Jelentés Őfelségem I-ső Fülig Jimmynek

Mondtam is, hajrá, fiúk, nyomassátok, csak az én délutáni teámat békibe hagyjátok, mer arra kényelmes vagyok. Aztat sejtem, áldomásos kirájuram, hogy mostan a helyzet immár erősen fokozódni fog. Ezek a kétféle magyariak (én meg jegyzem: ketten se tesznek ki egyet) immán egyvégbe csak ingerkednek egymással, unom mán őket, mint a Béjvaccsot a tévébe. Gonosz egy népség ez, egyik tizenkilenc, a másikról a választáson derül ki, hogy hány. Röhögnék rajtuk, ha nem zavarnák hejtartói köreimet: mindketten azt mondgyák, hogy a fene eszi meg őköt, s a zinger szakittya kettőbe, annyira tárgyalhatnákok egymással, de én aztat gyanítom, kirájuram, hogy ez csak humbug. Pimpongoznak ezek, kirájuram, de én a Béjvacsnál csak egyvalamit unok jobban, lelkem rajta: eztet a pongot. Valójába megfojtanák egymást egy kanál vízbe, királyuram, de há  szerencsére nincs annyi kanál víz, met akkor mit csinálnék én annyi fojtalékkal?! Acsarkodnak ezek, mint pincsikutya a madárijesztőnek, de tuggyuk mink aztat mán régről, hogy amelyik kutya pincsi, az nem harap. Mostan aztat várnám még szinte kíváncsian, hogy tényleg megbeszélnek-é valamit a közönséges választmányra, vagy párhuzamosan robognak el a nihilációba, valahogy úgy, ahogy mi váltottuk egymást Szőr Gamma Tivadarral odahaza, a régi szép időkben: mivel nem szívlelhettük egymást a jelenlétben, én csak akkor mentem be a Három Feslett Kecskébe (ahol, remélem, az úri közönség még mindig táncol), amikor őt már kifelé hozták; az ajtóközben szerencsére nem ismertük meg egymást, ehhez ő túl részeg volt, én meg túl józan. Szóval kirájuram, ezt a példát jelenségként csak azétt hoztam fel, plasztikásan körülírva a dolgokat, hogy a helyzet sújosságát anélkül érzékeltessem, hogy fejem búsba vegyülne. Szavaim bőbeszédűségét bocsánatolja meg nékem, kirájuram; a helyzet az, hogy ezek mellett a magyariak mellett mán annyira megszoktam én is, hogy csak elbeszélünk egymás mellett, üresded cirádák hibiszkuszbokraival, hogy most, hogy kegyelmednek ilyen belsőséges jelentést áll módozatomban megcirkálni, csakúgy áradnak belőlem a tiszta szavakba mártott őszinte érzések. Jut eszembe, ha kirájuram is jónak lássa, hejtartói minősítésem stációjából ide fogom rendelni a két klán bossait egy konzultírozásra, mejnek keritésében megtanítom őket az egyenes beszédre, még ha ez némi szelídebb pofozkodásomba fog is kerülni. Igaz, attól félek, nagy eredményt nem érek el, met lehet, hogy konzultírozásom következményeképen egyenes lesz a beszédjük, de az egyiké jobbegyenes, a másiké pedig balegyenes. Meg hát, ha jobban belegondolok, az itteni körmönfontolt világban igazi megrökönyösödést keltene, ha ezek kiállanának, s azt mondanák fennen, hogy: 1.: tűnnyetek a fenébe az egész bagázzsal, át akarjuk venni a stafírungot; 2.: miénk a hatalom, s gondunk lesz, hogy az is maradjon, ti kis piszlicsárik vagytok, kusizzatok. Kérem, kirájuram, ha ez így fennhangosan kimondódna, attól tartok, összedőlne eme erdélyi ország intrikákkal alámosott pilére, de abba mán biztos vagyok, hogy a béjelentés pillanatába a tévék mind ésszeromolnának, s nem tudnám megnézni a Béjvaccsot – amiről az elébb már említék.
Ígyhát, kedves kirájuram, lassan arra a következményre jutok magammal, hogy kérvényelni fogom visszavonulásom. Ejsze jobb lesz, ha mást küldend a helyembe, olyant, aki
jobban érti e kétféle magyariak megveszekedettségeit, s még elélvezi is ideig-óráig. Az én jellegem túl direkte módi az itteni létérzésekhez, én annak idejébe mán Szőr Gamma Tivadarnak is megmondtam, hogy egy utolsó utálatos szarcsimbók; én itt is csak így járkálnék el, de nem, itt nem lehet. Utóképpen csak egy példálózással hozakodok elé még: mostan az egyik vezérfarkas azt nyilvánozta elé, ő bármikor, bármijen feltételek mellett kész trágyalni a másik vezérkossal. Közbe pedig aztat gondolta magába: trágyaljon veled a hóhér! Na, na látja, itt az élet egy állandó rébusz, én pedig egész életemben utáltam a rejtvényfejtést! Mondgya meg kirájuram, mit lehet itt ezekkel csálni?!
Felsőbbrendű tanácsát, rendelését epekedő torokkal várom,

Őfelségem I-ső Fülig Jimy hejes tartója,
Mindhalálig Dzsó


Zsidó Ferenc