Kerozin

(Nincs mit tenni: a bort alig lehet eladni, mert akinek volna rá pénze, az nem a jóféle hazait, hanem a külföldit veszi, tiszta sznobizmusból, akinek pedig összefut a nyál a szájában, valahányszor eszébe jut a küküllőmenti vagy a ménesi vagy a rékási, annak viszont pénze nincs. Következésképpen a bor a gazda nyakán marad, hacsak össze nem hív egy-két segítőkész komát, barátot, és annyit isznak, hogy az idei termés leve elférjen a helyében.) Patikusnak eszébe jutott, hogy a komájával a tegnapelőtt este valóban csinálták a helyet az új mustnak, s mintha emlékezett volna, hogy úgy hajnali fél három felé a komaasszony hálóköntösben, kis szvetterrel a hátán és elemlámpával a kezében lejött a pincébe: Ti meg vagytok löketve?!… Hát a holnapra nem gondoltok?… Köszönjük, megvolnánk, és pont a holnapra való tekintettel ürítjük a hordót, válaszolták emezek összekacsintva, talán veled nincs valami rendben, hogy pendelyesen mászkálsz az udvaron éjnek idejin. Még megfázol, gyere, melegedj meg egy kicsit, igyál egy korty királyleánykát… A tegnapelőtti szakadozó filmkockákból Patikus azt is összerakta, hogy a komaasszony mintha legyintett volna, magukra hagyva őket a hordóürítgetés kellős közepén, de még mielőtt felment a házba, hogy a takaró alá visszabújjon, mintha olyasmit is megjegyzett volna urához fordulva: Balflaszter, ami vagy, hát adnál a komának vagy tíz vederrel, mindjárt megürülne a középső hordó, és akkor neki is volna karácsonyra, s neked is hely az új mustnak. Innen már nagyon szakadozott volt a film, Patikusnak csak rémlett, hogy a kománé indítványozására a koma valóban leszívott vagy tízvedernyit a középső hordóból, de hogy azután mi történt, arra egyáltalán nem emlékezett. A foszlányokból csak anynyit tudott összerakni teljes bizonyossággal, hogy másnap délben otthon, a saját ágyában ébredt, s délután, amikor a felesége hazaért munkából, nem is szólt, nem is mosolygott, de legalább csend volt. Egy darabig, mert estefelé az asszony a garázst emlegette. Ő persze nem ment ki, hogy szétnézzen, amúgy is sötét volt már, azóta pedig dolgozik.
 S akkor ideállít ez a helyes kis asszonyka, vagyis Mancika, akit az ura azért küldött, hogy mérjen ki neki egy adag kerozint. Patikus csak annyi összefüggést látott a  Mancika kérése és a tegnapelőtti borozgatás között, hogy mindkét folyadékot edényekben tárolják és szállítják, ezek pedig lehetnek sokhektós tartálykocsik és tíz-húsz literes kannák is. Lehet, hogy a Mancika férjét verték fel azon az éjszakán: fuvarozza el őket egyik pincéből a másikba, borostól, és most kéri az üzemanyagot vagy annak az árát?, morfondírozott Patikus, amikor Mancika megint szólt, hogy a kerozin. Kéne, mert siet haza, még megfőzné a másnapi ebédet, mielőtt bemegy a délutáni váltásba. Patikus hiába is folytatta volna annak az éjszakának a felelevenítését, mert semmi új nem jutott eszébe. Volt fuvar, vagy sem, én nem bánom, ha nagyon sürgős, szívesen kisegítem magukat egy kanna benzinnel vagy az árával, de hogy minek kell maguknak a kerozin, azt nem értem, mondta Patikus, mire Mancika, hogy hát az ura fájós hátára. És az ízületei is sajognak, folyton jajgat, hogy a dereka, a térde s a két válla, pedig alig múlt negyvenöt. Eleget mondom szegénynek, hogy ne gürcöljön, s ne emelgessen a fájós derekával annyit, de tudja, hogy van, család, gyermekek… Patikus a homlokára csapott: te jó Isten, hát hogy nem jutott eszembe, tegnapelőtt éjjel a komaasszony azt mondta, ne vigyétek most át azt a tíz veder bort, még felköltitek a gyermekeket. Nem baj, majd ma este… Jól van, asszonyom, akkor az ön férjének valószínűleg erre van szüksége: és átadott Mancikának egy adag ketonalt. Háromszor egyet vegyen belőle. Lehetőleg evés után.