Erdély FM – gyakori kétségek

Kétlem, hogy a már évtizedek, évek óta működő közszolgálati, illetve kereskedelmi, magyar nyelvű rádióadóknak – és következésképpen az azokat hallgató személyeknek – központi forrásból csurgatott, csöpögtetett hírekre, háttérbeszélgetésekre, egyebekre lenne leginkább szükségük.

Kétlem, hogy az Erdély FM-projekt elindítását bármiféle – szakmailag jól megalapozott, tudományosan is elfogadható – közvélemény-kutatás előzte volna meg.

Kétlem, hogy a szakmabeliek – elsősorban rádiós szakemberek – véleményét valaki kikérte volna.

Kétlem, hogy a projekt kivitelezésére fordítandó magyarországi pénzalap célirányos felhasználásáról – eredetileg romániai magyar nyelvű televízióról volt szó –, illetve annak más irányba tereléséről a Janovics Jenő Alapítvány kuratóriuma lenne hivatott dönteni.

Kétlem, hogy az említett alapítvány kuratóriumi tagjai időben megkapták azokat az elengedhetetlenül szükséges információkat, amelyek egy ilyen fontosságú döntés meghozatalához nélkülözhetetlenek.

Kétlem, hogy a „megbízó” és „megbízott” fogalmak – amelyeket Kelemen Attila Ármin használ a Krónika 2007. április 13–15-i számában megjelent, Erdély FM – gyakori kérdések című írásában – megnyugtathatnának affelől, hogy ez az úgynevezett közszolgálati rádióprojekt valóban párt-, illetve érdekvédelmi szövetségtől független lesz.

Kelemen Attila Ármin megbízást kapott. Fent említett cikkéből nem derül ki pontosan, hogy kitől, pedig jó lenne időben tisztázni. Az RMDSZ-től? A Communitas Alapítványtól?

Számomra – aki eddig több alkalommal is sikeresen pályáztam különböző fórumoknál a Kolozsvári Televízió Nemzetiségi Szerkesztősége valóban közszolgálati tevékenységének segítése céljából – finoman fogalmazva is kérdéses, hogy a Communitas Alapítvány, amelynek meghirdetett pályázati kiírásain eddig soha nem (2007-ben sem!) szerepelt külön tételként az elektronikus sajtó, ezúttal milyen módon támogatta nem tudni mennyi, de állítólag jelentős összeggel az Erdély FM-projektet. Természetesen az összeg nagysága is érdekelne, és azt is jó lenne tudni, hogy mire költik majd azt a bizonyos pénzt (ingatlanvásárlás, eszközbeszerzés, kifizetések, jogdíjak?). Elvégre a romániai vagy magyarországi adófizetők pénzéről van szó, amiről illendő nyilvánosan elszámolni.

Hetek óta töröm a fejem: miért van szükség erre a projektre? Kelemen Attila Ármin szerint „...az elképzelés kerete: a helyi kereskedelmi rádiók számára készíteni értelmes, hallgatóorientált műsorokat.” Csodálkozom, hogy eddig egyetlen, helyi kereskedelmi rádiós szakmabelim sem háborodott fel ezen az őket sértő kijelentésen. Az én értelmezésem szerint ugyanis ez azt jelenti, hogy mind ez idáig csupa unalmas, a hallgató számára teljesen érdektelen műsort küldtek az éterbe. No de most majd jön a Nagy Õ, és mindenkit kihúz a... bajból (majdnem mást írtam).

Az Erdély FM nem lesz párt-, értsd: RMDSZ-rádió! A kijelentést igazolandó (?), Kelemen Attila Ármin hosszadalmasan foglalkozik cikkében azon RMDSZ-es politikusokkal, akiket, úgymond, elért a modernizáció szele. Miért?

Tisztelt politikusok, ébresztő! Önök ez idáig igencsak ósdi, maradi szemléletről tettek tanúbizonyságot – legalábbis az elektronikus média terén –, de most, hogy eldöntetett az Erdély FM-projekt támogatása, megdicsőültek és modernek lettek. Halleluja... A Kelemen Attila Ármin által foglalkoztatott csapat pedig legény-leány legyen a talpán a semlegességet illetően. Persze Tőkés Lászlónak, Szász Jenőnek, az az MPSZ-nek, az SZNT-nek nem sok adáspercet jósolok az Erdély FM műsoraiban... mindentől függetlenül.

„Most a harmincasokon a sor, hogy átvegyenek bizonyos kompetenciákat, amelyek a negyvenévesek hiánya miatt az ötven-hatvanasok felelősségei voltak. És talán pont a negyvenesek hiánya miatt alakulhatott ki az, hogy a romániai magyar elit számos vonatkozásban alulteljesít” – írja Kelemen Attila Ármin.

Tisztelt nemzedéktársaim, tisztelt érintettek!

Mindazon értelmiségiek, kétkezi munkások vagy egyéb foglalkozásúak, akik – Kelemen Attila Ármin szerint – alulteljesítve érdemtelenül foglaljátok el munkahelyeiteket, fejezzétek be a „kegyes hazugságok (...), konok önbecsapások, üres fesztivizmusok” időszakát. Mondjatok le államtitkári, egyetemi tanári, főszerkesztői, igazgatói, szerkesztői, közösségszervezői, tanári, tanítói és egyéb funkcióitokról, mert jön Kelemen Attila Ármin megváltó „harmincas hada”.

Bardocz Sándor

A szerző az RTV Kolozsvári Stúdiója Nemzetiségi Szerkesztőségének főszerkesztője