Büszke sikereire Janukovics fia

Az ifjabb Janukovics vagyonát a szakértők – csak a mindenki számára hozzáférhető adatok alapján – mintegy 110 millió dollárra becsülik. A karrierjét fogtechnikusként kezdő, ma 38 éves Janukovics fiú 2006-ban, azaz még a narancsos hatalom idején rándult át az üzleti életbe, de 2010-ig semmi különöset nem alkotott. Apja elnökké választásának évében azonban mintha szárnyakat kapott volna, s máris a kétszáz leggazdagabb ukrán társaságában találta magát. A múlt esztendőben pedig a Focus című hetilap által összeállított listán – több mint 70 lépcsőfokot átugorva – már az első száz között olvashatjuk a nevét.

A Janukovics fiú szerint viszont apja pozíciójának semmi köze nincs üzleti sikereihez. A nyilvánosságot már-már szinte betegesen kerülő elnöki csemete egyik és talán az egyetlen sajtónyilatkozatában mesterségesen elterjesztett véleménynek tartja az ezzel kapcsolatos találgatásokat, amelyeknek egy célja van: lejáratni vállalkozását és ezzel együtt a családját. Leszögezte: a Mako korporáció 2006-ban alakult, s az akkor beindított építkezési és pénzügyi projektek jelentős részét már jóval Viktor Janukovics államfői tisztségébe való beiktatása előtt sikerült megvalósítania. Mindaz, amit ma a korporáció felmutathat, fogalmazott Olekszandr, „az aprólékos munka, az ész és a csapat közös erőfeszítésének az eredménye”.

A kijevi Korreszpondent című hetilap elemzője viszont merőben másképpen látja dolgokat. Az ugyan tény, fogalmaz, hogy az ifjú Janukovics által emlegetett projektek egy részét még a „narancsos hatalom” időszakában indították be, s közülük jó néhányat sikerült is megvalósítani, ugyanakkor azt sem lehet cáfolni, hogy a korporáció igazi szárnyalása ténylegesen csak azután kezdődött, hogy a családfő elfoglalta helyét az elnöki rezidencián. Tavaly például Mako az előző esztendőhöz képest csaknem megduplázta, míg az ugyancsak az ifjú Janukovics tulajdonát képező Összukrajnai Fejlesztési Bank 18-szorosára növelte a bevételét, miáltal az ország három legdinamikusabban fejlődő, a többieket messze leköröző pénzintézetének egyikévé lépett elő. Botorság lenne azonban azt hinni, hogy valamiféle különleges gazdasági őstehetséggel állunk szemben, vélekedik másokkal egyetemben Kszenyija Ljapina közgazdász, ellenzéki parlamenti képviselő, aki szerint a Janukovics fiú példátlan gyarapodását elsősorban a családi háttérnek köszönheti. S itt nem csupán magára az államfőre kell gondolni, hanem a politikai babérokra pályázó kisebbik fiúra, a parlamenti képviselőként szorgoskodó ifj. Viktor Janukovicsra is, aki eddig leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy közvetlen baráti társaságának tagjait ültette fontos állami tisztségekbe, köztük a belügyminiszter, a jegybank és az adóhivatal elnökének bársonyszékébe.

Az Asset Management Corporation (Mako) ma több lábon álló, dinamikusan fejlődő családi vállalkozás, amely, legalábbis az utóbbi két-három évet leszámítva, elsősorban az államfő szűkebb hazájában, Doneckban fejtette ki tevékenységét, ahol – Olekszij Macuka, a Donecki Információs Intézett igazgatója szerint – jól ismerik Janukovics keménységét, így tudják, nem veszélytelen fölösleges találgatásokba bocsátkozni személyével és családjával kapcsolatban. A vállalkozásról egyébként vajmi keveset lehet tudni, hiszen a hivatalos megkeresésekre soha senki nem válaszol. Ami pedig vállalkozás vezetését illeti, a választás csak azért esett az idősebbik fiúra, mivel ő volt az egyetlen a famíliában, akit nem érdekelt a politika. Az induló tőkét pedig vélhetően az államfő még donecki kormányzóként összegyűjtött vagyona szolgáltatta hozzá, amelyet annak előtte a Régiók Pártja tagjainak, Rinat Ahmetovnak, Eduard Prutniknak és Anton Prihodszkijnak a vállalkozásaiban rejtett el a kíváncsi tekintetek elől. A vállalat tevékenységének fő irányvonala a különféle építkezési projektek finanszírozása. Többek között a Mako adta a tőkét a Doneck központjában magasodó 17 emeletes Sztolicsnij és a 22 emeletes Szevernij üzleti centrum felépítéséhez. A beruházási szakértők a Janukovics fiú vagyonát mintegy 110 millió dollárra becsülik, ugyanakkor mások, köztük az ellenzéki politikusok ennél jóval többre taksálják az államfői csemete ingatlanainak – irodaépületek, szállodák, szórakozó és kereskedelmi központok, stb. – értékét. Olekszandra Kuzsel, a Vagyonalap korábbi vezetője szerint például az ő kezében van a Kijevi Ékszerüzem részvényeinek többsége is, amiről az ágazat képviselőinek közelmúltban tartott kongresszusán nyíltan beszéltek. A Makónál viszont az ilyen és ehhez hasonló állításokat egyszerűen rosszindulatú híreszteléseknek nevezik, azt hangoztatva, hogy ők mindent nyilvánosan és tisztességesen csinálnak. A már idézett Olekszij Jacuba viszont úgy véli, hogy az igazság valahol a kettő között van, mivel szerinte a Mako állításának is van némi valóságalapja, hiszen a korporáció számára most jött el az ideje annak, hogy tisztába tegye a dolgait, illetve legalizálja eredeti tőkefelhalmozását, ami azonban még eltarthat egy ideig.

Székely Gergely, Ungvár