
Isten, nép és család nélkül
A nyugati fõáram nem akar nemzetállamot látni. Istent végképp nem, de a férfi-nõ egységében meghatározott családot sem tûri. Csak az individum jöhet szóba. A magányos áldozat, a vonzó hölgy és az egyedülálló farkas, akik a titkos mesék hatására meg fogják majd menteni a világot. Ez a szemlélet az internacionalizmusban véli megtalálni a megoldást, miközben tömegekre meg elitekre (amelyek persze õk...) osztja a világot. Ebben a konteksztusban olvasandó Borbély László “aggódása” és a nemzetállamok idejének lejárását hirdetõ RMDSZ-es állásfoglalás.
Mit ér a nemzet? A szekulárisok számára nem sokat. Körülbelül annyit, mint egy statisztikai elem. Persze ezt így nem jelenthetik ki egyenesen, mert akkor elveszítenék a pozícióikat. Az emberek kiábrándulnának szofisztikus megnyilvánulásaikból, és nem választanák õket újra. Ezért inkább kettõs játékot ûznek. A nemzetállamok szövetsége helyett egy globális méretû individualista társadalmat akarnak építeni. Egy Münchhausen bárói képességekkel rendelkezõ meseimádó piramist, mely a spanyolviasz mielõbbi feltalálásában és a saját hatalmában bízva félresepri a keresztény hitet és mindenféle objektív hazugságokkal igazolja meritokratikus önmagát. Aki pedig a föderatívszerû piramisépítést nem pártolja, az maradi, elavult, csökönyös és náci! Ezért sztálinozták és hitlerezték Orbán Viktort, minden eszközzel le akarván járatni, amiért becsüli a magyar nemzetet és promoválja a keresztény értékeket. Góliát csicskásai ezt nem tûrik. Õk azután is náciznak és rezsimeznek, hogy
De hát kit érdekel az igazság, mikor a tömeget bármivel lehet etetni! – mondják magukban ezek az önigazolt bölcsek, a “független” és “objektív” illúziókergetõk. “A Magyarországon történteket a saját nézõpontjukból értelmezõkre nem érdemes haragudni. Hazudnak, persze, ez kétségkívül igaz (...), de meglepõdni ezen talán nem érdemes.” (Orbán Viktor)
Ez a nemzetpolitikát elavultnak tekintõ szemlélet alkotta a Tavares-jelentést is, látszatokat szolgáltatva az EU-nak arra, hogy a “szövetséges alapszerzõdések” világából önkényesen átlépjen a “politikai hatalomgyakorlás” világába. És ezt Markó Béla szerint a magyar kormánynak vakon el kellett volna fogadnia, alávetvén Magyarországot a trendnek. Miért? Mert a trendõröknél a hatalom, és ugye a hatalom... óh! (akit bõvebben érdekel, olvassa el a Markó Béla, az EU és az igazság címû írást, Szempont, szeptember 6.). Nos itt állunk. A nézetnél, amely jellemzi az RMDSZ politikaformálóit és a Gyurcsány–Mesterházy–Bajnai-vonalat egyaránt. És aminek ellentmond, hogy a nemzetben gondolkodás természetes, a tudományos ismeretek és a keresztény tanítás pedig ugyanazt üzeni, amit Roger Scruton az MTA-nak: szó sincs semmiféle nemzetállami elavultságról!
Néhány tudnivaló a nemzetállamról
Az önszervezõdõ nép egy természetes entitás. A gond nem a léte, hanem az istenítése. Ez utóbbi olyan erõszakspirált indíthat be, amely nem tûri a másságot. Az erdélyi magyarság ezt 1918 óta a saját bõrén tapasztalja, ezért pontosan tudja, mirõl van szó. Az önistenítésbõl fakadó intolerancia jellemzõ a szekulárisokra is. Errõl szólnak az új magyar alkotmány elleni támadások, az Orbán Viktor lejáratására tett sorozatos kísérletek, valamint azok a háttérdöntések és események, melyeket az uniós intézményekben az elmúlt években megfigyelhettünk. A nemzeti és szekuláris szélsõségesség közt nincs alapvetõ különbség; mindkettõ hiábavaló.
A magyar alkotmánynak szerencsére nincs nemzetistenítõ jellege. Értelmes emberek alkották, akik az ember helyett a Teremtõt helyezték a trónra. A kormány pedig eredményes gazdaként dolgozik és bátorít, mesék helyett értékeket promovál, antiszemitizmus helyett megbecsüli a zsidókat, és valóságosan törõdik a kisebbségekkel. Keresztény szemmel mérve ez egy nemzetállami keretekben mûködõ egészséges út, ellentétben az EU-t jelenleg domináló értéktelenséggel és az önistenítõ bukaresti szemlélettel (lásd A Titanic kapitánya vagy a Román világháború címû, ezeken a hasábokon megjelent írást). Ezen a téren az EU tanulhatna Magyarországtól. De nem akar, mert kizárólag az embert akarja isteníteni. Ezért maradt ki az alkotmányszerzõdésbõl a keresztény múltra való hivatkozás. A büszke Góliát ezt nem tûri. Pedig okos lenne, ha a történelem tanítását meghallgatva átváltozna Dáviddá. A történelem mérlegén õ ugyanis minden látszaterõssége dacára vesztes. Akinek van füle a hallásra, hallja.
A felelõsség felvállalása
Az erdélyi magyarok helyzetén senki nem fog javítani, ha az érdekeinkért nem állunk ki bölcsen és határozottan. Az idõ hathatósan bebizonyította a kishitûség hiábavalóságát. Ezért – politikai vezetés szintjén legalábbis – az RMDSZ-nek égetõ szüksége van a megújulásra. Ez elõl nem tud többé elrejtõzni. A következményeket fel kell vállalni, ami a muszájdefenzív szemléletû vezetõk visszalép(tet)ését, a feltétlen hatalomszolgálat nászágyának feladását jelenti. Ebben pedig benne van a racionális meséktõl a magyar néphez és a keresztény értékekhez való visszatérés is. Ha ez nincs, minden hiába. Az autonómia is. A meséket az illúzióvesztett magyarok már megunták. Akárcsak az RMDSZ alternatívájaként mutatkozó amatõrizmust. Pillangókra nincs szükség, bárhonnan is vitézkedjenek. Alapvetõ változtatás kell, minden oldalon.
Nyílt a pálya, komoly a teszt. Hajrá, magyarok!
Lőrinczi Loránd
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!