Karácsony előtt

Most minek kell venni benzint, a tegnap nem tankoltál? Micsoda, már megint kigyúlt a sárga lámpa? Jól van, ne vegyél sokat, csak húsz lejre, jó, akkor legyen harminc, de többet semmiképp, mert az ünnepek alatt úgyis otthon maradunk. Na, akkor ne felejtsd el felhívni Szmolkát, és piszkáld meg egy kicsit, hogy ha már egész áldott ősszel nem voltak képesek beleengedni a vizet az új hálózatba, legalább most, karácsony küszöbén tegyék meg. Minden család kifizette a tizennégy milliót, víz még mindig nincs, így nem lehet nekivágni sem az ünnepnek, sem az új esztendőnek. Jaj, és még azt is mondd meg neki, hogy ha már így van, és tudták, hogy a tartálynál elloptak egy csomó felszerelést, legalább szólhattak volna, hogy ne dobjuk ki azt a sok pénzt, mert akkor jutott volna egyébre, egy kis ajándékra, valami finomságra. Hívd fel Lacit is, beszéld meg vele, hogy a könyvből kemény borítóst, kötöttet is készítsen a nyomda; nem baj, ha egy kicsit drágább, de legalább ilyen is legyen belőle.

Különben elárulom neked, hogy tegnap este csak kekeckedni akartam egy kicsit, de azért a borítója tényleg szép, és mondd meg Anikónak, ha beszélsz vele, hogy nagyon eltalálta, mert amilyen egyszerű, éppen olyan nagyszerű, ütős, olyan borító, amilyenen az olvasó szeme rögtönk megakadt. És azt is mondd el neki, hogy a tördelés is nagyon szép. És ígérd meg, hogy az ünnepek alatt nem kapcsolod be a számítógépet, nem veszel a kezedbe semmilyen kéziratot, sem golyóstollat, nem olvasol, nem telefonálsz, nem nézel híradót, sem meccset, sem diszkóverit, sem nésöneldzsógráfikot, hanem csak velünk foglalkozol. És ne feledd el, hogy délután le kell mennünk a szelgroszba, mert üres a hűtőnk; nem, nem, sörről ne is álmodozzál, semmi csíki, semmi régeni, Tata és Mama különben is küldik Barótról a szilvapálinkát, a múltkor vettél hat üveg bort a pankotai boltból, legyen elég. Az bezzeg nem jut eszedbe, hogy beszélj az Angyallal, hozzon nekem is legalább egy új harisnyát s vagy két pár zoknit, mert csak ezekben a régiekben járok, mert neked mindig a kézirat, a munkád, a borod, a söröd és a kocsi a fontos, az én harisnyám nem. Na, mit is felejtettem el? Jaj, igen, ne felejts el Pista bácsiék felé menni, mert üzente, hogy új sarkat tett a rövid szárú csizmámra, s mondd meg neki, hogy a bakancsod javítását is számolja fel, mert a múltkor elhoztuk, de nem tudtuk kifizetni. És lépjél be valamelyik gyógyszertárba ászpenterért, mert elfogyott, és az ünnepek alatt hallani sem akarok a városról.

A szervizből természetesen elkéstem, de ebből semmilyen gond nem származott, mert a szakik éppen akkor szürcsölték a reggeli első feketét, s fújták a füstöt. Olajból természetesen csak drága került, mert a mérnök azt ajánlotta, s román különben sem volt, sem a boltban, sem raktáron. A sárga lámpa természetesen minden jobb kanyarban kigyúlt. Szmolka természetesen megint megígérte, hogy lesz víz. Laci természetesen azt mondta, hogy kötött kötetre egyelőre nem futja. Anikóval természetesen nem tudtam beszélni, mert a zsebtelefonom természetesen lemerült. A női harisnyásboltba természetesen nem jutottam el, csak az írószeresbe, ahol vettem magamnak karácsonyra egy tiszta új golyóstollbetétet. A gyógyszerésznő természetesen meglepődött, amikor magyar kezit csókolommal léptem be az ajtón. Természetesen meglepődtem, amikor a második sarkon eszméltem, hogy: hohó, ez a fehérnép úgy adott vissza négyötvenet, hogy közben a pénzemet nem vette el. És természetesen már mosolyogni is tudott, és boldog ünnepet kívánt, amikor a három tízessel visszamentem.