Egy Ázsia–Európa-partnerség felé

Ez az ázsiai helyzet egyik arca. A másik az enyhülni nem akaró szegénység, a fejlõdés hiánya, a nagyarányú környezeti romlás, a széles körû városi-vidéki elszakadás, a demográfiai problémák és a zavaros bankrendszer. Tovább bonyolítják a helyzetet olyan biztonsági problémák, mint a nukleáris fegyverkezés, a fundamentalizmus, a gyenge vagy kudarcos kormányzat.

Az Ázsiában folyamatban levõ gyors változások nem csupán gazdasági jellegûek; olyan új politikai realitásokat is létrehoztak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ázsiai országok most jóval magabiztosabban lépnek fel, mint korábban. Katonai költségvetésük gyarapodik, és regionális versengések alakulnak ki. Ezért a globalizáció által teremtett óriási lehetõségek mellett a politikai kockázatokra is fel kell készülni.

A német és európai politikusoknak egyértelmûvé kell tenniük, mit várhat Ázsia Európától, ezt pedig még most, novemberben megtehetik az Európai Unió és a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN), illetve az EU és Kína csúcstalálkozóján. Az európai politikai és társadalmi modell „puha hatalma” jól ismert. Egy ázsiai vezetõ egyszer azt mondta nekem, hogy az európaiaknak megvan mindaz, amire sok ázsiai társadalom vágyakozik: demokratikus kormányzat, fejlett infrastruktúra, polgári jogok, elsõrangú cégek, magas oktatási és szociális standardok és gazdag kulturális örökség. Ez jelentõs pozíciót biztosít nekünk.

Létfontosságú gondoskodni arról, hogy a méltányosságot hangsúlyozó európai modellünk versenyképes marad. Azonban Németország minden más államnál többet veszíthet a globa- lizációból való esetleges protekcionista kilépés nyomán. Az idei év elsõ felében a német export értéke kevés híján túllépte az 500 milliárd eurós szintet.

Csakhogy a szabadpiac kétirányú utca. A mesterségesen alacsony szinten tartott valutaárfolyamok, a tõkeáramlás korlátozásai és a túlzottan nagy monetáris tartalékok globális egyensúlyvesztést okoznak. Bármilyen, Európa és Ázsia közti stratégiai partnerségnek bátorítania kell az együttmûködésre és átláthatóságra alapuló globális gazdasági felelõsséget. Európának és Ázsiának közösen kell vállalnia a globális erõforrásokra és a fenntarthatóságra irányuló célkitûzéseket. A környezeti és klímaváltozás, illetve az energiaforrásokkal kapcsolatos problémák mindenkire vonatkoznak. Kína máris az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó. Ázsiában a környezeti romlás nem csupán a lakosság egészségét fenyegeti, hanem a növekedés akadályává is válik majd.

Európa számára fontos a növekedés, és még fontosabb a fejlõdõ ázsiai gazdaságok számára. De az európai tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran érdemes a rövid távú hasznot feláldozni a hosszú távú növekedés kedvéért.

Az európai integráció története azt sugallja, hogy a regionális együttmûködés, a kölcsönös engedmények, a közös célok kitûzése, sõt, bizonyos területeken a szuverenitás átruházása a legjobb megoldás a feszültségek megelõzésére és a problémák békés rendezésére. Ennek az európai módszernek bizonyos elemei hasznosnak bizonyulhatnak az ázsiai regionális kooperációban is.

Az ázsiai kereskedelem és áruforgalom egyre nagyobb mértékben összekapcsolódik. Az ASEAN tagállamai kereskedelmük közel 50 százalékát Ázsián belül bonyolítják le. A legfontosabb szereplõk, például Kína és Japán közti gazdasági kapcsolatok egyre szorosabbak, nem csupán a robbanásszerûen fejlõdõ kereskedelemnek, hanem a közvetlen befektetéseknek és a regionális termelési hálózatoknak köszönhetõen. A gazdasági kötelékek a politikai közeledés és a szorosabb viszonyok kialakításának útját egyengetik. Az ASEAN, tagtestületeivel együtt – ilyen az ASEAN Regionális Fórum és a Kelet-ázsiai Csúcsértekezlet – a vezetõ erõ az ázsiai együttmûködésben, amelynek a biztonság is fontos tényezõje. Az ASEAN partnereivel együtt olyan globális kérdésekkel is foglalkozik, mint a biztonság, az energiaügyek és az éghajlatváltozás, és a szorosabb együttmûködést célzó tervei az elsõ bátorító lépést jelentik egy politikai konstrukció felé.

Az EU kapcsolatai az ASEAN-nal és tagállamaival az idén jóval szorosabbá váltak. Az EU soros német elnökségének idején tartott külügyminiszteri találkozón létrejött a Nürnbergi Nyilatkozat, amely megrajzolta egy szorosabb EU–ASEAN partnerség keretét.

Európának szerepet kell vállalnia Ázsiában, ha mindkét fél maximális hasznot kíván húzni az együttmûködésbõl, és segítenie kell a jövõ világának kialakítását.

Ázsiában az emberekben egyre inkább tudatosul, hogy a globális jólétben való részesülés egyben közös felelõsségvállalást is jelent a globális békéért és fejlõdésért. Ez a magatartás válik érzékelhetõvé abban az álláspontban, amelyre Kína helyezkedett az észak-koreai nukleáris válság rendezése során, illetve az ENSZ BT által a dárfúri helyzet kapcsán nemrég kidolgozott határozat ügyében. Japán G8-elnökségével és a jövõ évi pekingi olimpiával Ázsia minden korábbinál nagyobb mértékben a figyelem középpontjába kerül.

A burmaihoz hasonló fejlemények fényében az ASEAN-nak egyértelmûen tisztáznia kell álláspontját. A globális felelõsségnek ezt az újrarajzolását lépésrõl lépésre kell megvalósítani, elõmozdítva a párbeszédet és a stabilitást. Tévedés lenne egy „mindent vagy semmit” típusú megközelítést alkalmazni. Európának komolyan kell vennie a globális kormányzattal kapcsolatos ázsiai elképzeléseket. Ugyanígy, az új ázsiai szereplõknek tekintettel kell lenniük az ezzel kapcsolatban a 20. század második felében elért eredményekre.

A 21. századi kormányzat számára a kihívást az jelenti, hogy miként lehet közös problémákra közös megoldásokat találni. Ez inspirálta az idei G8-értekezleten elindított Heiligendamm Folyamatot, amely elsõ ízben ültette egy asztalhoz a G8-államok képviselõit a világ legnagyobb fejlõdõ gazdaságainak – Kína, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika – vezetõivel.

Nincs elkerülhetetlen ellentmondás az európai és ázsiai értékek között. Ahol az érdekek ütköznek, a lehetõségek pedig feszültségekkel társulnak, a párbeszédkészség az egyetlen elõrevezetõ út. Kölcsönösen gazdagítottuk az euro-ázsiai hagyományokat – ezek alapul szolgálhatnak egy ilyen párbeszédnek.

Ebben a kontextusban kell szemlélni Európa elkötelezettségét a belsõ reformok, az emberi jogok, a nemzetközi törvények és a felelõs kormányzás iránt. A globális értékek ügyét Európa világszerte elõmozdítani kívánja. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nekünk is ahhoz a mércéhez kell igazodnunk, amelyet másoknak állítunk. A nemzetközi rendszer átalakításában a német és az európai külpolitika aktív szerepet játszik majd. Nem szólamokra van szükség, hanem higgadt erõfeszítésekre, gyakorlati és a jövõbe mutató elképzelésekre az olyan kulcsfontosságú kérdésekben, amelyek azonnal regionális és nemzetközi együttmûködést igényelnek.

Frank-Walter Steinmeier

A szerzõ Németország külügyminisztere.

Fordította: F. S.

© Project Syndicate/Internationale Politik, Krónika 2007.