Gyurcsány Ferenc hétpontos válasza a Zuschlag-ügyre

hogy lesz-e belőle olyan, éveken keresztül elhúzódó botránysorozat, mint amilyen a Tocsik-ügy volt az első MSZP–SZDSZ-kormány időszaka alatt. Ebből a szempontból pedig fontos tanulság, hogy az ügyet jól építő Fidesz nem a kiskunhalasi Zuschlag-ügyet igyekszik megnyerni, hanem sokkal inkább egy ebből következő általános politikai hangulat kialakítására törekszik. Ezzel összefügg, hogy a kormányoldal számára nem a népszerűség-csökkenés a legnagyobb politikai kockázat, hanem az, hogy az ügy eltérítheti a kormányt saját programjától. Erre jó példa, hogy az „új rend” – Kondorosi Ferenc személyében már kormányon belüli felelőssel is megjelenített – programja bár még a Zuschlag-ügy előtt került a nyilvánosság elé, könnyen a botrányra adott válasszá válhat, ami Gyurcsány Ferenc eredeti céljait akadályozza.

Botránykezelési technikák
A kormányoldal szempontjából a botránykezelést tekintve több lehetőség is kínálkozott. Az elmúlt években szinte megszokottá vált botrányra botrány technika helyett a kormány most azzal próbálkozott, hogy a számára negatív ügyből lehetőséget teremtsen. A kormány vezető tagjainak kemény szavai (Kiss Péter trógerekről, Bajnai Gordon gazemberekről beszélt) már a botrány kezdeti szakaszában arra utaltak, hogy igyekeznek szembefordulni az üggyel. A szembefordulás második lépését jelentheti az a hétpontos javaslatcsomag, amelyet Gyurcsány Ferenc tárt a nyilvánosság elé. Ebben ismét előkerültek a politikai finanszírozásnak azok az évek óta megoldatlan elemei, amelyekről az elmúlt évben is zajlott egyeztetés a parlamenti pártok között, ám megegyezés végül nem született. Gyurcsány Ferenc, aki a tanúvallomásokon és nyilatkozatokon keresztül (Ocsovai Tamás, Topolánszky Ákos) maga is szereplőjévé vált a Zuschlag-ügynek, a Fideszhez hasonlóan kiterjesztette az ügyet, nem elszigetelt, egyedi esetként beszélt róla, hanem a politikára általában jellemző gyakorlatként. Ezzel pedig ugyanaz a botránykezelési stratégia és ugyanaz a szereposztás alakult ki, mint 2006-ban a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után. Miközben a Fidesz – logikus és a nyilvánosság előtt a konkrét példákon keresztül könnyen megjeleníthető módon – a szocialisták érintettségéről beszél, a kormányfő a teljes politikai elit érintettségére utal legutóbbi javaslatcsomagjával. Ez utóbbi törekvésnek pedig nem csupán az elmúlt másfél évtized ismertté vált botrányos ügyei, hanem a választók jelentős része által osztott meggyőződés („a politikusok mind lopnak”) is lehetőséget ad.
Támadás a harmadik
pillér ellen
Mindez pedig szorosan összefügg azzal, hogy a Zuschlag-ügy kapcsán kialakuló hangulat a kormánynak a fejlesztésekre vonatkozó stratégiáját veszi célba. Az egyensúlyteremtés, reformok és fejlesztés hármasára épülő kormányzati stratégia első két eleme az elmúlt évben a viták középpontjában állt. Amikor a kormány kiigazításról és egyensúlyteremtésről beszélt, a Fidesz reakciója a felhatalmazás nélkül a választókon átvert megszorítás és sarc volt. A reformokkal kapcsolatban a kormányfő éppen legutóbbi parlamenti nyitóbeszédében ígért rendteremtést, a Fidesz azonban részben megszorításként értelmezi a kormányzati törekvéseket, részben pedig az eddigi intézkedések által okozott kaotikus helyzetre helyezi a hangsúlyt. A kormány számára a következő időszakban elsősorban két pillér adhatna lehetőséget pozitív, eredményeket felmutató kommunikációra. Az első a reformok területe, melyben már eddig is látható volt, hogy a bevezetett intézkedéseket a kormányoldal igyekszik gyorsan sikerként elkönyvelni, ahogyan erre – igaz erőtlen példaként – utalnak a vizitdíj pozitív hatásairól szóló nyilatkozatok. Ennél azonban nagyobb lehet a jelentősége annak a kérdésnek a következő választások előtt, hogy az európai uniós források felhasználása milyen látható fejlesztéseket eredményezett az országban. Eddig úgy tűnt, hogy a 2010-es választások előtt a vita arról szól majd, hogy a megvalósult fejlesztések kinek köszönhetőek: a forrásokat az országba hozó kormánynak, vagy a többségükben fideszes polgármestereknek, illetve a szocialista egyéni választókerületi képviselőknek. Ebben a vitában az uniós pénzek felhasználásának botrányává kiterjesztett Zuschlag-ügy komoly előnyt adhat a legnagyobb ellenzéki párt számára.

Gyurcsány és a Zuschlag-ügy
A miniszterelnök számára a botrány több szempontból is kockázatot jelent. A Fidesz számára első számú cél, hogy Gyurcsány Ferenc minél többet legyen kénytelen saját – az ifjúságpolitikáért felelős egykori miniszteri – szerepéről beszélni, ami megerősíti a kormányfő szerepét a botrányban. Amikor a Fidesz azt követeli, hogy Gyurcsány Ferenc hozza nyilvánosságra az ügyészségen tett vallomását, akkor részben ezt igyekszik hangsúlyozni a legnagyobb ellenzéki párt. A kormányszóvivő ígérete szerint a későbbiekben nyilvánosság elé kerülő vallomás ezek után már csak meghosszabbítja az ügyet, hiszen nem valószínű, hogy a Fidesz ne találna olyan – idézetként heteken keresztül építhető – mondatot, amellyel ne lenne lehetséges a botrány folytatása.
De nincs könnyebb helyzetben a miniszterelnök saját koalíciójával kapcsolatban sem. Az SZDSZ első reakciója, illetve az MSZP-frakció bírálatai ugyanis éppen a fent leírt botránykezelés elé állítanak akadályokat, hiszen a hétpontos javaslatcsomag tartalma és a kormányfő által hangsúlyozott céljai helyett Gyurcsány Ferenc pozíciójának stabilitása válik a legfontosabb és a nyilvánosság számára talán a legérdekesebb kérdéssé. - Political Capital

A magyar kormányfő hét pontja

Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő 2007. október 1-jén, rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a budapesti kormány hét pontból álló javaslatcsomagot készít két héten belül a politikai élet megtisztítása érdekében. Alább a hét pontot közöljük, ahogy a magyar Kormányszóvivői Iroda közleményében megjelent.

1. Alkossunk új, szigorú párt- és kampányfinanszírozási törvényt. Zárjuk el a korrupció gyanújának forrásait. Tiltsuk meg, hogy a pártok költségvetésen és magánszemélyek adományain kívül más támogatást is elfogadhassanak. Tegyük kötelezővé a rendkívül részletes pénzügyi beszámolást, teremtsük meg a folyamatos ellenőrzés lehetőségét. Rövidítsük le a kampányokat, a kampányidőszakban korlátozzuk a kormány és a civil szervezetek reklámjait is. Az ellenőrizetlen pénzcsapok elzárásával párhuzamosan a reális szintre emeljük fel a pártok költségvetési támogatását. Biztos vagyok benne, hogy ez lényegesen kevesebbe kerül, mint amennyi kárt okoz az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen pártfinanszírozás jelenlegi rendszere.
2. Szüntessük meg a pártok ifjúsági szervezetei felemás helyzetét. Ezek a szervezetek nem pártok, és nem civil szervezetek. Ezért aztán se ilyen, se amolyan jogon nem jutnak hozzá forrásokhoz. Ez a se ez, se az helyzet pótmegoldásokat szül, rossz kompromisszumokra sarkall. Álljuk ennek útját! A pártok hivatalos, elismert ifjúsági szervezeteinek finanszírozását, tegyük a pártfinanszírozás önálló részévé, és rájuk nézve is ugyanazokat a szabályokat, garanciákat alkalmazzuk, amelyeket a pártokra is kötelezőnek tekintünk.
3. Védjük meg a civil szervezeteket a pártpolitikai befolyástól.  A civilség szellemét megöli a pártokkal való pénzügyi, személyi összefonódás. A pártpolitizálásban részt vevő civil szervezetek a jövőben ne kapjanak semmilyen jogcímen közpénzt. A valóban független civil szervezetek támogatását pedig elsősorban az önkéntes adófelajánlásokra bízzuk.
4. Alkossuk meg Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét! Más garanciális szabályok alkalmazásán túl zárjuk ki a közpénzeket odaítélő pályázatokból mindazokat, akik részt vettek a pályázatok előkészítésében, továbbá a kormány tagjait, az államtitkárokat, a kormány mellett, valamint a regionálisan működő fejlesztéspolitikai hivatal, illetve társaság vezetőit, az előbbiek közeli hozzátartozóit, valamint a tulajdonukban lévő társaságokat.
5. Közhivatalban dolgozó, egyes magasabb beosztású köztisztviselők számára tegyük általánossá, rendszeressé és kötelezővé a vagyonosodási vizsgálatot. Felkérjük az Országgyűlést és a települési önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék tagjaiknál, hogy azok kérjenek személyükre vonatkozó a vagyonosodási vizsgálatot, és annak megállapításait hozzák nyilvánosságra. A közfunkciót ellátó személyek jövedelmi- vagyoni helyzetének nagyobb nyilvánossága, ellenőrizhetősége nagyban hozzá fog járulni közéletünk tisztaságához és a közbizalom megerősítéséhez.
6. Állítsuk helyre a főállású parlamenti képviselőség intézményét. A parlamenti képviselők feladatai nem végezhetők el félállásban. Aki két helyen van, az egy helyen sincs teljes mértékben és értékben. A következő parlamenti ciklustól önkormányzati vezetők, polgármesterek, gazdasági társaságok vezetői ne lehessenek a parlament tagjai. Ezzel csökkentjük a funkcióhalmozást, többen vehetnek részt a közügyekben, megerősíthetjük a parlament függetlenségét, csökkenthetjük a helyi, területi közvetlen nyomásgyakorlás erejét.
7. Tegyük átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé a képviselői jövedelmeket. Ma a képviselők jövedelme munkájukhoz, felelősségükhöz más, a miénkhez hasonló országban szokásos mértékekhez képest nem magas, ezért a jövedelmek csökkentése indokolatlan. Ilyen igénnyel legfeljebb olcsó népszerűséget lehet szerezni, az előítéleteket lehet kielégíteni. Ne álljunk be ebbe a sorba! Nem érdeke Magyarországnak, hogy törvényhozói kevésbé legyenek megbecsülve, mint egy átlagos nagyvállalati középvezető vagy államigazgatási tisztviselő. De igenis megkövetelhető, hogy a mai jövedelmi szint alapvető megőrzésével változtassunk a fizetés és a költségtérítés arányain úgy, hogy a költségtérítést a másokra is vonatkozó elszámolási és ellenőrizhetőségi szabályok mellett lehessen igénybe venni.