Egy gyilkosság előzményei

Neki is köze van ahhoz, hogy kormánya nem volt képes megfelelõ biztonságot nyújtani Bhuttónak.

Benazir Bhuttónak életével kellett fizetnie amiatt, hogy bátran ellenszegült a szélsõségeseknek, az al-Kaidától és a táliboktól a vallási pártokig és a katonai keményvonalas vezetõkig.

Az 1979-ben Muhammad Zia-ul-Hak tábornok kormánya által felakasztott legendás demokrata vezetõ, Zulfikar Ali Bhutto örököseként Benazir már zsenge korában az ellenállás jelképe volt, aki az 1980-as években a börtönökben senyvedt, vagy számûzetésben élt. Zulfikar Ali Bhutto hagyatéka a szegények hatalomhoz juttatása, valamint az átlagemberek jogainak védelme volt a feudális politika és a katonai uralom idején. Õ inkább az akasztófát választotta, mintsem hogy behódoljon a katonai juntának.

Benazir, akinek megengedték, hogy néhány órával felakasztása elõtt utoljára lássa apját, így ír önéletrajzában: „Megesküdtem elõtte a zárkában, hogy továbbviszem mûvét\". A legmesszebbmenõen beváltotta ígéretét.

Elsõ miniszterelnöki mandátuma 1988 és 1990 között rövid és rendezetlen volt. Hamid Gul altábornagy, a titkosszolgálat egykori fõnöke elismerte: anyagilag is támogatta a jobboldali pártok szövetségét, hogy megakadályozza Benazir pártjának parlamenti többségét. Pakisztán atomprogramja és a titkosszolgálatok afganisztáni mûveletei kívül estek Benazir Bhutto hatáskörén.

Második mandátuma – 1993 és 1996 között – hosszabb volt, és eredményesebb, de kormánya ismét korán megbukott a rossz vezetést és korrupciót hangoztató vádak miatt. Valójában a hírszerzõ szolgálatok fondorlatai is közrejátszottak a bukásban. A katonai vezetés elszigetelte és bizalmatlanságot ébresztett Benazir Bhutto iránt, és Nyugat-barát, Indiával békét akaró vezetõként állította be.

Közel egy évtizedes önként vállalt számûzetés után Bhutto októberi visszatérése Pakisztánba új politikai kiindulópontot biztosított számára. Pakisztán megváltozott, miután a katonai diktatúra és a vallási szélsõségesség szétrombolta a társadalom szövetét. A Musarraffal való próbaképpeni megegyezés és a Nyugat – különösen Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – támogatása megkönnyítette visszatérését, amelyet százezrek üdvözöltek – noha a terroristák öngyilkos merényletek egész sorával „köszöntötték\".

Bhutto kapcsolatai Musarraf katonai kormányzatával bírálatokat váltottak ki, de õ rendíthetetlenül kitartott amellett, hogy a demokráciához való visszatérés csak úgy lehetséges, ha Musarraf lemond katonai tisztségérõl, polgári államfõvé válik, illetve szabad és tisztességes választásokat ír ki.

A demokratikus erõk félelmei ellenére Bhutto azután is kitartott álláspontja mellett, hogy Pervez Musarraf szükségállapotot vezetett be november 3-án, és leváltotta az ország legfõbb bíráit, hogy biztosítsa visszaválasztását az elnöki tisztségbe. Sõt meggyõzte a többi politikai vezetõt, hogy vegyenek részt a január

8-ára tervezett választásokon, amelyekben annak lehetõségét látta, hogy a nyilvánosság elõtt szembeszálljon a szélsõséges vallási erõkkel. Bhutto megragadta a választási kampány nyújtotta alkalmat, a halálos fenyegetések ellenére keresztül-kasul járta az országot a demokratikus és pluralista Pakisztán eszméje mellett érvelve.

Érthetõ, miért került Bhutto az al-Kaida és a tálib erõk célpontjába, és a kormány arra hivatkozik, hogy egy öngyilkos merénylet ellen lehetetlen volt megvédeni õt. Csakhogy Bhuttót állítólag egy mesterlövész ölte meg, mielõtt a terrorista felrobbantotta magát. A pakisztáni nép, különösen Bhutto támogatói számára az az igazság, hogy a titkosszolgálat – egyedül vagy a szélsõségesekkel együttmûködve – a likvidálása mellett döntött.

Akár érintett a kormány a merényletben, akár nem, tény, hogy Pakisztán olyan vezetõt veszített el, akire nagy szüksége volt. A tét most Pakisztán jövõje, ezért a Nyugat támogatása sorsdöntõ – ezzel együtt azonban el kell ismernie, hogy Musarraf nem az egyedüli vezetõ, aki megoldhatja az ország problémáit és irányíthatja a terrorellenes harcot. Ellenkezõleg, a jelenlegi bizonytalanság táplálása miatt magát Musarrafot kell Pakisztán egyik legnagyobb problémájának tekinteni.