Isten láncfűrészei

Így, percekkel szilveszter elõtt talán nem korai megkérdezni, hogy milyennek ítéli a végéhez közeledõ évet. Mit készül mondani szilveszteri pohárköszöntõjében?

n Hát kezdjük onnan elõször is, hogy értem én a kérdést, sõt látom a sanda szándékot is a szemében...

Elnézést, szakadozik a telefonkapcsolat...

n Ne terelje el a szót! Hiába jönnek itt nekem ezzel az egyenlõ párttól való állás dumájával, tudom én, hogy kinek a rúdját tartják a kezükben. A történelem ítélõszéke intézkedik majd a maguk sorsa fölött.

Szomorúan szembesülünk a rólunk alkotott véleményével. Mi viszont elsõsorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ön és pártja szempontjából sikeres volt-e ez a választással és egyéb megpróbáltatásokkal terhes év, vagy a csalódások vannak túlsúlyban.

n Ez a maguk nagy hibája, hogy nem engedik az embert végigmondani, amit gondol, rögtön a szavába vágnak. Mert például az igazságügyi reform keretében a mi szakmai hozzájárulásunkkal sikerült megújítani és kerekekre tenni a történelem ítélõszékét, amely azóta úgy siklik át a legösszekomplikáltabb korrupciós bûnügyeken is, mint láncfûrész a fenyõfán. Amely, mint tudjuk hajlik, de törve nem.

Ha már szóba hozta: az önökkel szemben megfogalmazott egyik visszatérõ kifogás, hogy az autonómia kérdését csak választási kampányban porolják le. Egyes híresztelések szerint volt már olyan, hogy egyik-másik társa az autonómiakérdéssel ment be az államelnökhöz, s faexportengedéllyel jött ki…

n Rosszindulatú rágalomkeltés az egész. De ha igaz lenne is, kérdem ezt viszont, nem az a legfontosabb, hogy a romániai magyar embernek jobban menjen a sora? Hogy legyen munkahelye? Hogy legyen jövedelme? Legfõbb õsünket úgy hívták, hogy Attila, Isten ostora. Miért lenne baj, ha mostanában úgy emlegetnék, hogy Attila, Isten láncfûrésze? Haladni kell a korral – bár Isten láncfûrészei lassan õrölnek... Ezt nevezzük a kis vágások politikájának. Az új honfoglalás szellemében ezt is nyugodtan meg lehetne fogalmazni.

Ez az új honfoglalásos szlogen azért rendesen kiverte a biztosítékot a román politikai körökben…

n De csak azért, mert megírták. Nem gyõzöm felhívni a kollégái figyelmét, hogy vigyázzanak, mit írnak le, ne adjanak lovat a románok szájába. De nem, minden újság megírta, hogy új honfoglalás. Pedig mi alaposan elõkészítettük a román kollégáknak szánt változatot, amelyben a Kempinsky szállóbeli pezsgõzésre hivatkozunk. Abban még Vadim is felállva értett volna egyet velünk, hogy újra elfoglaltuk Budapestet, ahogy a tizennyolcas bevonulás óta ígérgetik. Így viszont… Meg kellene érteniük, hogy mi állandóan oda vagyunk vetve koloncként az acsargó ebeknek a parlamentben, akik már a pezsgõt is behûtötték a vesztünkre.

Az európai parlamenti választás eredményével mennyire elégedett?

n Messzemenõleg nem lehetünk elégedettek. Nézze, én a számok embere vagyok, s a mai napig sajnálom, hogy a sorsom, a nemzetem szolgálata a parlamentbe kényszerített, s így immár tizenöt éve nem gyakorolhatom a mérnöki szakmámat, amely súlyos mélyrepülésen esett át, de becsülete újra felfele ívelõben van. Alig várom a pillanatot, amikor újra a tervezõasztal mögé állhatok, s átadhatom tapasztalatomat a fiatalabbaknak. Mert akit a tervezõasztal szaga megcsapott, az a számok embere marad, ahogy ezt több felszólalásomban is kifejeztem.

Hogy a saját szavába vágjak: az EP-választásról kérdeztem…

n Mondanám, ha hagynák. Szóval kiszámoltam, hogy ha egyetlen listát indítunk, akkor most négy, de lehet, hogy hét, egészen jó esetben pedig tizenegy képviselõt is bejuttathattunk volna az Európai Parlamentbe. Így viszont csak kettõt.

Nem hármat?

n Nem, mert aki ellenünk van, az nem lehet velünk, ezt logikailag még maguk sem tudják megcáfolni. Ez olyan nyilvánvaló evidencia, mint hogy Nádas Péter a magyar irodalom eddigi egyetlen Nobel-díjasa, pedig vannak egy páran. De visszatérve a kérdésére, azért is kettõ, mert a másik oldalt az EP-választás eredménye polarizálja és centrifugálisan szétszórja.

Ennyire biztosak ebben? Mit gondol, hogyan tudják majd megszólítani azokat, akik nem önökre szavaztak?

n Na látja, ez kulcsdöntõ fontosságú kérdés! Hiszen ahogy a legnagyobb magyar, Deák Ferenc is mondta: minden magyar felelõs minden magyarért. Ezt nekünk szem elõtt kell tartanunk mindenképpen. Számunkra minden romániai magyar ember sorsa fontos. Tudjuk jól, hogy egyetlen szavazat is számít, hogyha összegyûl. Nekünk meg kell ragadnunk ezeket az embereket, nem hagyhatjuk, hogy belemerevedjenek a státus quóba, amely kialakult!

De hogyan képzelik ezt el?

n Bízunk a választópolgárok bölcsességében. Meg kell értetnünk velük, hogy az õsi székely pityóka nem déligyümölcs! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy szétforgácsolódjunk, mint a kioldott kéve! Egyesítenünk kell ereinket, hiszen az elmúlt évszázadok viharos forgatagának pusztító nyilai is bebizonyították, hogy csak akkor maradhat meg a nemzet, ha az egyes oldalai nem a saját érdeküket nézik. Ha viszont sikerült túltennünk magunkat az ordas nézeteltéréseken, elérkezhet a helylyel-közzel folyó Kánaán! Ha sikerül ismét egy ernyõ alá terelni a külföldrõl beléje plántált széthúzások mentén szerteszéledt nyájat, akkor ismét elérhetjük, hogy nemzeti közösségünk büszkén szárnyaljon a közélet viharos tengerének göröngyös hullámai között.

Úgy érzi, hogy ez elegendõ? Milyen meggyõzõ programmal tudnak elõállni a jövõ évi megmérettetésekre?

n Megint provokál! Nézzen a szemembe, és tegye a szívére a kezét! Ön nagyon is jól ismeri a programunkat. Széles ideológiai terpeszben állunk a romániai politikai csatamezõn. A szó elszáll, mint az õszi avar, ezért elárulom, mi lesz a hab az egészen: azt tervezzük, hogy nem csupán szakértõ, de egyenesen professzionális csapatunk segítségével a társadalom minden szegmensének igényeit górcsõbe gyûjtjük. Ezt követõen ideológiai különbségtétel nélkül, a lehetõ legszélesebb komplexus mellett kialakítandó programot teszünk az asztal köré, amelyben a választás szabadságának eszméje is kiemelten központi helyet kap.

Apropó ideológia, egyre többen kérik önöktõl, hogy tisztázzák eszmei hovatartozásukat...

n A mi eszmei hovatartozásunk nem kétséges. Enyhén jobbközépre húzunk, integrálva mintegy a kereszténydemokrata, liberális, népi-nemzeti, zöld, kék és narancssárga értékeket, egyszersmind a hiteles baloldali kötõdéseinkhez sem férhet kétség – mint tudja, nálunk meglehetõsen erõs az antikapitalista vonal is. Mi a szegény emberek érdekeit képviseljük, nem a tõkések pártja vagyunk... n Kornyika

Szerk. megj.: A szövegben olvasható kijelentések jelentõs része valóban elhangzott romániai magyar politikusok szájából.

Hazaffy Benõ

A legjobb pillanatban született Középszentjakabfalván, õsi nemesi, kisemmizett középpolgári, szegény sorsú autodidakta és kommunistarezsim-ellenes családban. Szülõfalujában érettségizett 1973-ban, 1974-ben és 1975-ben. Tanulmányait párhuzamosan folytatta jogi, orvosi és színháztudományi karon. Almérnökként végzett. Egy magában elszavalt rendszerellenes verséért szakmájában ellehetetlenítették, ekkor kezdett környezetvédelemmel, ezen belül a fásszárú növények energetikai célú hasznosításának lehetõségével foglalkozni. Egy tévedésbõl rossz helyre irányított faszállítmánnyal került Bukarestbe. Parlamenti látogatása során nem találta a kiutat a törvényhozás épületének szövevényes labirintusából, ezért inkább politizálásra adta a fejét.