Hruscsov ’56-ban elszenvedett „veresége”

Az Egyesült Államokban élő, ma történészként dolgozó Szergej Hruscsov a Der Tagesspiegelben a napokban megjelent interjújában azt hangoztatta: apját, Nyikita Szergejevics Hruscsovot a magyar felkelés nagyon „kellemetlenül” érintette, az „nagy terhet” jelentett számára. Úgy vélte, hogy apja – aki 1953 és 1964 között állt a néhai SZKP élén – hibát követett el azzal, hogy nem maga utazott Budapestre, hanem Anasztaz Mikojant és Mihail Szuszlovot küldte oda tárgyalni. „A magyar oldalon pedig ott volt Nagy Imre, az egykori KGB-ügynök, aki teljesen elvesztette az ellenőrzést” – állította a 76 éves Szergej Hruscsov, elismerve azonban, hogy 1956-ban Nagy Imre reményt jelentett a magyarok számára. Mint hangoztatta, a fiatal magyarok a szabadságért harcoltak, de feltette a kérdést: mi történt volna, ha hatalomra kerülnek? „Apámnnak nem volt más választása, mint a forradalom leverése. Ez azonban vereséget jelentett számára, mert utána elnyomóvá vált. Ez volt az egyik legnagyobb amerikai győzelem a hidegháború idején” – fogalmazott a volt szovjet kommunista vezető fia. Az interjú abból az alkalomból jelent meg, hogy ötven évvel ezelőtt kezdték meg a hírhedt berlini fal építését, és a volt szovjet pártvezető fia ennek kapcsán apja szerepét értékelte. Közvetve elismerte, hogy az 1956-os magyar forradalom leverése után a következő szovjet vereséget a berlini fal építése jelentette. Azt állította, Hruscsov alapjában véve nem akarta a falat, annak felépítését azonban mégis engedélyezte. Szavai szerint mindez része volt Moszkva akkori, a tömbök egyenrangúságát célzó politikájának. Az egykori NDK akkori vezetője, Walter Ulbricht – aki a falat kitervelte – soha nem lett volna abban a helyzetben, hogy Moszkva engedélye nélkül belekezdjen a hírhedt építmény létrehozásába – nyilatkozta Szergej Hruscsov. A volt NDK 1961. augusztus 13-án kezdett hozzá az építéshez, és a 155 kilométer hosszúságú fal 1989. november 9-ig állt. Szergej Hruscsov szerint apja nem akart beleegyezni abba, hogy az Egyesült Államok az első számú szuperhatalom, ezért állandó kihívást intézett ellene. Ez a politika – mint utalt rá – az 1962-es kubai rakétaválsággal és azzal ért véget, hogy a Szovjetuniót is szuperhatalomként ismerték el. „Egy ilyen fal azonban mindig is a gyengeség jele, és soha nem alkalmas a megoldásra” – vonta le a következtetést Hruscsov, utalva arra, hogy a berlini fal leomlása a szovjet rendszer bukásának egyértelmű jele volt.