Hol végződik a sakktábla? Sakk és számítástechnika

„A sakkozás nem cél, hanem eszköz!” – vallják a sakkvilág pedagógusai. De milyen képességeket sajátíthatunk el a sakkozás segítségével? Egyáltalán, milyen a sakkozói gondolkodás? Hogyan gondolkodik egy nagymester? Megkönnyítheti-e a döntéseinket a sakk világán kívül ez a gondolkodásmód?

Stefan Zweig Sakknovella című írásában, mely egyébként Zweig utolsó és talán legjelentősebb műve volt, így ír:

„De nem sértő korlátozás-e a sakkot egyszerűen játéknak nevezni? Nem tudomány, nem művészet-e egyúttal, mely úgy lebeg e kategóriák között, mint Mohamed koporsója ég és föld között? Az ellentétek sajátos, egyszeri összetalálkozása: ősrégi és örökké új, természetében mechanikus, de csak a képzelet eleveníti meg, szűk mértani térre szorul, és ugyanakkor kombinációs lehetőségeiben határtalan. Szüntelenül fejlődik, és teljesen terméketlen. Olyan gondolkozás, amely semmihez sem vezet. Matematika, ami semmit ki nem számít, művészet, ami nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat. S mindezek ellenére lényében és létében tartósabbnak bizonyult minden törvénynél, minden más alkotásnál. Egyetlen játék, amelyet minden idők minden népe egyaránt magáénak vallott, s amelyről senki sem tudja, melyik isten hozta a földre, hogy unalmat űzzön, elmét élesítsen, lelkeket hevítsen.”

Zweig szerint tehát a sakkozás olyan gondolkozás, amely semmihez sem vezet. Matematika, ami semmit ki nem számít, művészet, ami nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat. Előadásom címe, Hol végződik a sakktábla?, remélem, sejteti, hogy vitatkozni szeretnék Stefan Zweiggel. Meg szeretném mutatni, hogy a sakkozás páratlanul gazdag intellektuális anyag, olyan univerzális szellemi szövet, amiből mindenki önmagának, vagy akár a gyerekének, unokájának a kedvére való ruhát varrhat. Ebből a speciális anyagból készülhet szabadidőruha, készülhet szellemi joggingoláshoz melegítő, készülhet tudományos talár, számítástechnikai, illetve informatikai tevékenységünkhöz szörfruha, de készülhet tanári köpeny és bizony készülhet harci öltözék is.

Tehát hol is végződik a sakktábla, azaz mi mindent kezdhetünk a sakkozás intellektuális anyagával?

Az előbb a harci öltözéket nem véletlenül említettem, hiszen a sakkozás eredetében és tartalmában kifejezetten harci játék, hadijáték. Az emberi viszonyok közül a legélesebbet és legfeszültebbet szimbolizálja, a háborút.

Az utóbbi évtizedek legnagyobb változását a számítástechnikának köszönhetjük. A számítógépek és az internet megváltoztatták a sakkozást is. Ez a hatás azonban nem egyirányú, hiszen a sakkozás is igen komoly hatással volt és van a számítástechnikára.

Az ember-gép párharc 1997-ben New Yorkban fordult élesre. Korábban a gépek esélytelenek voltak, ez alkalommal viszont először az IBM gépe, a Deep Blue győzni tudott a világ legjobbja, Garri Kaszparov ellen. Akkor a Deep Blue másodpercenként 200 millió állást értékelt. Kaszparov világbajnok hármat. A hatjátszmás meccs egyébként szoros volt, Kaszparov csak az utolsó játszmában mutatott érthetetlenül gyenge játéka miatt vesztett 3,5:2,5-re. Ez volt egyébként az egyik első alkalom, amikor a lépések kiérleléséhez két processzort összekapcsoltak.

A számítástechnika elsősorban a sakkszoftverek fejlesztése iránt mutat érdeklődést, aminek az oka az lehet, hogy a sakkállások viszonylag könynyen megfogalmazhatóak a számítástechnika nyelvén. Ennek pedig a sakkjáték egyenetlensége az oka, az a fajta egyenetlenség, ami a figurák és azok hatóerejének különbségében rejlik. Míg például a 19x19-es négyzethálón, egyforma kövekkel játszott gó játékra csak nagyon gyenge programokat tudtak eddig írni, aminek az oka, hogy nagyon nehéz a homogén góállásokat értékelni, addig a sakkprogramok egyre kiválóbbak.

A sakkállások megítélése lényegesen könnyebb, hiszen a játéknak vannak prioritásai, melyet a programok értékelése is követ. Az elsőrendű szempont a királyok helyzete („a sakkot mattra játsszák”), a következő szempont a felek közötti anyagi eloszlás (kinek mennyi és milyen értékű figurája van), majd a gyalogok helyzete rangsorolja a sakkállásokat. A sakkprogramok leglényegesebb minőségi értéke az elvi skála, aminek alapján a sakkállásokat egymással összehasonlítják. A többi már csak számolás, melyet az egyre fejlődő hardver biztosít. Igen, a sakkszámítógépek nem gondolkodnak, nem intelligensek, nem forgatják vissza, nem építik magukba a tapasztalataikat. Csak számolnak és értékelnek, persze az emberhez képest elképesztő mennyiségben. Az értékelőrendszerük kialakítása azonban emberi munka, minden számítógépcsapatban számos nagymester is helyet kap. Mégis elgondolkodtató, hogy egy gép, amely nem gondolkodik, legyőz minket, stratégiai tudással rendelkező hadvezéreket. Hogy miért egyre kevesebb az esélyünk? Mert bár az átlátásunk talán magasabb rendű, de időnként, azaz szinte minden játszmában hibázunk. Sokat tanultunk a gépektől, lényegesen többet, tovább és jobban számoljuk a változatokat, mégsem vagyunk olyan szenvtelenül hibátlanok, mint ócskavasjelölt riválisaink. Mégis sokat köszönhetünk mi is a gépeknek, hiszen a segítségükkel emeltük a játékunk színvonalát. A konkrét állásokkal kapcsolatban pedig – az elemzőprogramok segítségével – rengeteg korábbi hibás gondolatunkat, véleményünket tudjuk korrigálni.

A számítástechnika a sakkozás segítségével nagyon sokat lépett előre a „tailor made” számítógépek összeállítása terén is, hiszen kiváló tapasztalatokhoz jutott abban, hogy a sakkprogramokhoz az optimális hardver-összeállítást tudja párosítani. A világ legerősebb ilyen testet öltő sakkozómasinája a Hydra, amely egyesült arab emirátusokbeli fejlesztés. Adatai: az agya 64 elemből integrálódott, öszszesen 64 gigabyte RAM-ot használ, a játékereje 3000-es Élő-pontszám körül van (a világbajnoknak 2800 az Élője); a legbonyolultabb állásokban is 18 lépést, azaz 9 lépéspárt képes előre számolni (a Deep Blue még csak hatot tudott), arról már nem is beszélve, hogy ha már csak 5-6 figura van a táblán, akkor a játszma végéig minden lehetséges folytatást ismer. Michael Adams angol nagymester 2005-ben Lékó Péterrel meccselt, a végeredmény 4:4 volt. Nem sokkal később Adams a Hydrával találkozott, a végeredmény 5,5:0,5; oda. Ha valamelyik este a kihalt utcán találkoznék Hydrával, én bizony átmennék a túloldalra...

A meccs végeredményének ismertetése előtt megkérdeztük a közönséget, ők hogyan vélekednek Michael Adams és a számítógép párharcáról? Vajon a számítógépek számolási képességét és fáradhatatlanságát ellensúlyozza-e az emberi kreativitás és logika?

A szavazók 12%-a szavazott csak arra, hogy az ember nyert a gép ellen. 63 százalékuk helyesen a gép győzelmére szavazott. 25 százalékuk pedig egyenlőnek ítélte az ember és gép esélyeit.

Kramnyik aktuális világbajnok tavaly év végén egy közönséges személyi számítógépen futó sakkprogrammal csapott össze, ráadásul úgy, hogy a játszma első szakaszában követhette a gép számítási folyamatait. A program, a Fritz10 4:2-re győzött úgy, hogy nem vesztett játszmát.

A számítógépek és az internet használata érdekes tapasztalatot is hozott a számunkra: a számítógép-monitorról szerzett információinkat kevésbé dolgozza fel az agyunk, mint ha a sakktáblát vagy esetleg könyveket használnánk. A monitorról származó tudásunk kevésbé rögződik, hamarabb elfelejtjük az így tanultakat. Sőt a képernyőről a sakkállásokat is nehezebben értjük meg, mint ha háromdimenziós sakktáblát használnánk.

Ennek a tapasztalatnak köszönhetően a vezető nagymesterek a munkájukat, felkészülésüket, önképzésüket ma már sakktáblán végzik, és a számítógépprogramokat főleg ellenőrzésre használják. Ez a módszer nagy jelentőségű abban az értelemben is, hogy az elvégzendő munka során – miután azt nem bízzák a gépekre – a saját fejlődésüket is elősegítik, viszont a programok segítségével az elvégzett munkából ki tudják szűrni „az emberi tényezőt”, azaz a számítási hibákat.

Most, hogy már néhány éve baráti viszonyba kerültünk a sakkinformatika és számítástechnika változásaival, a legtöbben a saját építkezésünkre tudjuk használni mind az információhegyeket, mind pedig a számítástechnika új lehetőségeit. Sikeresen építjük a gondolatainkba a már korábban lejátszott játszmák tanulságait, melyekből már megtanultunk szelektálni. Sokkal alaposabban igyekszünk számolni, ugyanakkor nem rendeljünk alá magunkat, véleményünket és tehetségünket a számítógépek mennyiségi produktumának. Az informatika és számítástechnika segítségével tudatosan igyekszünk magunkat építeni. Ma egy világszinten kiugró sakknagymesternek az alapvető képességei közé tartozik az informatikával kialakuló viszonyának optimalizálása is.

A sakkozás nemcsak kiváló gyakorlótér a számítástechnika számára, hanem ebből a partnerségből az élet gyakorlatába átvehető szinergiák is születnek. Ilyen lehet a klasszikus és a modern információhordozók összjátéka. Egy-egy sakkjátszma vagy sakkelemzés kapcsán a könyvek, az elektronikus adathordozók és az internet összjátéka egyre jobban körvonalazódik.

Kállai Gábor

(A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata)