Fukusima az új Csernobil?

A 2011-ben balesetet szenvedett Fukusima-1 erőművet üzemeltető TEPCO energiavállalat kedden jelentette be, hogy 300 tonna sugárszennyezett víznek nyoma veszett a létesítmény területén található egyik tárolóból. Szerdán azt is elismerte a cég, hogy a víz vélhetően a tengerbe szivárgott. Fukusimában hónapok óta súlyos gondokat okoz a sugárszenynyezett víz kezelése, és japán szakértők már tavasszal is arra figyelmeztettek, hogy a helyzet újabb katasztrófához vezethet.

A keddi eset már az ötödik – és az eddigi legsúlyosabb – szivárgás volt az erőműben rövid időn belül, és újabb komoly kételyeket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a létesítmény mintegy ezer acéltartálya megbízható-e. Egyes félelmek szerint a szivárgások folytatódhatnak, megnyugtató megoldás pedig nincs kilátásban. A helyzet komolyságát szerdán a japán atomipart felügyelő hatóság (NRA) is megerősítette. A szerv a nukleáris balesetek hétfokozatú skáláján hármas szintűnek, vagyis „súlyos incidensnek\" minősítette az esetet.

„Azt kell feltételeznünk, hogy ami egyszer megtörtént, az újra megtörténhet, ezért fel kell készülnünk további hasonló esetekre. A helyzet fényében nincs vesztegetni való időnk\" – közölte az NRA elnöke, Tanaka Sunicsi. A sugárszennyezett víz szivárgása miatt elhalasztották a két éve várt, és szeptember elejére tervezett próbahalászatot a megrongálódott atomerőműhöz legközelebb fekvő nagyváros halászai. Ivaki halászai a nukleáris baleset, 2011 márciusa óta szüneteltették a halászatot. Úgy tervezték, hogy két és fél év után, szeptember 5-én tartják meg az első próbahalászatot, hogy beméressék a kifogott halakban a sugárfertőzés mértékét. Az atomerőműből érkező riasztó hírek miatt azonban úgy döntöttek, hogy mégsem hajóznak ki a tengerre.

A probléma forrása, hogy az erőmű hűtőrendszere a 2011. márciusi 9-es erősségű földrengés és az azt követő, több tíz méteres szökőár során megsérült, ezért azóta a TEPCO „kézileg\" kénytelen napi mintegy 400 tonna vizet befecskendezni reaktorokba. Emiatt a fűtőelemekkel érintkező, és eközben jelentős mértékű radioaktív anyagot felvevő víz csak gyűlik és gyűlik a létesítményben, a tárolókapacitások pedig egyre fogynak.

Az erőmű területén felállított átmeneti acéltározókban jelenleg nagyjából 350 ezer tonna víz (a teljes tárolókapacitás 80 százaléka) gyülemlett fel, az eleve a korábbi földalatti tározók szivárgása miatt felállított tartályok pedig egymás után adják meg magukat. Habár a cég felállított egy rendszert a víz megtisztítására, az csak bizonyos, kevésbé veszélyes radioaktív izotópok kiszűrésére képes. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a történtek pontos körülményeit egyelőre homály fedi.

A TEPCO azt sem tudja pontosan, hogy eredetileg mennyi víz volt a szivárgó tartályban, így a 300 tonnás szám is csupán hasra ütés eredménye (a tartály kapacitása ezer tonna, vízszintje pedig 700 tonna volt kedden). A cég állítása szerint a tartályok vízhatlan betontalapzaton állnak, így rejtély, hogy hogyan jutott ki ennyi víz, ráadásul észrevétlenül. Egyelőre az is csak találgatás, hogy a szennyezett folyadék bejutott a tartálytól 500 méterre lévő Csendes-óceánba.

Az eset ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a gyakran titkolózással és fejetlenséggel vádolt TEPCO két évvel a katasztrófa után sem áll a helyzet magaslatán, sőt alapvető biztonsági hibákat vét. A cég korábban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a vízproblémáról: először azt állította, hogy nincs szó jelentős szivárgásról, később elismerte, hogy a szennyezett víz bejutott a talajba, majd miután a tengerben kétéves rekordszintre emelkedett a sugárzás mértéke, azt is kénytelen volt bevallani, hogy valószínűleg a Csendes-óceánba is jutott a folyadékból.

Egy másik alkalommal a TEPCO azt sem tudta megmagyarázni, hogy hogyan került jelentős mértékű, rendkívüli mértékben szennyezett víz az erőmű alagsorába. Arra is fény derült a kedden bejelentett eset kapcsán, hogy a szivárgásra számos jel utalt, ezeket azonban a tartályokat ellenőrző munkások nem vett észre. Végső soron a napi ellenőrzések olyannyira hasznavehetetlenek voltak, hogy azok inkább egy könnyed sétának illettek be, mintsem biztonsági protokollnak.

Az NRA attól tart, hogy a TEPCO nem képes megbirkózni a helyzettel, ezt pedig maga a vállalat is elismerte, amikor a napokban, ha burkoltan is, de nemzetközi segítséget kért. Abe Sindzó kormányfő augusztus elején már bejelentette, hogy a kormány nagyobb szerepet fog vállalni az erőmű helyreállításában. Az állam valamilyen módon hozzá akar járulni ahhoz, hogy mielőbb lefagyasszák a talajt az erőmű környékén a további szivárgások megakadályozása érdekében.

Ugyanakkor a szivárgások mellett számos más esemény is hátráltatja az erőmű biztonságba helyezését. Nemrég a TEPCO arról számolt be, hogy tíz munkás sugárszennyezés áldozata lett, a radioaktív részecskéket vélhetően a párásítórendszer szórta szét. Azóta azonban két újabb munkást ért hasonló szennyezés – miközben a korábban okolt párásító nem volt bekapcsolva. A cégnek arra a júliusi esetre sem sikerült magyarázatot adnia, amikor órákon keresztül gőz szivárgott az egyik reaktorépületből.

Mivel az erőmű számos részébe nemhogy embert, de még robotokat sem tudnak beküldeni a magas radioaktivitás miatt, a szakemberek gyakran csak találgatni tudnak azt illetően, hogy mi folyik odabent. Mindezeken túl szakértők szerint további súlyos kockázatokat jelent, hogy a TEPCO hamarosan meg akarja kezdeni a fűtőelemek kiemelését a 4-es reaktor pihentetőmedencéjéből. A medencében 400 tonnányi elhasznált uránkazetta áll, ezért egy esetleges hiba újabb, a 2011-esnél is jelentősebb radioaktív szenynyezést okozhat. Bár a fűtőelemek kiemelése alapvetően rutinmunka, arra még nem volt példa, hogy egy sérült reaktorban hajtsák végre a műveletet. Márpedig a TEPCO eddigi teljesítményének fényében sokan kételkednek abban, hogy a cég képes lesz megbirkózni a feladattal.