Kátrányból formázták az ókori műszemgolyót

A Megégett Városnak nevezett 5000 éves település a Közel-Kelet egyik legősibb kultúrjának romjait őrzi. A terület régészeti értékeit elsőként Stein Aurél magyar tudós (akit a világ többnyire Sir Aurel Stein brit régészként ismer) fedezte fel. Stein után először olasz régészek végeztek a területen ástatásokat 1967-től kezdődően, akiktől az iráni Manszur Szajjadi vette át a munkát 1974-ben.

Az ősi fejlett civilizáció városa

A titokzatos település százötven hektáros területéről számos lakóépület, műhely, kultikus építmény és sírhely került már elő. Az első településnyomok i. e. 3200 körül keletkeztek, és a város i. e. 2100–2000 körül pusztult el végleg. Fennállása során háromszor égett le teljesen, történetében négy korszak vagy kultúra különböztethető meg. Mivel az utolsó, i. e. 2000 körüli tűzvész után nem építették újjá, a Megégett Város néven ismert.
A Megégett Város az urbanizáció, a városi kultúra egyik legelső nyoma az emberiség történetében. A gazdag leletek alapján egyértelmű, hogy a város fénykorában elképesztően fejlett civilizációnak adott otthont; lakói vadászattal, halászattal, szövéssel és magas szintű fazekassággal foglalkoztak. Sok jel utal arra, hogy a város valóságos találkozópontja volt az ősi fejlett civilizációknak, így a mezopotámiainak, az indiainak és a kínainak. A városban folytatott ásatások során eddig a világ legrégibb dobókockája és ostáblája, a legkorábbi ismert köménymag, és a világ első animációja került elő.

Szépészeti célokat szolgált a műszem

A legújabb felfedezés pedig egy 4800 éves csontváz, amelyben egy műszemet is találtak. A kutatók szerint az eltemetett nő 25–30 év közötti lehetett. A sírban ezen kívül agyagedényeket, díszgyöngyöket, egy bőrzsákot és bronztükröt is találtak. A felfedezés azt az elképzelést támasztja alá, amely szerint az ókori világban a hasonló mesterséges testrészek csak a szerencsés kevesek számára voltak elérhetők. Ilyen volt az az ókori héber szövegben említett hölgy is, akinek aranyból készült műszeme volt.
A most talált lelet bár nem arany, ám jóval valódibbnak tűnik. Az ásatásvezető régész, Manszur Szajjadi szerint a szemet természetes kátrány és állati zsiradék összekeverésével alakították ki, de a pontos összetétel meghatározásához további vizsgálatokra lesz szükség. A szemgolyó szinte teljesen valósághű, így készítője minden bizonnyal egy fél milliméternél is vékonyabb arany drótot használt a hajszálerek megrajzolásához, a pupilla pedig gyémánt alakot kapott. Szajjadi szerint a szemhéj nyoma még ma is látható a szemgolyón, és a jelek szerint a nőnek pont a gyakori használattól keletkezett tályog a szemüregében.
Michael Harris, a Berkeley Egyetem szemésze szerint a szemgolyó és a sírban talált tárgyak egyaránt azt sugallják, hogy a nő a korabeli elithez tartozhatott. Szerinte a szemgolyó elsősorban nem orvosi, hanem szépészeti célokat szolgálhatott.