Isten fárasztott népe

Juszuf bánatosan kitörölt egy kávécseppet a jobb szeme sarkából, és mivel a hatodik érzéke azt súgta, hogy partner, valamint pikk nyolcas hiányában a játszma minden bizonnyal félbeszakad, felmarkolta maradék apróját és taxit hívott. Ezzel akár vége is lehetne a történetnek, ám időközben a hatodik érzék rájött arra, hogy ez a jelenet gyökeresen megváltoztatja majd Juszuf addigi kiegyensúlyozottan hiábavaló életét. A történet pedig bosszankodott, mert egy átkártyázott éjszaka után neki is inkább véget érni lett volna kedve, mintsem különböző újságok címlapján díszelegni egy érzék miatt, ami valószínűleg nincs is.

Schmied József mindenesetre azt tette, amit tennie kellett; feljelentette Kovácsot istenválasztottnépézésért az illetékes show-hivatalnál. Ugyanakkor kérte, hogy felelősséggel és bizalmasan kezeljék az ügyet, mert beláthatatlan következményekkel járhat, ha az a közvélemény tudomására jut. A közvélemény természetesen soha nem szerzett volna tudomást az esetről, ha a következő napon valami véletlen folytán senki sem olvas újságot, nem hallgat rádiót és a televíziót sem kapcsolja be.

Másnap a Népszakadtság, a Népszaga, a Blicc és a Koszmopolitán már címlapon tárgyalták az ügyet, továbbá egy vezető televíziós hírcsatorna különkiadásából azt is megtudhattuk, hogy Kovács Juszuf, feltételezett tenorista, nyilvános helyen, több tanú jelenlétében vérben forgó szemekkel, nyilasoid, fasisztoid, illetve antiszemiotikai megjegyzéseket, valamint egy árpádsávos zászlónak látszó csíkos trikót vágott hozzá az egyik világhírű egyetem köztiszteletben álló portásához, valamint a Föld nevű bolygó néhány békés lakójához, akik véletlenül a közelben tartózkodtak.

Kovács – akit az esti vitaműsorba beérkezett szöveges üzenetek küldői szerint már csak a keresztneve miatt is legkevesebb 29 napos előzetes letartóztatásba kellene helyezni – döbbenten bámulta a szófolyamot a képernyő alján, és mivel jobb nem jutott eszébe, nekifogott szalmakrumplit sütni, ám idegességében véletlenül ráöntött egy csepp olajat a tűzre. Ezt követően a vezető napilapok terjedelmes anyagban számoltak be Kovács Juszuf további gaztetteiről, és a botrány egyre dagadt.

A D.E.F.E.K.T. (azaz a Diszkrimináció Ellen Fölöttébb Elszántan Küzdő Tanács) hivatalból eljárást indított Kovács Juszuf ismeretlen, ám régóta megfigyelés alatt álló személy ellen antisematizmus és kétes olajüzelmek alapos gyanújával. Juszuf ekkor már maga is meglepődött, hogy az őt ért vádak súlyossága ellenére még mindig szabadlábon védekezhet, és ezt kihasználandó, gyorsan felhívta a szüleit, hogy tanácsot kérjen, ám azok nem vették fel a telefont, mert azt hitték, hogy megint pénzt akar kérni. A barátai egyszerűen „kinyomták”, a házmester pedig véletlenül pont akkor fordult el és köpött egy nagyot, amikor reggel a piacra igyekezvén hangosan ráköszönt, hogy egészséget, Schwartz úr!

Amikor pedig a sarki ábécében az eladónő nem konvertibilis savanyú cukorkában adta a visszajárót, egyből megérezte, hogy szopni fog. Egy elhagyatott újságosbódé mögött megvárta, amíg beesteledik, és hazaosont. A postaládájában a sok becsmérlő üzenet között egy olyan cédulát is talált, amelynek szövegéből egyértelműen kiderült, hogy a lakás tulajdonosa felmondott neki. Juszuf ekkor már tudta, hogy itt nem maradhat tovább. Egy távoli, békés ország lebegett lelki szemei előtt, ahol tiszta lappal új életet kezdhet.

Vízumkérelmét a Madagaszkári Bevándorlási Hivatal határozottan visszautasította, ugyanis egy neve elhallgatását kérő kéményseprő arról tájékoztatta az ottani titkosszolgálat vezetőjét, hogy Kovács Juszuf hamiskártyás, orrgazda és megátalkodott telefonbetyár mintegy 2,5 tanú jelenlétében folyó év február harmincadikán, egy sűrűn látogatott illemhely ajtajában, sörösüveget lóbálva jobb kezében, hangos szóval követelte Madagaszkár szigetének azonnali visszacsatolását Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez.
Kovács az idegösszeomlás határán, albán turistának álcázva magát céltalanul bolyongott a város utcáin, megoldást keresve a súlyos problémára. Egy jó arcmemóriával rendelkező koldus viszont felismerte, így az őt üldöző feldühödött tömeg elől végső kétségbeesésében bemenekült az izraeli nagykövetségre, ahol politikai menedékjogot kért – és kapott.

Szerző: Vincze Gyula