Egy erdélyi nő levele Romániához

A bihari származású Angela Tocilă szerint Romániának csak akkor van szüksége Erdélyre, amikor erõforrásokat nyerhet belõle, vagy kulturális értékeivel büszkélkedhet. A blogger nem érzi magát Románia teljes jogú polgárának, a területi autonómiára pedig habozás nélkül igennel felel. Saját blogján és a Politicstand.com portálon megjelent, Egy erdélyi nõ levele Romániához címû írásában a szerzõ kifejti: nem kívánja az országrész felsõbbrendûségét hirdetni, sem gyûlölködni. Viszont arra a kérdésre, hogy sok erdélyi román polgártársával egyetemben adna-e területi függetlenséget a Székelyföldnek, „habozás, egy másodpercnyi gondolkodás nélkül” igennel válaszol.

Angela Tocilã úgy véli, a Ceauşescu-rendszerhez képest nincs változás a tekintetben, hogy Bukarest számára Erdély továbbra is csupán jövedelemforrás, sõt a terület „nettó befizetõ”, ami azt jelenti, hogy többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. Tocilã szerint a kormányzat maximum a túléléshez elegendõ pénzt osztja vissza a térségbe. „Ezenfelül a román médiumok csak akkor említik Erdélyt, amikor Károly herceg ellátogat a szász házába, egy-egy fesztivál kapcsán és november 1-jén, amikor az egész ország elcsodálkozik a világítás (halottak napja) alkalmából kivilágított temetõinken” – panaszolja a blogger. Hozzáteszi: Kolozsvár Emil Boc, Temesvár a városközpontot elfoglaló cigányok, Nagyszeben pedig maximum a kulturális fõvárosi cím miatt létezik a románok számára. „Tetszik a hangsúlyunk, a pálinkánk, a füstölt áruink és a gulyásunk, ami nem éppen a mienk, hanem a magyaroké” – folytatja a közíró, aki a gazdasági elszigetelés részeként tekint az erdélyi autópálya félbehagyására, mely bekapcsolta volna a nyugati vérkeringésbe Romániát és Erdélyt, és kárhoztatja az erdélyi szenátorokat, képviselõket, akik Bukarestbe érve már alig hallhatóan képviselik a terület érdekeit. „Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély egy tejben gazdag tõgyön kívül? Miért van az, hogy amikor úgy jó neked, mi magyarok vagyunk, és akkor emlékezel arra, hogy mi mégiscsak románok vagyunk, amikor a magyarok azt kiabálják, hogy minket akarnak? Miért nincs benned erõ és fõleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú csõ, mely táplál, hogy tovább élhess?” – teszi fel a kérdést Angela Tocilã. Szerinte nem egyértelmû, hogy az erdélyi románok teljes jogú állampolgárnak tekinthetik magukat, hiszen ahogy fogalmaz: „Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam! És szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban, és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.”